Ma érkezett el az a nap, amikor konkrétan elegem lett a Mucifélék hordozóban cipeléséből, és kenguruban vittem ki a kocsihoz. Ami nincs közel, egy kanyargós, keskeny lépcső lefelé, plusz két percnyi séta a kertkapuig (panaszkodott a grófnő), szóval így most sokkal jobb volt. Remélem, ha ezt a gyakorlatot folytatom, a vállamból is kiáll lassan a fájás.
Mucinak ez pláne tetszett. A travel systemes hordozóra szokták mondani, hogy azért jó, mert simán lehet utazni-vásárolni-utazni-hazamenni anélkül, hogy az ember felébresztené a gyereket. Muci viszont, mint már az elején is sejtettük, az a fajta, aki egyáltalán nem bánja, ha felébresztjük, és segíthet nekünk dolgokban, különösen dolgok leráncigálásában más dolgokról. Ma, amíg beértünk, folyamatosan jobbra-balra kapkodta a fejét, nehogy lemaradjon egy verébről vagy egy rügyfakadásról, továbbá leráncigálta a kapudísz egy részét (nem baj, hol van már az advent), illetve a fejemről a napszemüveget, és az őt tartó kezemből ki a kulcscsomót. Mindezeket továbbá megpróbálta a szájába gyömöszölni, csak a biztonság kedvéért, nehogy éhen haljon, amíg felérünk.
De evés közben is hasonlóan érdeklődő természetű, én nagyon irigylem azokat az anyukákat, akiknél a hozzátáplálás sima ügy (vagyis majdnem az összeset). Muci ugye főzelékes cumiből nem hajlandó hozzáadott értékeket magához venni, marad a kanál. A kanál viszont nem etetőeszköz, hanem a világ legérdekesebb dolga, úgyhogy az etetések egy olyan számítógépes játékhoz hasonlítanak, amiben az űrhajót keresztül kell juttatni két random pályán csapkodó kar között, majd be egy szintén véletlenszerűen nyitódó-csukódó bejáraton, anélkül, hogy az űrhajóról leesne az alma-banán. Amennyiben sikerült a Kanalat átjuttatni a Kraken csápjai között anélkül, hogy belemarkolna és megpróbálná keresztben a szájába tömni, meg kell küzdeni a Szájjal. Ilyenkor nincs sok idő, mert a nyúlványok hamar megtalálják a célpontot vakon is (nem tudja valaki, mi az UNICEF álláspontja a gyermekek végtagjainak törzsükhöz való rögzítésével kapcsolatban ragasztószalag által? Ideiglenesen?), a Száj viszont vagy teljesen bezárul és vigyorog, mert jót játszunk, vagy ráharap a kanálra, és közben kétoldalt kipréseli az almabanánt a réseken. Szintén vigyorogva, mert az is jó játék.
A megoldás az, hogya kritikus pillanatban a megfelelő hangsúllyal azt mondom, hogy ÁÁÁÁÁ, a vigyorgó démon erre reflexszerűen tát, mire én az ujjammal gyorsan bezuttyintok egy adag kaját a kanálról a Szájba. Mivel a babák szája roppantul kicsi, ezt utána elismételem még olyan negyvenszer. Közben a malac egészen disznószerűvé válik attól a mennyiségtől, amit sikerül a szájából kiügyeskednie, majd a végén megkapja a kanalat játszani, aminek egyébként tökre a megfelelő végét tömködi a szájába, csak előtte mindig gondosan leszedi róla az ételdarabokat, mert milyen gusztustalan már egy ételes kanál. Ja, és az egész közben csapkodja a lábával a vizet folyamatosan, mert azt úgy kell.
Egyébként meg imádom.
kicsi malac 
nem hittem volna, de imádom a mai tait, sokkal jobb mint a kenguru, érdemes kipróbálni
Muci kezébe +1 kanál?
