Na szóval az úgy volt, hogy tegnap dögrovásra kerültem, tüdőgyulladásom lett ugyanis, amiről az orvos megállapította, hogy felső légúti fertőzés, szóval életben maradok. Azt is megállapította a mellemet és az alhasamat nyomogatva, hogy szerinte terhes vagyok, hiába mondtam, hogy nem. Amúgy rendkívül szimpatikus orvosdoktor volt, az egészet lezavarta nagyjából három és fél perc alatt, két ügyeleti kiszállás között. Mindenesetre vettem tesztet is a patikában, mondván, hogy mit tudja ő, de jobb a biztonság.

És akkor pár órával később sírva vonultam fel a fiú mellé az emeletre, merthogy én nem tudok szülni, nem tudom, melyik végén kell megfogni egy gyereket, egyetlen természetfeletti képességem az, hogy a menstruációt követő harmaik naptól ha csak szépen néznek rám, már attól is teherbe esem, úgyhogy a fiú szerintem ki fog vágni a hóba (nagyon szép jégkristályos egyébként most odakint minden, btw), hogy szüljek ott, vagy ami még rosszabb, azt fogja mondani, hogy ő ezt nem érti.

Aztán inkább előadtunk egy ilyen klasszikus nagyjelenetet, csak fordított szereposztással, hogy én pánikolok és vádaskodom, továbbá sorolom, hogy ez miért lehetetlen, ő meg idült mosollyal az ajkain simogatja a fejem, hogy nem lesz semmi baj¹, és eljátssza a nagy zsiráffal és a kis zsiráffal, hogy mi is van. Ugyanakkor azt azért tisztázta, hogy (a) nem hajlandó apás szülésre, de olyan szinten nem, hogy ha budán szülök, ő átmegy pestre, (b) nem magzatvizezhetem össze a Lexust, majd inkább az én autómmal visz, vagy esetleg motorral, annak mindegy, majd ülök háttal. Ekkorra felment a lázam, és olyanokat mondtam, hogy kövér leszek, meg úristen, tegnapelőtt vodkáztam és cigiztem sissónál (erről egyébként az is eszembe jutott, hogy úristen, erre a traumára el kell gyorsan szívnom egy cigit, de aztán kapcsoltam), és akkor a fiú azt mondta, hogy el kellene menni gyűrűért (sporteszköz), én meg azt feleltem, hogy menjünk, úgysem tudok most a seggemen megülni, úgyhogy megvettük az utolsó gyűrűt (sporteszköz) az Auchanban, bár nyárig úgysem tudja használni, mindegy.

Aztán valahogy a Lexus váltója kapcsán feltámadt bennem az ellenállhatatlan vágy, hogy geometriailag bebizonyítsam, miszerint egy kettő darab egymáshoz simuló, fejtől-lábtól elhelyezett kónusz köré fogott rigid lánc hossza különböző kell legyen az alkotmány végénél és a közepénél, sikerült is, úgyhogy megnyugodva elaludtam, tényleg olyan vagyok, mint a zsiráf.

¹ Ez egyébként azért különösen meglepő, mert eddig abban a hitben éltem, hogy én akarok tőle gyereket, ő meg nem, és ettől én boldogtalan vagyok.