383. fejezet – Muci karácsonya

Muszáj megírnom, mert a Muci nagyon aranyosan karácsonyozott, de képek nincsenek, mert nem fényképeztem.

Szóval azt már említettem a másik blogban, hogy délelőtt a Fánival rohangált, örvendezve annak, hogy karácsonyfa van. A Fáni úgy lett Fáni, hogy a Muci még régebben az apjánál kapott egy nagy ikeás plüsselefántot, akit elneveztek Fáninak. Amikor hazajött, kérdezte, hogy hol a Fáni, én mondtam neki, hogy apánál, mire Muci kijelentette, hogy ana hoz Fánit. Ezzel nem tudtam vitatkozni, úgyhogy vettem neki egy plüsselefántot én is az ikeában (és pont aznap volt napi akcióban leárazva). Namármost a Muci egy zoológus, és rögtön osztályozta is az egzotikus élőlényeket a közös vonásaik alapján, úgyhogy azóta minden, aminek ormányszerű dolga, például hosszú farka van, az Fáni. A plüsskígyó például a nagy Fáni.

Szóval a Muci ebédig rohangált, és néha megsimogatta az alien-királynőt, hogy ne féj, nem bánt a vijág, cak kajáconfa, mert egy kicsit azért tartott a műfenyőről, majd elment aludni, én meg addig kipakoltam a (megszámoltam) huszonöt ajándékát (ami soknak tűnhet mindazoknak, akiknek nincssok idejük játékboltban lődörögni). Amikor felébredt a gyermek, átirányítottam a karácsonyfához, ahol rögtön észrevette, hogy mentőautó!!, amit már nem volt energiám becsomagolni, és innentől kezdve két órán keresztül a mentőautóval játszott, és amikor kérdeztem, hogy nem akarja-e esetleg a többi ajándékot is kibontani, határozottan rávágta, hogy nem.

Én hagytam mentőautózni, és dolgoztam egy kicsit, a Muci meg egyszer csak odajött hozzám, és azt mondta (ilyen festett fafigura-díszek vannak főleg a fán), hogy jetöjtem a babát a jovackájój, nem szabad jetöjni a babát, de a jovacka nem féj be a mentőautóba, amire az volt a zsigeri reakcióm, hogy (1) milyen ügyesen feltalálja magát, hogy a karácsonyfadíszekkel vezetteti az autót, (2) milyen szépen, csont nélkül törte le a babát a hintalóról, (3) hát igen, a lovacska tényleg nem fért volna bele, (4) Muci, nem szabad leszedni a díszeket!!

Utána azért szép lassan kibontottuk a többi ajándékot is, és a Muci rögtön tudta, hogy miről szól a Star Trek, beleültette a figurákat a parancsnoki híd székébe, és azt mondta nekik, hogy játjátok, bácik, üdeszen jeüjtetek, moszt kojmánozzatok! Szóval ha nem zoológus, akkor űrhajópilóta lesz. Mondjuk ehhez hozzá kell tennem, hogy mostanában a kormányzás az übermensch-tevékenység számára, a múltkor is leszólított egy pasast a bevásárlókocsi ülőrészéből, hogy fidej, báci, és amikor a bácsi figyelt, akkor elmondta neki, hogy ana vezette autót, ana tudja kojmánozni a autót!, de ezt olyan hangsúllyal, bólogatva, amiben benne volt, hogy “látod, nekem ilyen anyukám van, és te mit tudsz felmutatni?”. A bácsi ezután hang nélkül távozott, biztos nem tudott kormányozni.

Az este végén végül előszedtem az új könyvét is, és megértettem, hogy miért nem szeretik Bartos Erikát, akik nem szeretik. Mert eddig azt hittem, hogy oké, egyszerű kis történetek, de a Kispipi és kisréce sem világirodalom, és mégis imádjuk. Viszont ez az annapetigergő tele van furcsa, magyartalan mondatokkal, semmi humor nincs benne (az van a legviccesebb résznek szánva, hogy a féléves gyerek beleeszik a rumos sütibe, és berúg), meg nincsen semmi csattanó vagy levezetés a történetek végén, hanem egyszer csak nincs tovább. Na mindegy, Muci szereti, mondjuk ebben lehet, hogy benne van, hogy kitalálok neki izgalmas sztorikat a képekhez (markolóval és mosógéppel), és kígyókról is sokat beszélgetünk közben.