Igen, igen, nálunk ezért volt egy etetés = három kanál 🙂
Egy a szájba, kettő a két kézbe….
ja, azt próbáltam, de akkor megpróbálja lekardozni velük az én kanalamat, én meg félek, hogy kiüti a szemét, vagy valami, mert koordinációban nincs még topon, ugyanakkor a kanalaktól bevadul 🙂
és éhes egyébként, amikor ilyen mutatványokat akarsz vele végeztetni? mert nálunk csak akkor megy a kanalas evés, ha éhes, úgy igazán. egyéb esetekben nincs az a kanálszám, amivel ki lehetne elégíteni a játék-vágyát. én egyébként mindig etetés után szoktam odaadani azt a kanalat, amivel megettük a pempőt és kb egy óra hosszáig hurcolja, mint valami véres kardot 🙂
olyankor nagyon éhes, de még nem kötötte össze a kanalas kaját a jóllakással, azt hiszi, az csak játék 🙂
nekem volt ilyen anti-hozzátáplálós gyerekem, az egyes számú. 9 hónaposan még egy falat szilárd kaját meg nem evett, ráadásul csak anyatestből fogadott el táplálékot, én meg már kezdtem begolyózni. Áttörést próbáltunk meg elérni azzal, hogy én 48 órára leléptem, ez részleges megoldást hozott, mástól elfogadott bármit, tőlem továbbra sem semmit.
Aztán pár héttel később voltunk egy bababuliban, ahol fél tucat vele egykorú 10 hónapos komplett 3 fogásos ebédet végigevett, ő ezt szépen végignézte, majd kinyitotta a száját és enni kért:) Valahogy ekkor esett le neki, hogy a babák is esznek:)
Ketteskénél már szemfüles voltam, azonnal cumisüvegeztünk vizet, és pár hetesen már kanállal ette az anyatejet:)
És hogy nincs semmi eleve elrendelve ma az egyeske a jó evő, 7 évesen 25 kiló, ami teljesen korrekt, a ketteske meg fiú létére pirinyó, 4 éves lesz a héten és nem sokkal van 10 kiló felett. Nesze neked hozzátáplálás időben:)
Tudom, hogy alapvetően nem vicces, de nagyon röhögök. 😀 Egyébként meg (Unicef fogja be a szemét), vedd D-t az öledbe, a feléd közelebb eső karja a hátad mögé, a másikat le tudod fogni, és akkor még mindig marad egy kezed kanalazni. 🙂 (Fogalmam sincs, hogy jobb vagy bal kezes vagy-e, azért nem írtam, hogy mit hová. :-))
jaj, neeeee, tiltakozom DONMUCIZOÁRD erőszakos fogvatartása ellen!!!!!!
de sudve, akkor ez az erőszakos lekötözöttség és kényszer érzés hozzá fog kapcsolódni benne az étkezéshez, és még sokkal rosszabb lesz a helyzet
Szerintem sudve ötlete megér egy próbát. Lehet, hogy Donmucizoárd azt hiszi, Lucia játszani akar és mivel jó fej aktívan részt vesz benne, amúgy pedig rájönne, hogy evésről van szó…
kezébe egyéb játék?
én egy kilenchónaposra vigyázok már egy ideje, de neki monnyuk kanalat sose adtam, mert hisztérikává leszek tőle, hogy kinyomja a saját szemét, úgyhogy másegyéb játékokkal szórakoztatom.
de amúgy ugyanez volt etetéskor, úgyhogy nagyon örülök, h most már nem nagyon folyósakat eszik, és egy pofontól a kezemre nem placcsan a kaja a padlóra.
tzs, hát nemt’om. A fiamat eleinte így etettem, félig ült, félig feküdt az ölemben, ő nem érezte erőszakos fogvatartásnak… ezt abból gondolom, hogy később, amikor már etetőszékben ült, akkor is szívesen evett. Mondjuk én nem adtam neki sokáig saját kanalat, vagy játékot, mert abból garantáltan csak disznóól lett, nem evés, viszont időnként be kellett vetni néhány mondókát meg gyerekdalt. 🙂
Ez egyebkent igy fog maradni sokaig. Plusz majd jon a kezzel-kanallal belenyulkalas a talkaba, es egyedul-akarok-enni-hagyjal-mar-beken is. A lanyommal masfel eves koraig “kardoztam” minden eteteskor. Sokszor voltam a teboly hataran. Raadasul o balkezes, en meg jobbkezes vagyok, ugyhogy extra jo volt, hogy mindketten ugyanarrol az oldalrol tamadtunk…
Akkor nekem mázlim van, mert negyedévente egyszer akar a fiam disznóólat csinálni (akkor szoktam is engedni), amúgy meg szépen türelmesen eszik, és most már ő is besegít, úgyhogy felváltva lapátoljuk a kaját (és még produkcióznom se kell közben)
AZ én három gyerekem mind így kezdte, ahogy Muci, és én is vívtam velük, de szerintem az átlag gyerek úgy van ezzel, mint az enyémek, hogy pár hét után rájön, hogy a kaja finom, és onnantól kezdve nem küzd, hanem tátog, egyébként ebből a szempontból nem jó ötlet a kádban etetni, bármennyire praktikus meg poénos is, de valahogy a kölökmacinak is meg kell értenie, hogy etetőszék=kaja=nyugi, és a ha a pancsolással meg a játékkal kapcsolja inkább össze, akkor ez nehezebben fog menni, ez éppolyan, hogy az én gyerekeim az ágyukban kizárólag alszanak és aludtak is mindig, egyéb tevékenység az ágyon kívül, mert így azt szokták meg, hogy ágy=alvás, és nem hancúr meg játszás meg kaja, és így sokkal hatékonyabb az egész altatósdi is.
