Szóval tegnap ügyesen elkiabáltam a dolgot, a bejegyzés után megint megindult ugyanis a vérzés, csúnyán, darabosan, tökre biztos is voltam benne, hogy ennek jó vége nem lehet, kiolvastam az internetet is a témában, ahol onnan kezdve, hogy akár hetekig tartó bő vérzés esetén is megmaradhat a gyerek, odáig, hogy két csepp is vetélést jelezhet, minden megtalálható.
Szerencsére amúgy is be voltam jelentkezve nőgyógyászhoz, nagyon nehéz volt kivárni a negyed hatot, de megérte, biztosított arról, hogy zárva van a méhszáj, van szívhang, megmaradós a baba, csak a méhlepény hülyén tapadt le, és leszakadt belőle egy darab, szedjek utrogestant, ne izguljak. Kaptam fényképet is, amin gyengébbek kedvéért X jelzi a magzat elejét és végét, nagyon helyes egyébként, megegyezésünk értelmében az apjára hasonlít.
A jó hírre való tekintettel megnéztük az I Am Legendet moziban, előtte még azért tisztáztam, hogy szerintem sérülésveszélyes helyzetekben nem igazolható a gügyögés, vannak olyan dolgok, amiket határozottan és szigorúan kell közölni egy kisgyerekkel is, vö. nem nyúlunk a tűzhelyhez, nem ugrálunk le öt méter magasról, nem rugdaljuk szét a méhlepényt. Ezekben az esetekben nem leszek hajlandó lelkizni, nem érdekel, ha komplexusos lesz, ahogy a fiú mondta, a komplexustól még senki nem égett meg.
pedig nektek most a golyózáport kell megnézni, ami tele van csecsemős meneküléssel meg lövöldözve szüléssel, az igazán sokkal aktuálisabb, mint az i am legend.
jaj, stan, azt is megnéztem, a lényegre koncentrálva, és meg is nyugodtam, hogy ezt (mármint a szülést) így is lehet, öt perc alatt, fakszni (és fitnesszlabda) nélkül. valami hasonlót tervezek, sterilebb környezetben.