Utána lefekvés előtt a Muci berakta az ágyamba, megpuszilgatta és betakargatta a mentőautót, majd tisztáztuk, hogy játszunk majd a mentőautóval és olvasunk mesét is holnap, utána elaludt.

És mentőautóztunk másnap is, de a következő kedvenc programja az volt az ünnepek alatt, amikor nem fejlesztgettem és vittem ki a szabad levegőre, hanem beállítottam neki a youtube-on queue-ba a saját videóit, és nézhetett fiút, miközben csokis mézeskalácsot rágcsált, tisztára elöntötte a boldogság. És a második kedvenc ajándéka a közlekedési lámpa, amit a nagyszüleitől kapott, úgyhogy most már reggel azzal kel fel, hogy “mentőautó, megáj a jámpánáj, pijos!”, szóval még egy ideig minden nap karácsony lesz itt.

Reklámok

30 thoughts on “383. fejezet – Muci karácsonya

    • [Benenn](#11064557): jaj, ne szomorkodj, a Mucizás tényleg nagyon vidám volt az egészben, utána az apjánál is karácsonyozhatott, meg minden, nekem meg legalább volt miért fát díszítenem.

    • Tudom én ezt, csak valahogy a mostani posztjaid kapcsán annyira feltör bennem a gondolat, hogy basszus, annyira nem ezt érdemelnétek.

    • Kettesben biztos szomorkásabb, mindenesetre azért boldog karácsonyt mindennapra akkor! 😀

      Bartos Erika meg tényleg nem egy Pratchett, de nem is kell, a kilencévesemet már tényleg nem köti le (őt Rowling meg Meyer kötik le inkább, Tolkient pedig nem akarja olvasni a beste kölyke), a kisebbek viszont nagyon szeretik, talán pont az egyszerűsége okán, meg 4-5-6 évesen még nem is keresnek feltétlenül humort meg nagy csavarokat a mesében…

    • [rgranc](#11064680): persze, hogy nem veszi észre, de én hiszek a korai ízlésformálásban is, és azért például a kispipi és kisrécében bár sokkal kevesebb a szó, de van benne jellemfejlődés, cselekménydinamika, drámai csúcspont és feszültségoldó levezetés 🙂 nem szeretem az ilyen igénytelenül összehányt dolgokat.

    • 1) érdekes, ez a plüsselefánt nálunk is a Fáni nevet kapta.
      2) APG-t a képekért érdemes, mi legalábbis arra használjuk, h a képek alapján költünk olyan sztorikat, amik passzolnak a mi mindennapjainkhoz és BE szájába adjuk a mondandónkat (pl. Anna leült pihenni egy kicsit, mielőtt felgyalogolt volna szépen egyedül a kilátóhoz vs. hisztizett, hogy nem megy de miután anya mesélt neki, már simán felment).
      Egyébként pedig, ha esetleg nem ismeritek, a Zsákbamacska-Százlábú-Bárányfelhők nálunk nagy sikernek örvendenek már 1,5 éves kortól, egyszerű, ritmusos, átélhető versek.

    • BE-től sajnos a hideg kiráz, szerintem a rajzok is borzasztóak, főleg az, hogy minden szereplőnek legfeljebb öt szál haja van. A történeteknek nincs elejük-közepük-végük, és a szövegek nem egyszerűek, hanem primitívek. Szerintem.

    • Ha már túl leszel a 150. APG-olvasáson, ezzel jutalmazd meg magad: http://ilka.hu/ilkablog/?p=23041 🙂 Azóta elviselhetők a szövegek is (nyilván mi se ezt olvassuk a gyereknek), és jelezném, hogy leánygyermekünk fél év után mintha kissé lejjebb kattant volna róla, most éppen Boribon a sztár. Ami viszont döbbenetesen és számomra meglepően szar, az a kockásfülű nyúl könyvben, de Kipp-koppék is elég érdekesek.

