Kicsit izgultam eddig, hogy milyen szülők leszünk a fiúmmal, mert egyikünk sem különösebben felnőttes, de hétvégén a Mammutban tanúsított magatartásunk teljesen megnyugtatott. Öt percig bóklásztunk a mozi kezdete előtt, és én olyanokat mondtam, hogy nem értem, miért kell tizenkét éves lányokat kurvának öltöztetni (egyébként tényleg, miért? de szabályosan, neccharisnya, miniszoknya, hátakivan top, mindezt szülői felügyelettel), a fiúm meg minden emós láttára felhördült, hogy hogy lehet így kimenni az utcára. Nagyon anyukásak és apukásak voltunk (kis vidéki beütéssel).
Aztán tegnap a MOM Park C&A-jában kerestem rámvaló ruhákat, a kismama szekciónál kicsit el is kámpicsorodtam, mert egyrészt a legkisebb cucc is nagy volt rám, másrészt minden tisztára úgy nézett ki, mint az átlagos 46-os ruhák, semmi rafinált mell alá szabás, vagy ilyesmi. Aztán szerencsére észrevettem, hogy az idei divat szerint mindenki kismamának öltözik, az L. pedig, akivel találkozóm volt, sajnos dugóba került, mutattam is neki szemrehányóan a szerzeményeimet a kasszánál, amikor megérkezett, hogy látod, ennyit késtél, de nem hatotta meg.
Aztán a fiúm határozott utasítására megvettem a gyereknek a Szutyejev mesekönyvet is (szerintem ezt jutalomnak szánta, amiért fiú van bennem, hogy cserébe könyvesboltba küld), ami nem volt egyszerű, mert csak annyira emlékeztem róla, hogy Szutyejev, és három kiskacsa van az elején (később kiderült, hogy három kiscica, egy kiskacsa, és a kispipi), mindenesetre hárman nyálaztuk végig a gyerekkönyveket, amíg egy hivatását professzionális szinten űző eladó nem csatlakozott hozzánk, és ki nem húzta a megfelelő helyről. Persze rögtön ki is olvastuk (=végignézegettük benne a képeket), az L. el is gondolkozott, hogy majd kölcsönkéri Zoárdtól, hát, meglátjuk. Ezenkívül megvettem még az Én, te, ő c. nagyobb gyerekeknek való könyvet, ami annak idején megváltoztatta az életemet, lelkesedtem is, hogy nézd, itt a múltidő, meg a birtokos szerkezetek, de az L.-t ez már nem izgatta fel annyira, hanem azt mondta, hogy milyen fura könyveket adnak már ki, ennek is az a címe, hogy Hogy a medve enne meg. Erről tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy A medve enne még c. kötetről van szó, itt el is döntöttem, hogy az L. nem olvashat majd Zoárdnak mesét. Egyelőre itt tartunk.
kicsi malac 
Igen! Énteő! Kedvenc!
Lehet, hogy az embernek csak azért lesz gyereke, hogy felnőtt létére gyerekjátékokat és könyveket vehessen 🙂
jaajj szutyejev! kulturszociológián drága szekeres melcsink így emlékezett meg róla, ő egy igazi hidegháborús termék, a szovjet disney. a nomegálljcsak kontra tom és dzserriről nem is beszélve!
ha már az ázsiai mesék ennyire izgatnak titeket, ajánlom az erős mackót. nekem még mindig nagy fless, lehet ismered is.
http://www.antikva.hu/onan/reszletek.jsp?katalogusid=69945
én is akartam az én-te-ő-t, de az Enk nem engedte. ő meg van győződve róla, hogy 10 év múlva is kapható lesz.
ha mégse, majd adjátok kölcsön zoárdét, lécci!
Ebben van az a Rob Zombie-szerű fickó! A Kalamona!
Ó, ezek a legjobb mesekönyvek, én is ezeken nőttem fel 🙂 Vidám mesék, meg Én Te Ő… 🙂 Már csak a Grimm mesék hiányoznak, meg a Világszép nádszálkisasszony 🙂
ebben van Kalamáris…?
mert akkor ezt keresem.:)
Mivel én öröklött könyveken szocializálódtam, kortársaimmal nem sok közös nosztalgikus emlékem van (pláne, hogy nagy részük még csak nem is olvasott ifjúkorában), öröm látni, hogy nem voltam egyedül az énteővel meg a cicás könyvvel! Nekem nagy kedvencem volt még a Csirizár és Csipisz (valamiért egyesek Rumcájszként ismerik) meg a Capek féle Történetek a kutyusról meg a cicusról….
