A gyermekem apja nagyszerűen teljesít ebben a szerepben. Malac minden reggel igényli a társaságunkat, és ha nem kapja meg, panaszosan kurjongat (jaj, ma éjjel meg nagyon röhögtem rajta, unatkozott, és próbált úgy tenni, mint aki sír, csak hát nem egy nemzet színésze alkat, úgyhogy valami olyasmit adott, elő, ami félúton volt a müezzin imára hívó éneke és a holdat vonyító farkasok dala között, ezt pár percig bírta, az utolsó menet meg átmenet nélkül horkolásba fulladt). A fiúm ma reggel viszont belerakta a rezgős székébe, na Zorcsi azóta kéjes arckifejezéssel, minden tagját szétdobva rázatja magát. Én már rég sugárban hánynék (másfél órája kezdte), ő meg csukott szemmel vigyorog. Időnként hátranézek a vállam felett, és két rezgő tappancsot látok. Mindenesetre jó érzés, hogy malac a legelmebetegebb beruházásaimat is értékeli.

Más: ide is idemondom, hogy akinek olyanja van, küldjön pénzt a szép fehér mentett lónak öszvérnek. Vagy a többinek. Vagy a cicáknak, stb. Nagyon jó helyre kerülne.