Szolgálati közlemény: átállítottam az archív listákat 30 bejegyzésesre (eddig csak az eldugott "régebbiek" linkkel lehetett a hónapok elejét is megnézni), szóval most már pl. Zorcsi (igen rövid, ehhe-ehhe) születéstörténete is különösebb nehézség nélkül olvasható június elején.
Tegnap drámáztunk, egyrészt reggel elfecsegtem a védőnőnek, hogy Zé az első hét alatt 400 grammot hízott, mire rögtön orvoshoz küldött minket, mert ez nem normális. S. B. aztán megnyugtatott, hogy ő pénteken szépnek látta a gyereket (nem is kért vérvételt, olyan jól nézett ki), ha nem puffad, nem sírdogál, akkor hadd hízzon csak, viszont a gyomorkenetből megint kitenyésztetett a leghűségesebb háziállatunk, úgyhogy írt fel neki Cifrant.
Ezzel kábé párhuzamosan beszéltem Südvével, aki mondta, hogy a kicsi B., az ikerfiúk fele meghalt, egy gyomorvérzés-tüdővérzés-agyvérzés kombót követő három napos szenvedés után, és ami nekem a legkísértetiesebb volt az egészben, hogy az anyukája még életében elbúcsúzott a kisfiútól, és utána kérte, hogy a testvérét rakják máshova, hogy ne kelljen látnia. Ezt ugyanúgy nem tudom kiverni a fejemből, mint Zsé anyukáját, akivel egy szobában voltunk pár napig, amikor beköltöztem. Zsének is meghalt a két ikertestvére, és ez valahogy ott maradt az anyukája szemében, már amikor először láttam, akkor is feltűnt, hogy milyen kétségbeesett mindig a tekintete (a történet jó része viszont, hogy csodával határos módon megjött a teje, amikor összebútorozott Zsével, pedig azelőtt hónapokig nem volt, tiszta marquezes sztori).
Szóval Zorcsi ennek köszönhetően a nap legnagyobb részét rajtam töltötte, és el is döntötte, hogy oké, akkor ez mostantól legyen mindig így. Trükközik is a hatás elérése érdekében, van ugyanis a büfizős hangunk, amit kiad magából, ha érzi, hogy nyúlok alá kaja után, hogy felvegyem, aminek a fonetikus átírása ööörrrggGGHHHÖÖÖÖÖRRRggghHH, vagy valami hasonló lenne, teljes tüdőkapacitással előadva. Na most mindig ugyanezt a hangot adja ki magából, ha meglát, és előzékenyen szétteszi a két kezét oldalra, hogy könnyebben fel tudjam venni. Ha nem teszem, akkor dörmögve morog. Mindenesetre örülök, hogy annyira megszokott már nálunk, hogy a lakhatáson és ellátáson kívül további igényeket is támaszt, bár tegnap éjjel nem voltam az a vigyori, amikor hajnali háromtól reggel kilencig beszélt nekem Zorcsi arról, mennyire szeretné, ha a karomban tartanám lehetőleg egész éjjel, mindezt a lenti ötezer fokban, a még nekem is rövid kanapén, ahova azért emigráltam gyerekestül, hogy legalább a fiúm tudjon aludni.
Hogy hosszabb távon is közelebb kerüljünk egymáshoz, ma elszaladtam venni hordozókendőnek anyagot, illetve babaruhából is bevásároltam, és sajnos, mindkettőt csak Pesten lehetett, úgyhogy a négy órából, amit távol voltam, nettó egyet töltöttem a dolgok intézésével, a többit a dugóban ültem végig (csőtörés miatt lezárták a Károly körutat, ettől bedugult minden). Viszont kijátszottam a rendszert, és két és fél Kenguru Gold rugdalózó árából vettem a zsiráfmalacnak valami tíz öltözetet a Hádában az ő méretében, nagyon menő lesz.
Ja, és egyébként Zorcsi hivatalosan is nagykorú lett, mától a felnőtt újszülötteknek való tápszert kapja, nem a korásat.
kicsi malac 
Nagyon ügyesek vagytok. Le a kalappal Lucia, ahogy ezt az egészet kezeled. Kép mikor lesz? 🙂
Milyen tápszert használ most a nagyfiú Zorcsi?
izé, 112 után 104? 🙂
a Zorcsis híreknek örülés, a hajnali monstre ébrenlét szerintem csak egyszeri eset, ő sem bírja a meleget.
viszont miért 104-es a fejezetszám ismét? szerencsés szám és jobb duplán?