A “Vidám mesék” igen jó választás, és mikor majd Zoárd meséli nektek A kakas meg a színek-et…
Az “Én-Te-Ő”-ről elsőre a “kulipintyó” ugrik be. Haláli egy szó. Elő is kaparom felelevenítésre.
Rám nagy hatással volt még Tarbay-Marék-Urbán “Centi” c. könyve egy kissrácról meg a beszélő fekete macskáról aki egy kevesek által látható állatkereskedésben lakik.
Szerintem teljesen rendben van, hogy az ember gyerekkönyveket olvasgat 30 felett. Én még kifestöket is szoktam színezgetni, meg hajtogatok színes papírból ilyen dolgokat (csákó, hajó, unalmasabb napokon háromszöget négyzetböl, esetleg téglalapból). Nem értem, miért kellene ehhez gyerek, azokat úgysem köti le olyan sokáig, mint engem.
Nahát, tegnap én is voltam cundában 🙂 Ugyanott. De nem vettem semmit 😦
Vidám mesék az állatokról? Már nekem is olvasták.:) Énteő a lányomnak nem tetszett, biztos azért, mert én azt mondtam, hogy jó. 😦
na meg ez is, olvassátok:
http://stack.tjp.hu/szekrenymesek/
én emlékszem mennyire élveztem gyerek koromban az animációs filmet, rém izgalmas volt.
persze én is egy paragyerek voltam.
emlékszem arra is hogy közfelháborodást teremtett a felnőttek körében, és igen hamar levették műsorról.
aztán egyszer később levetítették a sorozatot. persze azóta már lejárt a jogdíja, szóval a nemzeti filmarchívum csücsül rajta. remélem a film múzeumnak egyszer eszébe jut.
tappancs: Igen! :)))))
Oreg nene ozikeje, Mesebolt, A meselo ceruza…
az mind semmi, nem csak 12 éves kislányok, a minap egy 12 évesnek látszó kismamát láttam kurvának öltözve! meg is akartam kérdezni, hogy ha sikerül ily módon szexuális vágyat keltenie valakiben, akkor mit tanácsol, merről közeledjék? valami bababarát szöveggel biztosan jól be lehet vágódni ilyenkor.
ööö, a biztonság kedvéért megkérdeztem a környezetem egyéb képviselőit, és – a fiúmat is beleértve – mindenki szerint decensen voltam felöltözve. szerintem az, hogy számodra egy bő, térd fölé érő ruha csizmával már pornográf jellegű egy kismamán (a harminc fokos irodában), valamiféle generációs szakadékot jelezhet kettőnk között.
az érdekelt fél pedig azzal a szöveggel szokott közeledni, hogy “nagyon aranyos edény vagy”.
szkifi: a szekrény meséket nem ismertem, de ez milyen jó 😮
hihetetlen. felnőtt fejjel (öhm, papíron legalábbis) kell megtudnom, hogy az én te ő-ért nem csak én rajongtam. kicsit sajnálom is, azt hittem, ettől kilógok a többiek közül és különleges vagyok. 🙂
Nahát, én is azt hittem, hogy az Énteőt csak én ismerem, ezerszer elolvastam!
Szutyejevtől meg a másik könyvet jobban szerettem (bár biztos van még több is), a Sün, akit meg lehetett simogatni címűt. Sok kedves mese, meg rajz. Buta oroszlánkölyök, kengurúmama, meg a többiek. Imádtam ezeket!
http://href.hu/x/5g3f
mosonyi alíz: boltosmesék!!
