Most jöttem meg a malactól, ma reggel kétszer eljátszotta a szemem előtt, hogy jön a nővér, beteszi a csövet az orrába, Zoárd megvárja, hogy elmenjen, majd dacos arcot vágva felnyúl, megfogja a csövet, rászorít, és kirántja. A második után megkértem a nővért, hogy tegyen már valamit a karjára, majd gyorsan eljöttem, még mielőtt szívszélhűdést kapok. A kis csővel egyébként tök jól lélegzik, 98-100 a véroxigénje.

Egyébként teljesen olyan pózban alszik, mint az apja, az ízületei is ugyanolyan lazák, és amikor felébred, ugyanolyan arckifejezéssel és mozdulatokkal nyújtózkodik, nagyon furcsa így látni a fiúmat kicsiben.