Az apás kengurun Zorcsi egész másképp viselkedett, mint velem szokott. Először az előző bejegyzésben található képen ábrázolt módon felkönyökölt, és úgy pislogott fel az apjára pár percig, majd letette a fejét, és addig nyuforgott, amíg hátra nem tudta billenteni annyira, hogy lássa az apját. Ekkor nekem feltörtek az anyai ösztöneim, és megigazítottam a buksiját, hogy kényelmes legyen, mire Zorcsi láthatóan felháborodott, és minden erejét összeszedve megint lement hídba. Ezt még egyszer eljátszottuk, majd az apja, akinek nincsenek anyai ösztönei, viszont megfigyelőképessége van, felhívta rá a figyelmem, hogy a gyerek valószínűleg úgy akar maradni.
Azzal vigasztalom magam, hogy azt mindig észreveszem, ha a pocoknak melege van, és tudom is, mit kell csinálni, illetve nagyon ügyesen vásárolok babaruhát (nagyjából egy éves koráig megvan a móringja DéZének, a sapkákat is beleértve), még ha ezekben nagyjából ki is merül a szülői tehetségem. Mindenesetre megsülni, vagy bárhol topisan megjelenni nem fog.
Viszont nem tudom, mit tett vele az apja, de a kenguruzás utáni napon (tegnap) Apjaneve Dani Zoárd Vulkán Turul Kilián szeme elnyerte végső színét (sötétbarna), és S. B., az orvosa konkrétan azt mondta, hogy hozzak neki könyvet. A fiúm először azt hitte, hogy ez csak újabb ürügy arra, hogy bemenjek a könyvesboltba, de pedig tényleg ezt kaptam házi feladatnak, hogy hozzak rágható könyvet, mert a malac már lát, és unatkozik, és el fognak sorvadni az agytekervényei, ha nem lát színes dolgokat. Úgyhogy ma olyan öt különböző boltban voltam (itthon valahogy nem számolnak a koraszülöttekkel, mint fogyasztói szegmenssel, nincs olyan üzlet, ahol egyszerre lehetne nekik gyógyszert, fejformázó párnát, negvennégyes ruhát, nyálazható könyvet, és az apjuknak sortot venni), és szeretném csendben megjegyezni, hogy én aztán igazán megértem, mennyi munka van egy könyvvel, mennyire nem megrendelésre jön az ihlet, és mennyit ki tud venni az emberből, hogy másoknak katartikus élményt nyújtson, még ha a végeredményen nem is látszik az emberfeletti erőfeszítés, a kín, verejték és könnyek, de azért kettőezer-ötszázat kérni egy olyan műért, ami mind történetszövésében*, mind az írói stílus kimunkáltsága terén** rengeteg kifogásolnivalót hagy maga után, az szerintem egy kicsit pofátlan. Talán mégiscsak inkább az On Thermonuclear War-t kellett volna megvenni a gyereknek Herman Kahntól, ahogy a fiúm javasolta (nukleáris napokat élünk, álmomból felébresztve is fel kell mondanom, mely országok rendelkeznek nukleáris fegyverekkel, és fejés közben a fiúm nukleáris fegyverszállítással kapcsolatos anekdotákkal szórakoztat), annak csak jobb lehet az ár/érték aránya, de nem vagyok biztos abban, hogy a kölök is elég jól tud már hozzá angolul.
* A "dinnye" kép után az "ablak" kép jön, minden átmenet vagy magyarázat nélkül.
** Nincsenek benne szavak.
kicsi malac 
Kétség sem fér hozzá, Zoárd agysebész lesz 😀 Kétezer-ötszáz? Az qrvasok. Pofátlanság ennyit kérni érte, de komolyan. A sötétbarna szem meg szép 🙂
Az nem dinnye, hanem kézigránát, és az üzenet egyértelmű, be kell dobni az ablakon, szerintem valami alapfokú terrorista kiképző művet sikerült beszerezni kettőezeröccázé, ami, ha így nézzük, már nem is olyan sok 🙂
Nem értitek a lényeget. A babaholmigyártók kb. 400-szoros hasznot zsebelnek be, mert tudják hogy a szülő úgyis megveszi a gyerekének, akkor miért ne legyen k*sz*tt drága? És akkor még a 300.000 forintba kerülő babakocsikról nem is beszéltem, amelynek a gyártási összköltsége kb. az 50 ezret sem éri el (hacsak nem a NASA gyártja titánból). Gerinctelen népség… Apropó, nem tud valaki állást egy babaholmi-kereskedésben?
Ha azt nézed, hogy a következő egy évben a gyerek ezt a dinnyés-ablakos könyvet ezerszer megrágja, összenyálazza, leköpi tejjel, banánnal, sütőtökös csirkével, és talán le is vizeli, sőt, még a kádba is beteheted mellé, na, akkor nem is volt drága!
Lucia, végül hol vettél 44-es cuccokat?
a Kenguru Goldban, van boltjuk a mammutban is, és a hűvösvölgyi stop shopban is, meg még egy csomó helyen: http://www.kengurukid.hu/bolt.php
nagyon szép, minőségi ruháik vannak, viszont rettentő drága 😦 (rugi 2000-3000, kabátos szett 5000, egyedül a megkötős sapka volt normál áras, 580). pár darab 44-esük van, meg kicsit több 50-es.
