180. fejezet – mindenféle nóvumok, pedig azt hittem, most már nem mutathat újat

Csak gyorsan szeretném dokumentálni, hogy a Don egyrészt ma átfordult hasról hátra, három ízben is (az első esetet végignéztem, a másik kettőnél meg tuti, hogy hasra raktam le, mégis ott kalimpált pár perc múlva hanyatt, mint egy felborított büdösbogár). Mondjuk ez nem akkora nagy teljesítmény tőle, elvégre kinyomni már kinyomja magát, jobb karjával egyenes tartásba is, nem csak könyékre, és innen már csak egy kis lökés, és borul, de akkor is borzasztó büszke vagyok rá. Érdekes módon mindháromszor jobbra borult (pedig azzal a karjával ugye jobban tudja nyomni magát, viszont a feje is arra billen, mert baloldalt magasabbra kell emelnie, hogy meg tudja tartani, hiába, bonyolult szerkezet egy ilyen felemás baba).

Másik nagy hír, hogy végre rászokott a cumira, az "elszórtan"-ból átlépett a cumialkalmazás gyakorisága nála a "rendszeresen"-be, és ez egyrészt jó, mert megnyugtatja, elaltatja, kell az ínyének az inger (ha nem cumi, akkor a keze van csuklóig a szájában és kimondottan az ínyét fogdossa, vagy a textilpelust gyömöszöli be, meg már evés közben is rágcsálja az evőcumit, és ma délután egy alkalommal mindezeket egyszerre művelte, akkor egy kicsit kifolyt a tápszer), meg másrészt is jó, mert azt jelenti, hogy ügyesedik, harmadrészt viszont előléptem általános mindenesből általános mindenessé és elsőszámű cumifelelőssé, és az új beosztásom érezhetően több felelősséggel jár.

A harmadik hír, hogy különköltözözött tőlem a fiam, immár a dolgozószobában lakik a dvd-im és a mikrohullámú antennák között, legalábbis éjszaka. Eltávolodásunk oka az, hogy a reggeli első etetése után amennyiben akár pisszenésünket is hallja, az csak megerősíti a meggyőződésében, hogy mi most igazából nagyon szép színes játékokkal játszunk, miközben sütőtököt eszünk kétpofára nélküle, és rögvest hangot ad a csatlakozási szándékának. A másik szobában viszont alszik, mint egy nagyon édes, nagyon jószagú tej. Egy kicsit sajnálom, hogy lekerült a komódról (ami az ágyunkkal szemben van, és igazából egy tévének kellene rajta lennie, ezt az illúziót a rajta lévő két darab, tévéhez csatlakoztatható dvd-játékos is erősíti, ehelyett a mózes volt mostanáig, azt néztük esténként elandalodva), de nemsokára kinövi a mózest (még kb. 8 cm), és akkor idejön éjjelre mellém a bölcsőbe.

Szóval kialakult a napirendje is, és ez klassz. Az első kelés reggel hat-hét között van, ilyenkor gyorsan belényomok egy adag kaját, cserélek pelust, majd visszaebrudalom a mózesbe, szerencsés esetben rögtön visszaalszik, kevésbé szerencsésben meg eldödög magában egy húsz percet előtte, de általában azért fél tízig csend van. Fél tízkor elindul a fiúm munkába, meg én is kikaparom magunkat az ágyból, megint etetés, megint pelenka, és ez megy háromóránként este hatig, de olyan szigorúan, hogy ha négy óra másfél perckor még mindig nincs cumi a Don szájában, akkor kő kövön nem marad (ez az egy tudja kiborítani, ha nem szolgálják fel időben a tápszert/sütőtököt). Én olyan nettó egy órát szoktam vele csak rá koncentrálva játszani két etetés között, a többi időben elég neki, ha egy helyiségben vagyunk, egyébként elfoglalja magát a tereptárgyakkal, meg a teremtornával (hála annak, hogy amíg a kórházban volt, mániákusan vásároltam neki a játszószőnyegeket meg a hintákat). Illetve már (szövegileg) hibátlanul tudok mondókázni/népdalozni fordítás/mosogatás/miegyéb közbenamit ugye a maradék időben csinálok. Igyekszem minden dalba belevinni valami személyes elemet is, nálunk a marosszéki kerek erdőben tizenkét Zoárd lakik, meg hej rezeda-rezeda, karcsú Zorcsi dereka (ha karcsú is illeti, a zsiráf őt szereti), ezen mindig együtt röhögünk, mert van öniróniája.

