122. fejezet – pelenkák és elefántok

Az éjszaka nagy nyugalomban telt így kettesben, leszámítva, hogy a Zé betűs egyszer soronkívül is felkeltett hat körül, hogy igyon húsz grammot (akkor jutott eszébe, hogy ez még kell neki), utána mosolygott hármat-négyet, közölte velem, hogy eeöööeee, és blö, majd édesdeden tovább aludt. Ezt úgy értelmeztem, hogy szeretné éreztetni velem, hogy szüksége van rám, ha csak mintegy jelképesen (20 grammal) is. Ja, éjszaka meg hangosan kacarászott magában, ilyet eddig nem csinált, úgyhogy meg is ijedtem, de valószínűleg csak eszébe jutott valami vicces.

Délelőtt viszont nagy balhé volt, azóta sem tudom, mi történhetett. Leraktam a kanapéra, ahogy szoktam, malac rögtön magára is rántotta a pelenkászacskót, mert az eltakarta előle az elefántot, úgyhogy korrigáltam az elhelyezésén, hogy szokás szerint szerelmetesen bámulhassák egymást (imádja ezt az ágytakarót, áhítattal nézi, simogatja, magyaráz neki, vigyorog rá). Térültem-fordultam, egyszer csak hatalmas visítás, és látom, hogy Zorcsi az ágytakarót csapkodva magából kikelve ordít. Megsimogattam, megszagolgattam, megpuszilgattam, de továbbra is üvöltött. Átfordítottam a másik oldalra, akkor hüppögött még kettőt, majd elhallgatott, és elaludt, úgyhogy gyanítom, az elefánttal keveredhettek valami konfliktusba, de úgy tűnt, nem akar róla beszélni.

Ja, a legfontosabbat nem is mondtam, a gyerek már két napja felnőttpelenkát hord (igazi újszülötteknek valót), és ezt is mindjárt kinövi, mert már három és fél kiló (a pelenka négyig jó).

Reklámok

6 thoughts on “122. fejezet – pelenkák és elefántok

    • Örvendetes hírek! 🙂
      Lányom is ilyen hamar gőgicsélt: készülj fel rá, hogy baromira szószátyár gyerek lesz, egyfolytában dumálni fog szemkipattanástól szemlehunyásig.

    • akartam is már írni, hogy egy játszószőnyeg lassan jól jönne már (nem túrna ki az ágyból), de lehet hogy mégiscsak jobb lesz ha az ágytakarót teszed le neki. (azóta szeretem mióta az elsőszülöttem kb 3 hónaposan sikeresen lerúgta magát a kanapéról. Már gőgicsélt mikor én még mindíg remegtem.)
      Ez a beszélgetés olyan jópofa, igaz nálunk a he-he megy, és két hónapot kellett várni rá. Zorcsi úgy látszik beszédesebb lesz.

    • Huhh, jaja, ha tényleg ilyen eleven a majacod, akkor inkább a föld-vastagtakaró-ráágytakaró kombóra szavaznék én is :)))
      Gratulálok a növés-hízáshoz! 🙂
      Az éjjelkacagás meg tényleg ijesztő tud lenni, Benem is nyomta néha úszként 3-4hetesen 😀 csak pillogtam a kiságy felett, hogy heeee??? fullad vagy vicceskedik? de vicceskedett 😀

    • Szia!

      figyi, én most nem gyerek ügyben írok neked – bár kétségtelenül közelebb hozod a 24 éves fejemhez is a témát, ami nagy dolog – hanem ún. izé szakmai ügyben.
      Szal tudom, hogy fordítasz, én meg találtam egy álláshirdetést szakfordítónak egy német cégnél, sajnos bián, de az most mindegy – szal azt írják, hogy teljesítményarányos bérezés van. Ez mindenhol így van? vagy te be vagy jelentve? Vagy írjál lécci, ha ez nem túl intim kérdés, mert ugyan még meg sem pályáztam, nem is tuti persze, hogy felvesznek, de nem akarok tök hülyén odamenni interjúra, ha arról van szó, még aláírok vmit, amit nem kéne.
      köszi előre is,
      egy tanácstalan germanista

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s