129. fejezet – nagyon kemény (de jólnevelt) malac

Zoárdfiam megtanult fejhangon visítozni, és ennek annyira megörült, hogy lelkesen gyakorolja is, hogy én is boldog legyek. Keresztanyja, az egyenlő jogok élharcosa szerencsére messze külföldön tartózkodik, úgyhogy merek most neki (a malacnak) olyat mondani, hogy egy fiú akkor sem sikít, ha nagyon hideg a popsitörlő. A leendő barátnője szerintem még nagyon hálás lesz nekem ezért (arra a pár órára, amíg hagyom majd, hogy barátnője legyen).

Ma már nagyon féltem attól, hogy a maradék józanságomnak is búcsút inthetek (bár az épeszűség soha nem tartozott az általam legkultiváltabb erények közé), mert a fiúm megint elutazott öt napra valami tehenes országba a hegyek közé, úgyhogy bementünk a munkahelyemre szocializálódni és függő ügyeket elintézni. A gyermek tökéletesen viselkedett, nagyokat vigyorgott a cicis nénikre (ha ilyet lát, mindig bepróbálkozik, hátha valaki végre hajlandó megszoptatni), szemkontaktust teremtett, kézről-kézre ugrándozott, úgyhogy egy picit meg is sértődtem, hogy nem keseredik el, amiért nem nálam van, és bosszúból szóbahoztam a súlyproblémáját (igen, nagyon szép hurkás, válaszolták a cicis nénik).

És akkor most jöjjön a lényeg:

Vérszagra gyűl:

zoard041

A sötétség gyermeke:

zoard042

Zúzós volt a koncert:

zoard043

29 thoughts on “129. fejezet – nagyon kemény (de jólnevelt) malac

  1. Most rendesen elszégyelltem magam.
    Majdnem születése óta olvaslak titeket, és csodálom a képeket, de a mostaniak alapján nem ismertem volna meg. Csak esetleg a vámpíros rugdalózóról, de nem szépítem a dolgot. Hogy az arca mennyit változott! Gondolom a kilók teszik. Most mennyit nyom Zoárd, bejött a fogyókúra?

Hozzászólás a(z) csetten bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s