Ez rövid, de muszáj. A Mucival a kedvenc közös versünk a verebes-fatetős (Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben), amit a Muci úgy foglal össze nekem, ha nem mondom elő neki, hogy “eszik a hó, ázott a gomolyag, fatető!”, de néha már herótja van attól, hogy produkáltatom így kettesben, és amikor most este megint felvetettem neki, hogy esik a hó nagy csomóban (oké, tudom, szakad, ez a mi verziónk), akkor közölte, hogy nem, majd miközben átment a saját szobájába, hallottam, hogy az orra alatt azt morogja magában, hogy nem eszik a hó, nincen vejéb, ejszajadt, nem kejj fatető.
kicsi malac
Apjaneve Dániel Vulkán Turul Kilián (a barátainak csak Muci)
kicsi malac 
Ideje lenne új verset tanulni. 🙂 Szenzációs kölyök, “ejszajadt, nem kejj…” 😀 😀
Jajjjj…:-))) el tudom képzelni a kis pofáját,ahogy morcog, iszonyú cuki!!!
:)))
“ejszajadt”
:)))
az én húgomnak is ez volt a kedvence anno. mindig úgy mondta az oviban, hogy: “mi kell neked? fatető? fatető? deszkamadár etető?” — anyámék meg szakadtak 🙂
mi kell néki? fatető!
deszkamadár!
etető!
:))
Kicsi Gollam. 🙂