Szóval pénteken az volt, hogy elhalasztottam terveimet, miszerint este majd ülök merengve az ablak mellett, madonnásan nézek magam elé, és várom a gyermeket, és inkább összeszedtem a fiúm tizenegy éves leányát, illetve egy parfétortát a Daubnertől, és patchwork-családostul lementünk sissóékhoz megnyitni a Sarj 4. Születésnapi Ünnepségeit. Az ünnepelt, még mielőtt szóhoz jutottam volna, gálánsan kivette a kezemből a különböző békaformájú édességeket azzal a felkiáltással, hogy ezeket biztos neki hoztam, megdicsérte a koponyás-démonlányos trikómat, majd magával vonszolta a társaságunkban lévő fiatalkorú hölgyet játszani.
Aztán szóbahoztam, hogy úgy döntöttünk, sisso lesz a fiunk keresztanyja, több megfontolásból is. Egyrészt abban a valószínűtlen esetben, ha én belehalok a szülésbe, és a fiúm emiatt öngyilkos lesz, s. biztos ad majd a gyereknek enni, meg minden, másrészt, mint a fiúm felvetette, ha nem őt kérjük fel, esetleg bántalmazni fog minket, harmadrészt nagyon jólesett ártatlan arccal elmesélni a szüleimnek, hogy olyasvalaki lesz az unokájuk keresztanyja, akit ki szoktak tiltani kocsmákból botrányos viselkedés miatt. Szóval ez egyszerű volt, a keresztelő már más kérdés, különösen, hogy nem vagyunk vallásosak (nekem a keresztény egyház említésétől is feláll a szőr a hátamon, illetve démoni fény költözik a szemembe), úgyhogy ún. névadó ünnepséget fogunk majd tartani, a részletek még kidolgozásra várnak (fekete kakas vágása kategóriában gondolkozunk), például neve egyáltalán nincsen a gyereknek. Nekem ugyan volt ötletem, de mostanra egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy minden második gyereket úgy hívnak, úgyhogy lemondtam róla, a fiúm nagy megkönnyebbülésére, aki kinyilvánítottan azért szurkol, hogy ne legyen a gyereknek semmilyen neve, mert milyen hülyeség ez már.
Aztán a szülésemre is gyűjtögetem, hogy ki legyen majd ott, bár szülőorvosom még nincsen, de a kommunikációs interfész (mármint köztem és a szakemberek között) már kezd összeállni, egyrészt ugye van isolde, aki pszichiáter (és érti is a dolgát, tegnap is megnyugtatott, hogy nem baj, ha nem szeretem a gyerekeket), másrészt sisso, aki nem habozik, ha kiabálni kell valakivel. Szerintem ez így nagyon jó párosítás, csak azt remélem, hogy értem fognak dolgozni, és nem ellenem.
kicsi malac 
Amikor leanyom megszuletett, bementem a 13. keruleti onkormanyzathoz, hogy szeretnenk nevadot a gyereknek, meseljek el, mi a menete (hasonlok voltak a megfontolasok, mint Nalatok, bar talan ekkora ellenerzesem nincs az egyhazakkal szemben).
Recepciosno – gunyos mosollyal az arcan: Olyan mar nincs, az valami szocialista csokeveny.
En: Azert legyen szives megkerdezni, hatha megis…
Recepciosno – meg mindig gunyos mosollyal: Jo, de ilyet itt ugyse csinalnak, csak videken.
(Leven videki lyany, ezen a “mi itt Pesten joval elottetek jarunk”-attitudon jol megsertodtem.)
Felhivta az Anyakonyvi Hivatalt, es lass csodat, letezik a nevado nevu szertartas nagy Budapestiaban is. Azt a megdobbent arcot erdemes lett volna lefotozni.
Egy gaz van vele: tomegrendezveny, egyszerre 5-6 gyereknek tartjak, ezrt vegul nalunk elmaradt…
Itt találod a 2007-ben adott 100 leggyakoribb nevet, se a Zoárd, se a Vulkán nem szerepel a listán 😉
http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu
Én is azt hittem, hogy ilyen már nincs! Voltam én névadón a 80-as években, hát bizony, voltak ott egy páran, nem valami bensőséges dolog… Viszont kaptak a gyerekek kisdobos nyakkendőt… :)Nem tudták szegények, hogy mire odáig jutnak, az egész dolog kimegy a divatból…
Bocs. Viszotn voltam én keresztelőn is, vagyis keresztanya és névadó anya is vagyok egyben. Sőt, az egyik gyereknek, ki is katolikus lett, református a keresztanyja, de ezt a pap nem tudta…
egy érv a keresztelő mellett: saját példámból okulva mi mindenképp megkereszteljük a gyereket, még akkor is, ha én alapvetően lucia filozófiáját vallom, történt ugyanis, hogy az Uram és családja miatt templomi esküvőt is kellett tartanunk, ahol nem kis akadálynak bizonyult a tény, hogy nekem keresztelőm nem, csak névadóm volt anno. Én akkor eldöntöttem, hogy gyermekemet nem teszem ki ilyen megpróbáltatásnak, hanem szépen megkereszteltetjük, amikor még nem is tud róla, aztán majd jól eldönti magának, amikor már tud dönteni, hogy akar-e ennél tovább is menni. ennyi.
SZia!
Kíváncsiságból ránéztem, anyakönyvezhető a ZOÁRD is:D magyar eredetű, júl.17.,dec.3.,30. lenne a névnapja. 😀
Egyébként szerintem sem árt egy keresztelő, jobban is hangzik, és aztán jól ki lehet cikizni a szertartást, plusz, tényleg kivédhető, hogy esetleg felnőttként, szerelemtől ittasan egy katolikus leányzó miatt egy méretes gumimedencében kelljen keresztelni.