Kengurut ismerem, Marcinál imádtam, de tényleg iszonyatosan drága. 😦
Az itteni (nemetorszagi) c&a-kban van 44-es cucc. Vigyek/kuldjek valamit?
Biztos sokan megköveznek (nem mintha érdekelne), de én sok pici ruhát vettem angol turkálókban. Ott olyat is találni, ami 1,4kg-s babákra való! Külföldön úgy néz ki a Tesco forgalmaz 2,5kg-s méretre, a Mothercare és a George is. Leginkább ezek a márkák voltak.
Azon gondolkodom, hogy megfogom a laptopot és beviszem az itteni PIC-re, hadd ámuljanak a babásdoktornénik, méghogy nem lehet hozzáérni a gyerekhez, meg hogy felizgatja a gyereket, ha az anya benyúl az inkubátorba (ez utóbbi mondatnak az értelmét meg sem kívánom fejteni). Minden esetre, mióta az én Nudloid gyermekem mellém került csodájára jár a koraszülött osztály. Először is, dacára minden machinációjuknak, a gyerek nem “izgatódott fel” az anyja közelségétől, hanem elkezdett szopni. És amilyen szemtelen egy csávó, még hízni is elkezdett az anyatejtől. Tök renitens. Szóval, Vulkán Turul Kiliánt és családját lehet hogy szemléltető-babának fogom ma használni.
Kifelejtettem az előbbi listából a Mini Mode márkát.
Itthon szintén csak turkálókban találni, de itt a honlapja, ha valaki elég bátor, rendelni is lehet, addig meg csak gyönyörködünk: http://www.minimode.co.uk
Van kifejezetten low birth weight-eknek ruháik.
Ha már a látványra figyelnek: ugye szól valami rádió azon a wardon, amiben zene is van rendszeresen? Legyen egy kis klasszikus is az én kedvemért, na, légyszi. Lásd http://en.wikipedia.org/wiki/Mozart_effect . Hiszen az anyjuk hasában maradt gyerekek is hallanak.
Emlékszem jópár éve egy hirre, talán Németországban a tervezök igen büszkék voltak egy szuper hangszigetelt irodaházra, aztán a vége az lett, hogy kénytelenek voltak hangszórókon egy kis utcazajt bevezetni, mert idegbajosak lettek a dolgozóak.
Szia Lucia!
Mi isteni könyvet találtunk, Haba termék, textil, meg színes, meg lifeg, És Van Benne Nejlon Betét Ami Csörög, Ha Rágják! A világ legjobb játéka. A Dionéban vettük, pofátlanul drága, de megérte.
Állatsorolós könyv, rágható, műanyag, láthatóan egyéven aluliaknak készült. A benne található állatok: kacsa, tehén, kutya, macska, egér, hal, OSZTRIGA. A francia konyhára már felkészült a gyerek…
ha már kultúra, én ezt ajánlom, nekem mindhárom gyerekem imádta-imádja ezeket a bébikönyveket, ugyan nem vízhatlan, de relatíve nyálálló, istenien zörög, és nagyon aranyos is egyébként. Ha már.
http://www.formatex.hu/catalogue.php?action=sp&articleno=20GLT1099
csetten: hát, felizgatja a babákat kicsit tényleg, de nem rossz értelemben, megjön tőle az életkedvük, meg ilyenek. meg kell tanulni, hogy szabad hozzáérni a gyerekhez, de nem bonyolult, viszont sokat dob a fejlődésükön.
nina: köszi, turkálón gondolkoztam én is, csak fogalmam sincs, hol van olyan, ahollehet kapni babaruhát.
snort, ide csak olyat szabad, ami fertőtleníthető, olyan pvc borítású izéket…
csetten, még mindig hüledezek, hogy ennyire másképp állnak hozzá a dolgokhoz ott, ahol te vagy. Engem az első hét végén határozottan felszólítottak, hogy márpedig igenis tessék benyúlni az inkuba (pedig akkor éppenhogy fél kilós volt a Sára), tessék simogatni a gyereket, a klinikán pedig a hátát is én kenegethettem be, mondván, hogy “anyuka is csináljon valamit”. 🙂 És az én minim tényleg mini, lélegeztetőn, meg minden, nem értem, hogy a nagyobbakat, erősebbeket, nem lélegeztetetteket miért kéne hermetikusan elzárt dobozban nevelni hazamenetelig?
lacika: van rádió, meg a nővérek beszélgetnek, ill. mi is beadhatunk neki kis lejátszót zenével, stb.
snort, Zsuska: ilyet láttam, fog is kapni a gyerek, csak most vízhatlan kell neki.
van egy kifejezetten gyerek/babaholmis turkáló a rákóczi út 73-ban és találkoztam még aránylag nagy mennyiségű babacuccal a rákóczi út 68. emeletén, meg a bástya mozi helyén lévő turkálóban. pici ruhákba is akadtam (44-50), de nyilván változó a kínálat, meg hát turkálni kell, ami fárasztóbb, mint leakasztani a polcról valami cukit.
Lucia, a Mester utcai Brumi-Maciban is vannak 44-es 50-es ruhák,nagyon szépek.Nagyon sok boldogságot, és jó egészséget kívánok Nektek!
Az én kislányom a 32.hétre született,1600 gr-al,voltak problémák,de már “tettő”éves egészséges nagylány.Kívánom,hogy mielőbb otthon lehessetek!