    • Nekünk is ugyanezt a Bartos-könyvet hozta a Jézuska.
      És teljesen zavarban vagyok tőle, hogy ez most mi.
      Először is a gyerekem ránézett, és közölte, hogy Bogyó és Babóca. Most mondjam azt neki, hogy nem? Mikor ugyanazok a figurák?
      És semmi érdekes nincs a történetekben, privát, családi könyv, a történeteket valódi fotók koronázzák – de miért kéne nekem ennyire betekintenem egy másik család életébe? Erre a célra ott vannak a saját kis gagyi történeteink. (A fiam legkedvesebb sztorija, hogy egy barátunk kisfia még nem tud menni, és kiköpi a répát. Ugyanezt Bartosékfia Petikével nem tudom jó szájízzel elmesélni.)
      Nálunk a gyerek sincs oda a könyvért – bár nyilvánvalóan csak az én idegenkedésemet érzi.
      Szeretnék rájönni, miért BE most a nagy meseíró.

    • Oooo nalunk tiltolistan van jelenleg AnnaPetiGergo meg Bogyo Baboca is, mert folyton a rosszat tanulta el toluk a kisasszony, pedig o 2.5 evesen igazan celkorosztaly…en meg fellelegezhettem, hogy nem kell akkor mostmar 50ezerszer felolvasnom egy mesen belul, hogy Anya, Apa, Anna, Peti es Gergo…ugyhogy inkabb en is az izlesformalo konyveknel maradtam:)

    • Azért a 25 ajándékfotóra kíváncsi lettem volna és Mucira is, belőle sosem elég. 🙂

      Nekünk a tavalyi karácsonyra sikerült elérni, hogy végre csak kettesben lehettünk a gyerekkel és nagyon jó volt. Aranyos volt, ahogy később mindenkinek újságolta, hogy anya rengeteg mandarint kapott karácsonyra. Volt, aki furán nézett, hogy csak ketten ültünk a fa alatt, de az a kettő több volt, mint régebben 3, 4 vagy 5.

      És köszi, hogy lényegre törően megfogalmaztad BE miért nem jó, ezentúl használni fogom, ha kell.

    • [peteresmari](#11065947): Talán azért, mert tipikus történeteket ír le, amelyek a legtöbb család életében előfordulnak, és a gyerekek szeretik az ilyeneket. Gyerekként én a Baba első lexikonja c. művet nagyon szerettem, az is hasonló műfaj, csak a színvonal más. Egyébként Vekerdy is nagyon ajánlgatja, ahol lehet, javasolja a kisgyerekes szülőknek.

    • [bv](#11066781): de biztosan vannak szépen megírt mindennapi történetek is. közben, most, hogy kiolvastuk már azt az egy kötet APG-t, rájöttem, hogy mi nagyon zavaró még benne: a szereplőknek egyszerűen nincsen személyiségük, olyan semmilyen, lángosképű babák rajzra is meg szövegre is, ezért engem például nagyon nem érdekel, hogy Petike szereti-e az almát, vagy nem. Lehet, hogy azért ilyenek, hogy beleláthassák magukat a kisgyerekek, de én pl. a waldorf-babákban sem hiszek, szerintem sokkal jobb, ha a szereplőnek van valamilyen személyisége, amivel lehet azonosulni, részben azonosulni vagy utálni, mintákat tanulni tőle, meg ilyesmi.

