Voltunk ma a kórházban neurológiai vizsgálaton. Az első érdekes tanulság az volt, hogy tényleg léteznek normális gyerekek, és amire az egységsugarú anyuka szokott panaszkodni, hogy öt percnél tovább sírnak, meg nyáladzanak mindenfelé, meg nem hajlandóak ezt vagy azt csinálni, az nem mítosz, hanem tényleg így van. Azóta is a földhözverem a seggem, hogy ilyen szerencsénk van a malaccal, mondjuk elképzelhető, hogy genetikus a dolog, mert a fiúm se sírt igazán, meg én se sírtam csecsemőkorunkban (nálunk az öcsém volt a normális, "gyerekszerű" gyerek, és a szüleim elég sokáig meg voltak győződve arról, hogy valami végzetes betegsége van, azért sír és nem aludja át az éjszakát).
Aztán találkoztunk S.B.-vel, aki még mindig nagyon szép és kedves, felvágta a gyerek nyelvét, és azt mondta, cékla. Meg találkoztunk a főorvosnővel is, aki szintén nyájas modorú, de vele szemben mi folytatólagosan renegát törvényenkívüliek vagyunk, mert most a zugkenguruzás után zugdévényezünk is. Ő ebben sem hisz ugyanis, amit azért nem értek, mert államilag aránylag erősen támogatott dologról van szó, nem kóklerkedésről, ráadásul már az első alkalom után láttam változást, és más anyukáktól is csak jót hallottam róla. Na mindegy, figyelmeztettek minket, hogy ne hozzuk szóba, úgyhogy a tornára vonatkozó kérdésnél csak nyökögtem egy sort, hogy ööö, forgatjuk, meg ööö, lóbáljuk pelenkában, ez szerencsére egyetértéssel találkozott.
Viszont egy másik fajta (katona-módszer) tornára is járnunk kell ezentúl, hurrá.
Negatívumként ugyanazt állapították meg a malacról, mint a dévényesek, hogy mérsékelten gyenge váll, gyenge nyak, jobb dominancia, viszont a múltkori "tokás" helyett (igazán hozzátehették volna, hogy "de jól áll neki") most sokkal aranyosabb dolgokat írtak a jelentésbe, pl. "sápadtka, de a talpa rózsás", meg "tekintete figyelmes, kifejező", és (érzed a baljós, fenyegető hangnemet) "ha nem éhes, nagyon nyugodt" (vö. a pillantása tűz, a csókja méreg, és drapp méhecske van a zokniján).
Ja, a nyelvfelvágás meg egy pillanat alatt megvolt, malac ordított párat (nem szereti, ha megsértik az integritását), de utána már csak felháborodottan röfögött egy ideig, és a kocsiban el is aludt. Aztán itthon egyszer véletlenül kinyújtotta a nyelvét, ettől nagyon meghökkent arcot vágott az ő kifejező pillantásával, és utána jó darabig fogdosta a kezével a nyelvét, de szerintem már megnyugodott, hogy nem fog kiesni.
kicsi malac 
Ezt a nyelv dolgot azért nem értem, mert amikor nyüszögtem, hogy gáz van a szopás körül az első dolga a dottorénknak az volt, hogy megnézte, nincs-e gond a Csibe nyelvével. (Nem volt gond, csak bénáztunk, aztán belejöttünk és 11 hónapig szopott.) Isti-bizi tuti mákunk volt a PIC-es dokibácsinkkal.
Na, ezért panaszkodtam én. Mi most elvileg egyszerre Katonázunk, BHRG-zünk és Dévényezünk. Én kicsit soknak tartom úgy, hogy mindenhol azt mondják, a korrigált korához képest abszolút rendben van a gyerek.
Kíváncsi vagyok neked mi lesz a véleményed!
Nnna végre még valaki, aki azért parázik, mert nem sír a gyerek. Enyém malac se sír, néha kicsit morrog, de nem sír, nyüfög, röfög ha éhes, keres mint atom, de nem sír. Há hogy van ez? Apja szerint azér nem sír, mer nem tanulta meg rendesen a szöveget.
Szia, NE KATONÁZZATOK!!!!!!!
Az a Dévény mellett felesleges és gyötrelmes is, sőt, abszolút ellentétes a kettő, a Dévény sem fog akkor úgy működni, azt tapasztalatból tudom.
Mi csak Dévényezünk, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, de kérdezd a KAtona módszerről meg a Dévényesedet, sokkot fog kapni és betiltja-joggal.
Már bocs, h beleszóltam, de nagyon szeretem a Malacot, azaz így ismeretlenül rajongok érte, és aggódom….
Egy ikres Dévényben hívő mama
lucia, nézd meg a játszóház honlapján a támogatók listáját… (semmi következtetés, csak érdekesség).
Levelet megkaptam, kétszer is, a húgomat ráeresztettem a témára, hátha nem késő még valamit csinálni.
Ezt nem értem, én is úgy tudom, hogy a két torna üti egymást. A Dévényről van tapasztalatom, teljesen rendben van azóta a lányom, enyhén hypotón volt a nyaka, meg a csípője, de rendbe tette a torna.
a mi dévényesünk szerint meg mehet egyszerre a dévény meg a katona, majd max. megmondja, hogy mit vagy mit ne úgy csináljunk. egy elmélet szerint nem üti a kettő egymást, csak mindenki szereti azt állítani, hogy egyedül az a módszer üdvözítő, amit ő csinál…
ha nem vallottátok be, h dévényeztek, nyilván ajánlgatták a katonázást. de a kettő, pont üti egymást. ráadásul a katonázás nagyon brutál. feltétlen nézz utána.
moes: ja, S.B. is azt mondta, hogy nem ütik egymást, menjünk nyugodtan mindkettőre, ártani tuti nem árt, pedig a Dévényt is ő ajánlotta. csak a tunyogi játszóház nekünk messze van, ezért szeretnék várni egy-két hetet, hátha azalatt ugrásszerű javulás következik be.
Südve: hát ja 🙂 de S.B. sem ellenzi, sőt, úgyhogy valószínűleg menni fogunk, csak össze kell szednem a lelkierőmet. amúgy halál bunkó vagyok, rá se kérdeztem Sárára, amikor beszéltünk, mondjuk én is tudom nagyjából, hogy van 🙂 a kocsiban ültünk éppen egyébként, és nézegettem, hogy vérzik-e a malac szája, ha ez mentség.
Nem vagy bunkó. 🙂 Majd írd le a tapasztalataidat lécci a tunyogiról. MiDévényesünk pl. azt mondta, hogy oda nem szoktak olyan gyerekeket küldeni, akiknek csak mozgásfejlesztésre van szükségük, inkább azokat, akiknél valami mentális sérülés is van, mert az egy játékosabb, “lágyabb” hely, ahol nem folyton a drill megy, hanem játszani is lehet.
Südve: hátlehet, hogy nem lesznek tapasztalataink, ld. mai bejegyzés 🙂 egyébként S.B. többször a lelkemre kötötte, hogy ha elmegyünk, ne ijedjünk meg attól, hogy kik közé kerültünk, szóval az ő szavaiból is úgy tűnt, hogy oda sokkal súlyosabb eseteket visznek.