Csütörtökön volt egy kis vérzésem, úgyhogy felraktam a lábam, összeszorítottam a combom, és biztattam a gyereket, hogy kapaszkodjon, úgy tűnik, sikerrel.

A fiú szerint jó anya leszek (megkérdeztem), ugyanakkor mostanában notóriusan vesselnek szólít, és a félreértések elkerülése végett egy bádogbögrét is az orrom alá nyomott, benne a kicsi zsiráffal, mondván, hogy olyan vagyok. Kezd felmerülni bennem a gyanú, hogy tárgyként kezel.

Egyébként belőlem sem lesz már szuperkismama, az a prospektusos fajta, legszívesebben folyamatosan ennék vagy aludnék, nyűgös vagyok attól, hogy feszül a mellem, és gyakran nosztalgiarohamokat kapok (az imént például könnybelábadt a szemem, mert eszembe jutott, hogy rendeltem meg az ebédemet (kacsa, krokett) délelőtt).