    • Ó, mi már rég megalapítottuk az anti-bartoserika klubot, én kifejezetten rühellem, mi egyetlen dologra használtuk, programajánlónak, időnként kinéztem belőle, hogy hova is kéne vinni a kölköket, de amúgy rémes öntömjénező és álszent, és én ettől akadok ki, a múltkor (mert Lujzi még néha kéri), az a mese volt, amikor otthon maradnak, mert tél van és esik az ónos eső, (jelzem kettő oldallal hátrébb Petike arról mesél, hogy az ovi udvarán milyen virágokat ültetett az óvónéni, mire a gyerekem: de anya, télen????)
      Szóval az a mese leírja, hogy milyen jól érezték magukat, dominóztak, kártyavárat építettek (egy másfélévessel, muhaha), meg minden, mire a gyerekem azt bírta mondani, hogy anya, tök jó, hogy az annapetigergő anyukája mindenre azt mondja, hogy HÁTPERSZEEEE, és soha nem mondja hogy nem, mire mondtam neki, hogy na látod, ezért hívják ezt mesének, mert a valóságban ha én egész nap veletek dominózok és kártyavárat építek, utána a semmiből nekünk nem tűnik elő egy háromfogásos ebéd, mint náluk, és akkor nagyon röhögtünk, és azóta azzal szórakozunk, hogy a logikátlanságokat keressük a mesékben.
      Amúgy nekem a grafika sem tetszik, pont-pont-vesszőcske emberek három szál hajjal, amivel önmagában nem lenne semmi baj, de közben az Iparművészeti múzeum épületén a legutolsó csempe is cizelláltan meg van rajzolva, szóval nekem ez elég nagy kontraszt.
      Kippkoppal és Boribonnal elvagyok, az sztem jó ennek a 2-3 éves korosztálynak, ja és külön Mucinak ajánlok egy könyvet, az enyémek imádták mind,szerintem nagyon aranyos, ötletes, szép, és nagyon Mucinak való, minden oldalon lehet babrálni meg birizgálni meg nyitni-csukni valamit:

      http://www.libri.hu/konyv/a-boldog-fa.html

    • [Chipie](#11067256): kulcsszó az álszent, minden megnyilvánulásában.

      Mennyi idös gyerekeknek való ez a Boldog fa? Mucinak, azaz 2-3 éveseknek vagy idösebbeknek? Azért kérdezem, mert “számolókönyv” van a cimlapján, mit jelent ez?

    • [boribon](#11067385): nem komoly a számolás része, arról szól, hogy volt 1 szomorú, magányos fa, és akkor jött 2 madár és fészket rakott rajta, 3 kis pók hálót szőtt rá, 4 kis lepke is rászállt, meg öt kukac és hat katica és így tovább, ha akarod, megszámolod, ha nem, nem, attól még élvezhető-játszható, az én kétésfélévesem kettőig számol, utána már nem érdekli, pláne hogy a három pókunkból már kettő leszakadt az évek során :-)))

    • [lucia](#11066892): A Baba első lexikonját én sokkal színvonalasabbnak találom felnőtt fejjel is. Ott is tőmondatok vannak, de legalább rendesen megfogalmazva, egy hétköznapot vesz végig a könyv sok kicsi epizódon át. És a rajzok is sokkal jobbak, pedig ott is figyeltek rá, hogy a vonások elmosódottak legyenek, de azért van valami minimális karaktere az arcoknak. Igazából a nyelvi igénytelenség tette be a kaput, nem a homéroszi hasonlatokat hiányolom, de a szinonímákat már igen, egyszerűen fájt hatodszorra olvasni, hogy Annácska, amikor nyolc másik szóval lehetett volna utalni az alanyra. Az ízlésformáláson kívül pedig a szókincsbővítésben is hiszek, és az igényes nyelvi fordulatokban, amelyek viszont teljesen hiányoznak az APG általam ismert köteteiből.

      A Boribonokat mindkét gyerekem szereti, Szutyejevet is, és a Mucinál kisebb lányom is rákapott már a böngészőkre. A Tesz-veszeket is szereti, de még gyilkolja őket sajnos.