Megnéztem az ikrek táplálási naplóját( anyám, hogy nekem mikre volt időm!) és a 2150-nel született lányaim a harmadik héten 450g-ot híztak, és a harmadik hónap végéig 250-400 között változott a heti tempó, ekkor elérték a maximális hörcsögkinézetet, majd elkezdtek forogni, ülni, mászni, járni, most már futnak… (szerintem nincs hörcsögkinézetük) a dokink mindig azt mondta, hogy be kell pótolniuk a lemaradást, ne aggódjon anyuka.
Ami az árakat illeti: ajánlom a Tescot (Cherokee) és a Corát, komolyan. Persze, majd ha már “normál” méretet hord Zé. A gyerekruháikban még nem csalódtam. Jók a fazonok, jó az anyag, és tömegesen tudsz vásárolni, annyira olcsó a többihez képest.
Ujlakas, R.: Veletek nem az IE trükközik? Nekem (Ffox) 113 jön.
Lucia: azt a részét nem értem, hogy mi a gond kicsi Zsé mama szemével. A kétségbeeséssel. Vagyis miért nem örül, hogy egyik gyereke életben maradt a háromból?
nem, én trükközök, kijavítottam időközben. tegnap csak hasraütésre írtam be valami számot félálomban, de itt mindenki nagyon szemfüles.
és az nem úgy van ám, hogy annak kell örülni, hogy egy megmaradt, gondolj bele, te mennyire lennél vidám, ha csak egy gyereked maradna. Zséékkel különben sem kellett volna baj történjen, a kórházban kapott az anyuka valami fertőzést még terhesen, ettől is tragikus az egész.
ja, w: a cherokeenek és is nagy rajongója vagyok, nagyon jó a minőségük, és szépek is, úgyhogy mindig levadászom az árleszállított darabokat, de az ő ruháik közül a legkisebb is hatalmas szokott lenni Zorcsira (bár most szereztem két bodyt, ami pont jó lett, hiába, az újkeletű hájaink:)).
Napocskaeszter: beba ha startot.
Mi is a 4OO grammos hizasnal tartunk, bár még mindig botrányos, ha kimegyünk a házból, megáll a forgalom és a tömeg üvölti, hogy “jaaj de kicsi”. Már betanítottam Gét, hogy ilyenkor nyomdafestéket nem tűrő pofát vágjon.
Én teljesen megértem az ikermamákat, akik ilyen módon dolgozzák fel a feldolgozhatatlant.
Ez az S.B. legendás alak kezd lenni, szívesen a vállára borulnék én is.
ppont ez az. én sem örülnék, ha csak egy maradna.
Van néköm egy bontatlan, 2009.áprilisban lejáró BEBA HA Startom és másfél bontatlan, 2009. márciusban lejáró HUMANA HA 1-esem. Ha elfogadod, szívesen felviszem/felküldöm Pestre.
lucia, a Rákóczi úti Hádában voltál? Én is készülök majd oda, csak nőjön meg Sára még egy kicsit…
(Emmike megy a kabrió-inkubátorba, ez a mai napi jó hír…)
a Váci útit fosztottam le, úgyhogy a Rákóczi még szabad préda. ez egy jó hét akkor Sárinak és Emminek, gondolom, boldog az anyukája 🙂
Napocskaeszter: köszi, hálás lennék, írok majd etetés után.
vagyis nem tudok írni, nem tom a mailcímed 🙂 enyém nesztelencsiga@gmail.com.
most ugyan elmegyek egy hétre, de én a váci úti hádába (a kilósba) legalább hetente egyszer megyek, mert kicsit függő vagyok. szóval, ha megmondod, mit kérsz, milyen méretben, be se kell menned, még élvezem is.:) itt lakom közel hozzá, a vasút másik oldalán.
Szia! Ez egy szuper blog!!Tök jól írsz…humorosan,stílusosan egy élmény olvasni:)Esetleg kitehetném a linket a sajátomba? 😉