Reggel a gyermeken valamivel bővebb nadrág volt, úgyhogy bénáztam egy kicsit a Muci autósülésbe való becsatolása közben (nem akartam becsípni a ruháját, de csak két kezem van). A családi sajtószóvivőnk, Apjaneve Vulkán Turul Muci mindeközben tárgyilagos, de nagyvonalúan megbocsátó hangon kommentálta az eseményeket, hogyaszondja: anya nem tudja bedugni. Nem megy. Anya nem tudja bedugni. Én ezt szóban is cáfoltam, hasztalan, illetve végül be is dugtam a bütyköt a zárba, mire a Muci diadalittasan felkiáltott: Sikerült! Bedugtuk!

(Mondjuk valószínűleg én is táplálom benne az ilyen hajlamokat azzal, hogy ilyenkor nem harcolok az érdemeimért, hanem röhögök, illetve azzal, hogy amikortájt hirtelen minden mondatot azzal kezdett kezdeni, hogy az a baj…, akkor gyorsan megtanítottam neki a szlogent, hogy az a baj, hogy a Muci túl aranyos, amit azóta is gyakran előad büszkén, álszerény hangsúllyal).