    • Szeretném megvédeni Bartos Erikát, mert úgy érzem nem jogos pár kritika. Az annapetiktől ne várjunk olyat, ami nem is céljuk. Egyszerű történetek, kedves rajzok, pontosan a legkisebb gyerekek szájízére és igényére, nem a felnőttekére! Kisfiam másfél éves kora óta élvezi, nézegeti, azt vettem észre, hogy sokkal jobban lekötötte, mint bármely más könyv. Először csak a képek persze, tökéletesek egy másfeles szókincséhez is pl. Most két éves és imádja, kéri az egyes sztorikat. Sokat segíthet a könyv bizonyos helyzetek megértéséhez, átéléséhez, mint az orvosos sztorik vagy körömvágás stb. Ezeknek csupán ennyi a céljuk, a picik élvezik, sokat tanulnak belőle az életről és tipikus helyzetekről.
      A dinamika, jellemfejlődés stb. pedig ott van a Bogyó és Babócában, az tényleg mese, azt lehetne ilyen szemmel nézni inkább és kritizálni ezáltal Erika írói vénáját.
      Szerintem egyáltalán nem baj, hogy az apg-ben nincsenek kategóriázva, címkézve és tipizálva a szereplők. Szerintem semmi szükség rá. Legfeljebb nekünk sajnos, na de nem nekünk íródott ugye…

    • ja, még annyit, hogy Lucia Téged meg az írói véna és IQ miatt olvaslak. Nem várom viszont el kétévesemtől, hogy neki is tessél :)))
      Amúgy még annyit akartam, hogy ez a könyv nagyon jó alap, bele lehet vinni minket, a mi sztoriainkat, mert pl. kétévesem simán mondja, hogy neki is meghallgatta a doktornéni a hasát és hasonlók. Levágjuk a körmét, “mint Gejgőnek”, de nem sorolom.
      szerintem tök jó “segédeszköz”, mi sem csak úgy a szöveget olvassuk és slussz passz…

    • Anyukám ismerőse a Holló és Tsa (asszem vmi ilyesmi) kiadónál dolgozik, és egy időben elárasztott minket “Márti” könyvekkel. Az konkrétan olyan, hogy a kislány lábán az egyik oldalon még kék a cipő, lapozás után már fehér, és a történeteket szerintem egy véletlengenerátor állítja össze. Ha bárkit érdekel, legalább 5 kötettel rendelkezünk, egyik gyerek se kéri soha, szívesen átadjuk:) Szóval higgyétek el, APG még bőven nem az alja.

      Amúgy nekem akkor támad kedvem ordítani, amikor Anya mosolyogva feltakarítja a vödör vizet, amit Petike (Gergő?) a frissen felmosott padlóra önt, mosolyogva főzi meg a második adag csokipudingot, amikor Peti (Gergő?) az elsőt szétkeni, és igen, nincs ívük a sztoriknak, és a legtöbb bugyuta is. De mégis mindkét csajszi rákattant olyan 2-3 körül, és imádják, és azonosulnak a gyerekekkel, és tényleg van benne egy csomó tök jó programjavaslat, maciparkról pl konkrétan itt hallottunk először.

      Szóval szerintem egy amúgy rendbenlévő gyerekkönyv szortimentbe ez is belefér.

    • APG-nk van jópár, amíg igazán kicsi volt a kicsi, addig sematikus mi-történt-egy-nap-APG-vel jó volt, mert ő nem szerette saját magát hallani ilyenben, a nagyobbal ellentétben, akinek úgy két évig meséltem minden este arról, hogy a “kismarkoló” (ez volt ő) mit csinált egész nap. Most viszont visítva nevet két nagy ló esténként amikor az apjuk ilka-stílusban ( nem onnan van az ötlet, már megy vagy egy éve) meséli az APG-ket. Mondtam is az Embernek, hogy mekkora bizniszt csinálhatna belőle. Na jó, dominás részek nincsenek benne…

      De a Vidám mesék vagy a Boribon-összes sokkal nagyobb sztár volt mindig.
      A Kockásfülű könyvek borzasztóak, meg ne vegye senki…

    • teljesen penge az apg-jellemzés, tényleg ilyenek… a fiam szereti, a képek egész használhatók az (embereket leszámítva), de a szöveget szerintem tilos szó szerint olvasni, mert jááj…
      viszont a fürdőkádban a gyerek a kispipi és kisréce eksönt rekonstruálja, szóval nagy gáz nincs nálunk ebből az apg-ből…
      a teszvesz viszont mindent visz…

      ja, és Lucia, hol lehet startrekes cuccokat venni???

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s