Chipie: az alvás a Mucinál is így van, és be is vál, mindenhol máshol nyüfög mostanában, ha egyedül hagyom, az ágyában (mózesében) nem. de az a baj, hogy nem tud még ülve enni (gyenge a háta), fekve nyomja, és amíg elfogadta a főzelékes cumit, addig nem volt gond, de kanállal nem akarom fekve etetni. etetőszékben meg még nem tud ülni. esetleg még azt tudnám megpróbálni, hogy kiveszem a kádas támaszát, és abban etetem szárazföldön (ó anyám, most így elképzeltem a kajafoltokat mindenütt).
Südve: ez lehet, hogy beválik majd a szárazföldön, a kádban nem tudom csinálni, de egyébként hasznos lehet.
Esetleg próbáld meg a hordozóban etetni, én mindig ott etettem a még nem ülős babákat, kicsit kitámasztod az alját valamivel, beleterítesz egy textilpelenkát, és már küldheted is a pempőt 🙂
Én az ülni még nem tudó kölkömet a hordozóba ültetve-fektetve, bekapcsolva etettem, kezében két kanállal (merthogy a nem-akarok-egy falatot-sem-enni és az én-akarom-a-kanalat-fogni nálunk is megvolt eleinte. Ez a kombináció alig két hét alatt eredményes volt, és teljesen megszeretett kanállal enni.
Oké lányok, de figyeljetek oda az etetésnél, én is addig jópofáskodtam, míg egyszercsak félre nem nyelt. Azt nem tudom elmondani mennyire megijedtem, és bár elvileg tudod mit kell ilyenkor csinálni, de teljesen lebénultam. Még jó, hogy itthon volt a férjem és cselekedett.Azóta nincs játék kaja közben, sem plussz kanál, egyébként mivel még Zsófi sem tud ülni pihenőszékben eszik, én meg vele szemben a földön érdekes pózban.A max. játék az, hogy megpróbálja kitépni a kezemből a kanalat nagy vigyorgások közben, néha engedem, de nagyon odafigyelek az eset óta.Ez nem riogatás, de én nagyon-nagyon megijedtem.
Nem tudom milyen kengurud van, de az Ergo babahordozó szerintem mindkét pasidnál (kicsinél, nagynál egyaránt) nyerő lenne. Lényegében a mei-tai és egy túrahátizsák hibridje. Én imádom a sajátomat. Csípőre terhel, nem derékra, így sokáig kényelmes. A csemeték lába pedig nem lóg, mint a hagyományos kengurukban, hanem térdhajlattól térdhajlatig alá van támasztva benne a gyerek. Egyszóval szuper!
lucia, ha van egy vékony gumilepedőd, akkor terítsd bele a hordozóba, és próbáld abban etetni D-t, vagy a pihenőszékben. Egy darabig Marci is így evett, hordozóban, csak napi háromszor kiverte a kezemből a pempős kanalat, és én ezt nem viseltem túl jól. 🙂
Lucia, sztem a hozzátáplálás (a táphoz, cumiból adott gezemicéhez is HOZZÁ) ideje az, mikor már ül a gyerek, ill. kér a Te kajádból, mondjuk kb. mikor az öledben ül. Nem erőltetném a többi verziót. Mondom most, hogy kicsiD már ül, és kinézte a számból az almát, na mondom adok egy darabot, szépen egyenletesre, nem vékonyra faragva. Hát azzal az egy fogával nagy boldogságában nem leválasztott egy jó kis fuldoklás-életmentésre valót? Úgyhogy sztem csak békésen, lassan, érettségi banketten a nagytöbbség simán eszik késsel villával.