bttn: az is nagyon aranyos mese… Én odáig voltam ezekért régen 🙂
A sün, akit meg lehet simogatni.. ha tudnád, milyen régóta keresem! Köszönöm bttn:D
KÖSZÖNÖM!!! Konstans mosolyt csaltál az arcomra a Vidám Mesékkel! Gyerekkorom egyik hatalmas kedvence, és teljesen elfeledkeztem róla! Meg is veszem holnap! 🙂
(Az Én, Te, Ő nem ugrik be, de azt is megveszem kishúgoméknak – 4,5 és 1,5 évesek, én 22)
lucia,
ez szuper! tiszta jól megnyugtattál, egyetleg könyvet sem kell vennem majd E-nek, hisz mind itt lapul a polcon, jól félretéve saját gyerekkoromból. sőt, mondok még: Rémusz bácsi meséi, Fortélyos mester királysága (mindkettő Vázsonyi Endre mű). ha jól emlékszem, ez utóbbit már egyedül olvastam, úgyhogy valószínűleg nagyobbaknak való, de rókakoma mindig szuper kalandokba keveredik benne 🙂
ps: csatlakozom az Öreg néne őzikéje rajongók táborához!
Az alábbi részletet a saját blogomból másoltam ide, mert Thor olvtársnő azt mondta, hogy Lucia megkerülhetetlen orákulum gyerekkönyv ügyben.
—————— Nyissz! ——————-
Vannak a lányoknál a sláger mesék, mint a Boribon és Kippkopp történetek, de sajnos ezek száma véges. Próbálkozik az ember mindenféle mással, és néha lehet is használható, emberszabású gyerekkönyveket találni, mint Bogyó és Babóca kalandjai. De a vége csak az, hogy az ember visszatér a saját gyerekkori könyveihez. Kisvakond, Rumcájsz, Vackor, Minden napra egy mese… mind jöhetnek. Hát akkor hadd jöjjenek! Az ember előszedi a nagyszülők pincéjéből a saját 30-35 éves könyveit, elolvas belőlük egy-egy mesét, és újraéli a gyerekkorát. És ez nem vicc, tényleg újraéli. Ma a Minden napra egy mese volt soron. Binzunsteinné elővette, lapozgatta, majd a vége felé, novembernél az alábbi mesét találta: A “Csapajev-fióka”. A kis Lida Lagutyina története, aki beállt Vaszilij Ivanovics Csapajevhez katonának. A bookline.hu szerint a könyv ma is kapható. Ha valakinek egy 1966-nál újabb kiadás meglenne otthon, ugyan kommentelje már be, hogy mi a hetedik mese novemberben!
Update:
Binzunsteinné tovább lapozgatott a könyvben. Az eredmény az alábbi:
április 4 – Az okos harckocsi. Mese Zagorulko elvtársról, a páncéloskatonáról. Épp most meséli. Mind a ketten sikítva röhögünk, annyira hülye történet. Azt kell hogy mondjam, rég szórakoztam ilyen jól.
Nem akarok ünneprontó lenni, de én is nagy lelkesen megvettem a Vidám meséket ajándékba (nekem még megvan a régi), és csalódottan tapasztaltam, hogy sok helyen át van rajzolva. Mintha valami nem jó állapotban levő könyvet szkenneltek volna be, és rekonstruált volna egy nem túl tehetséges rajzoló. Persze a mesék a régiek, csak azért nem árt felkészülni lélekben, hogy a rajzok nem mind azok…
Csokis: nekem is régi kiadás van abból, de minden nagyobb könyvesboltban megtalálható a kötet, ott meg lehet nézni.
Szilvi: a mi példányunk hálistennek jó, mondjuk már a boltban átnéztem (illetve elolvasta az L., én, a fiúm és a fiúm lánya, úgyhogy már megérte megvenni), most már csak a többit kéne megtalálni valahol. időközben meg eszembe jutott még egy nagy hit, a Coffi, pocak, paprika, nemtom, ki írta, de azt is muszáj lesz magamhoz vennem.
Azér’ a köldökzsinórba remélem nyomattok egy laza pírszinget 🙂
a coffipocakpaprika most jelent meg újra száz év után. marék veronika írta. és átírta. jelenleg oroszlán KÖR őrs helyett. ahhahahhhaha.
kisgyereknek táblás könyvet. ebből pl ma -mondjuk ki- minimálkínálat van, noha vagy száz ilyet láttam. egy jót azért mondok, pedig MAI: eric carle: a telhetetlen hernyócska. ajánlom, ajánlom!
ajánlom.