Tegnap volt Don Muci kilenc hónapos (korrigált hat). Éljen, éljen.

Fizikai paraméterek: hossza 72 cm (ezt nem volt egyszerű kiderítenem, mert a Don folyamatosan kivette a kezemből a szalagot, hogy a száját is megmérje, úgyhogy lehet, hogy hosszabb, a legkisebb értékelhető adatot vettem alapul), súlya 7300 gramm üresen (reggel, kaki után, kaja előtt), szóval a könyv szerint nyeszlett, de most mit várjak, az apja se egy hájpacni.

Fogak száma: nulla, nil, zilch, zero, én már letettem róla, hogy valaha is foga legyen (október óta az összes karhatalom közvetlenül a találkozásuk után kijelenti róla, hogy ez a gyerek bizony fogzik, de eredmény semmi). Az én egyik bölcsességfogam viszont félig kijött februárban, az is valami.

Evés: a nagyfiú csak tápszert (Beba 2 HA bifiduszanyámkínjával, napi 1-1,5 l négy adagban), illetve szilárd dolgokat hajlandó enni, úm. kiflivéget, kenyérhéjat, kölesgolyót, párolt zöldséget, illetve banánt. Viszont mivel nincs foga, ezekből nem képes mennyiséget fogyasztani. A fogak hiánya egyébként nem gátolja abban, hogy keményen ráharapjon dolgokra; az ujjamat nemsokára el fogja törni pusztán állkapocsból, a banánból nagy darabokat leharap, majd megijed attól, hogy banán van a szájában, és messze köpi, meg a múltkor az apja májkrémes szendvicsére is ráharapott, majd csak állt ott hökkenten, mint egy eltévedt cápa. Viszont az apjától nem hajlandó tápszert se fogyasztani, csak olyan százakat (tőlem 250-400 az adagja), se senki mástól, mindenki mással csak játszás van, meg vigyorgások.

Beszéd: egész komolyakat beszél már, persze babanyelven, de az most nagyon megeredt. Hosszan magyaráz nekünk, a plüssöknek, a falnak, akárminek. Ha beszélgetek valakivel, akkor nagyon örül, udvariasan megvárja a lélegzetvételnyi szüneteket, és akkor ő is belemondja a magáét. Most döbbentem rá egyébként, hogy ő nem fog olyat mondani, hogy mama, vagy papa, mert mi se mondunk ilyet előtte, szóval valószínűleg a muci lesz az első szava. Mindenesetre nekem hosszan szokott mememememézni, az apjának meg bebebebebézni. Csukott szájjal is simán tud dumálni, meg cumival a szájában is.

Nagymozgás: a dévényes terapeuta szerint most már bármelyik pillanatban elkezdhet kúszni.

Finommozgás: az tök ügyesen megy, marokkal, két ujjal, megfogni, forgatni, "A" tárgyat "B" tárggyal ütögetni, lerángatni, lelökni, felnőttkönyvet lapozni, csimpaszkodni, lámpát 85%-os sikerességi rátával kapcsolni, sőt, most nemrég megmutattam neki, hogy anyát (ez én vagyok) nem karmolásszuk, hanem szép finoman simogatjuk az arcát, és azóta szép finoman simogatni is tud (na jó, ez beletelt pár napba). De végre érdeklik játékok, főleg az, ami zörög, zenél vagy zsiráf.

Társas készségek: ezen a területen nagyon készséges. Továbbra is extázisban van, ha csak valaki ránéz, szereti, ha puszilgatják, akár én, akár az apja, akár a plüssök, vagy ha bárki mást puszilgatnak a közelében. Ha direkt neki beszélek, akkor visszabeszél. Amikor tegnap az apja artikulálatlan hörgések kíséretében beletömött a saját szájába egy egész fánkot (hogy engem szórakoztasson), akkor nagyon nevetett, szóval a humorérzéke lassan a miénkkel egy szintre ér (ez ugye nem jelent sokat, de mégis). Azt is imádja, ha a hasát majdmegesszük. Puszi gyanánt megnyalja az arcunkat. Mindenkivel tök jól elvan, amennyiben az illető lehetőleg nő, mosolyog rá, és szép dolgokat mond neki, esetleg kukucsolni is hajlandó.

Alvás: éjszaka olyan 12 óra, nappal meg két etetés között 1-1,5 órák. Mamabarát gyerek.

Egészségügy: a köcsög ekcéma hol előjön, hol eltűnik, de az határozottan segít, ha nincs melegben a Mucc.

Amúgy meg a február így utólag a felnőttbaba-ruhák és a beszédfejlődés hónapja volt, én nagyjából végigdolgoztam, meg tiszta plötty is vagyok így tél végére, Muci viszont hálistennek nem tűnik depressziósnak, csak mintha szerzett volna pár láthatatlan barátot, akikkel akkor is beszélgethet, ha én dolgozom. A március viszont a mi hónapunk lesz.