Aztán este hét-nyolc között van az utolsó etetés, előtte fürdés, utána érek rá a nagyobb munkákra, szerencsére a Malac lefekvés után öt perccel nyikk nélkül alszik, sőt, ha fél nyolcig nem teszem el, akkor pár percig hisztizik, majd elalszik ott, ahol van. Innentől reggelig nyugi, szóval idáig nagyon könnyen megúsztam ezt a gyerekcsinálást, na majd két év múlva, amikor a reggeli után a hasamon ugrál, akkor fogok nagyokat nosztalgiázni.

Reklámok

13 thoughts on “180. fejezet – mindenféle nóvumok, pedig azt hittem, most már nem mutathat újat

    • Ha már egyszer különköltöztetek, és jól viseli a malac, akkor nem lenne célszerűbb nem visszaköltöztetni? Csak a későbbiekre való tekintettel. Bár én nem értek hozzá, csak van egy ilyen elképzelésem.

    • hát egyszerűen nincs arra elég hely a dolgozószobában. a mózest még csak-csak átugorjuk a bejárási útvonal közepén, de a bölcsőt már nem lenne ilyen egyszerű 🙂 de ha minden jól megy, egy év múlva már a saját szobájában fog aludni a saját házunkban.

    • es nem narancssarga mar ez a sutotokfuggo gyerek? ez most reszben vicceskedes, reszben kivancsisagi kerdes:) csak mert az enyem eleg hamar elkezdett narancssargulni, meg is kellett tole vonni ezt a tokeletes mannat – amugy a mindenfele muszaki eszkozok kozeleben valo altatast nem tudjatok/akarjatok elkerulni? jaja, ertem en, hogy keves hely meg minden, de vhogy biztos arrebb lehet tolni a dolgokat (vagy nem, tudom)

    • akkor hamarost az én fiam is megfordul. ahogy nézem, egyformán fejlődnek a kis féloldalasak 🙂 mondjuk ő a hátról oldalra fordulással mulattatja mostanában az időt, de még meglephet egy hasról hátra fordulással is akár. csatlakozom a képet követelők társaságához.

    • rollller: valamiért nem narancssárga, meg amúgy is sápadt, a vérképe rendben van, úgyhogy egyszerűen csak ilyen színű. mondjuk ez nem nagy meglepetés, mert az apjával mindketten elég fehérek vagyunk (engem mindig le akar ültetni a védőnő, amikor meglát).

      a malac most igazából nincs közel elektromos dolgokhoz, csak egy szobában van egy számítógéppel meg annak tartozékaival, a mikrohullámú antennák meg nem üzemelnek, csak szerte vannak dobálva mindenfelé.

    • moes: hát a malac is ma kapta a házi feladatot, hogy tanuljon meg hátról oldalra fordulni, mert az fontosabb, úgyhogy most edzünk 🙂

    • Hogy van ez a koraszülött számolás? Evésileg, alvásilag, mozgásilag neki most a három- vagy az öthónapos sztenderdhez kell igazodnia?

    • hát holnap lesz korrigált 3, holnapután tényleges 6 hónapos, és papíron három hónaposként kell viselkednie, de szellemileg állítólag hozza az 5-6 hónapost, úgyhogy ehhez kéne fizikailag is felzárkóznia. végleg olyan tényleges egy éves kor körül illene utolérnie magát (de két éves korig nem gond, ha csak addigra).

      mindenesetre ma hosszas hümmögés után azt mondta a dévényes edzője, hogy már nem kell hetente kétszer menni, elég egyszer, mert jól halad 🙂

    • mondom, egyszerre vannak a dolgaink. nekünk meg most adott egy extra hetet a dévényes (heti 1X járunk), hogy lássuk meg, 2 hét alatt visszaesik-e. de szerinte most elég jól haladunk 🙂

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s