103. fejezet – utolsó nap az intézményben

Zorcsi ma pontosan két hónapos (illetve mínusz egy hónap plusz egy napos), ugyanakkor egy két kiló húsz dekás (kicsit több, de nem baj, maradhat) csecsemő, és ez nagyon konfúz dolog, például nem tudom, hogy a négy, vagy a hat hónaposoknak való babateát kapja majd (kisebb nincsen). Eddig a felnőtteknek valót itta, sokszoros hígításban, és imádja, mindig vigyorog tőle.

Tegnap zokogó lélekkel leadtam még egyszer a gyereket, és kiszaladtam egy utolsó beszerzőkörútra. A kórházi staff egy jobbfajta csokikkal teli ajándékkosarat kap tőlünk, S. B.-vel kicsit gondban voltam, mert pénzt a híresztelések szerint nem fogad el, én viszont túl sok mindenért túlságosan is hálás vagyok neki ahhoz, hogy azt csokival/virággal/itallal ki tudnám fejezni, úgyhogy végül vettem neki egy digitális képkeretet, ami hőmérsékletet és páratartalmat is mutat (ez ugyebár rendkívül fontos, ha az ember képeket nézeget), illetve egy memóriakártyát hozzá, amire felrakom majd a best of Zorcsit. Meg egy bonbont, amit nagy gonddal választottam ki. Továbbá előhívattam nagyban az összes megható papás-mamás-zékengurus képet, mert ő szereti az ilyesmit.

Anna néninek szeretnék még majd venni valamit külön, ő most szabin van.

Zorcsi is kapott egy kétes értékű ajándékot, egy babamérleget (utálja, ha levetkőztetik, a pucérkodás rangján aluli dolog). Remélem, hamar sikerül majd leszoknia arról, hogy behúzza a nyakát, ha hozzányúlnak, meg azt a szokását sem szeretem, hogy ha bántják (szemcsepp, stb), akkor nem sír, csak mozdulatlanná merevedik, és nagyon szomorúan néz. Nem szeretem, hogy ahhoz szokott, hogy természetes, ha fáj valami, ennyire nem kell nagyfiúnak lennie. Annak viszont (részben) örülök, hogy már határozottan követeli, hogy vele legyek

(itt most volt egy hosszabb szünet, bizonyos kakaügyek miatt, melynek során ruhadarab és anya nem maradt szárazon)

…szóval csak rajtam, de minimum érintésközelben hajlandó elaludni. Következésképpen én nem alszom, de úgy tűnik, anélkül is lehet élni. Azt sokkal kevésbé bírom, amikor elviszik tőlem, olyankor a bukós pelusát szorongatom melankólikusan, mint egy tolsztoji hősnő a véres inget. De ma este megyünk haza, és onnantól nem adom.

Reklámok

11 thoughts on “103. fejezet – utolsó nap az intézményben

  1. A hőmérséklet és a páratartalom nagyon fontos tud lenni, ha az ember pl Van Goghot vagy Rembrandtot tesz a keretbe…
    Kéretlen, de (talán) jó tanács: a spanyol etikett általam mérvadónak tartott tudorai szerint pénzt el nem fogadó, S.B. kódnevű orvosdoktorok általában örülni szoktak a fordító kismamák ajándékozta tiszteletpéldányoknak.

    • Ejnye, restellem magam, nem akartam én senkinek fáradságot, pláne kiadást okozni a kotnyeleskedésemmel. De azért egy kiadótól elvárható lenne, hogy adjon elég tiszteletpéldányt a fordítónak.

    • vicces, hogy változnak a minusz egy hónapos agysebészek szokásai… nem olyan régen még nem kedvelte a ruhát, mint olyat, most ellenben rangján aluli, ha levetkezik :)))

      nagyon sok boldogságot odahaza! Zoárd, a sikertörténet első fejezetét olvashattuk, de mivel még sok sok fejezetes a könyv, nem aggódunk :)))))))))

    • Szia!

      Nagyon jó olvasni ezeket a híreket. Mikor tegnap olvastam a blogod, le sem esett, hogy jah, az a vasárnap az holnap, azaz ma van!!!! 😀
      Nem gondoltál arra, hogy úgy oldod meg Zorcsi testközelségigényét, hogy magadra kötöd? Az angol e-bay-en olcsón lehet licitálni nem kötözgetős hordozókendőkre. Szerintem a legjobbak és legkönnyebben beszerezhetőek a Hotslings-ek és a Peanut shell-ek. (Valamelyiknek még halálfejes is van, tattoo fantázianévvel :D) Nagyon “dizájnosak”, csak azt kell előre megnézned a gyártó honlapján, hogy hányas méretet kell venned.
      Ha te fáradt vagy, nem gond, ha egy fotelben elalszol vele, nem ejted le. Ha nem, akkor mind a két kezed szabad marad, míg ő rajtad szundikál.

    • “azt a szokását sem szeretem, hogy ha bántják (szemcsepp, stb), akkor nem sír, csak mozdulatlanná merevedik, és nagyon szomorúan néz” — meg jo, hogy az erkelyen ulok, es iszonyu eros a feny, es hivatkozhatom arra, de ezt most durvan megkonnyeztem, dani meg remeljuk ezeket elfelejti az elso hetek nehez reszet, jo hazamenest nektek, es pihenj azert te is, mert azert meg csomo melo lesz danival, es hogy fogsz futkosni utana kialvatlanul, na jo, addig meg parhonap, de jobb ha gyursz ra:)

    • Teából ilyen piciknek én eddig a citromfűlevél, édeskömény, csipketea higítva változatot hallottam. Amíg 1-2 hónapos volt az én válógatós fiam lelkesen itta a citromfűlevelet például, azóta már csak édesítve lenne hajlandó. Az instant teákat szerintem hanyagold, minden van benne, legkevesebb az, amiről szólna.

    • Ha hozzászokik, hogy természetes hogy Vele vagy szerintem fog aludni nélküled is 😉 Sajnálom a sok rossz dolgot, ami érhette Őt, nagyon remélem gyorsan elfelejti!

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s