kicsi malac

Mucival ma lesz a Karácsony, mert holnap a nagyanyjához megyünk, holnapután apázik, és így lesz egy kis ideje az otthoni fára/ajándékokra is. A lakás amúgy szalad, semmit nem főztem még, de a lényeg megvan, mert tegnap betévedtünk a Butler's-be, és vettünk mindenféle dinoszauruszos meg robotos karácsonyfadíszt Muci nagy örömére (eddig mindig egy, max kétszínű díszeket tettem a fára, hogy szép legyen, de ki tudna ellenállni egy zöld flitteres triceratopsznak, vagy egy gyöngyházfényű edmontoszaurusznak, esetleg egy sálas robotnak?).

Szóval ma reggel héttől nyolcig fenyőt díszítettünk, mint a képeskönyvekben, hogy én adogatom, Muci akasztgatja ügyesen, majd rohantunk a dolgozóba, közben mondtam neki, hogy szerintem mire hazaérünk, már ott lesz az ajándék a fa alatt. Muci természetesen visszakérdezett, hogy és ki teszi oda, mire bepróbálkoztam azzal, hogy az angyalka, varázslattal. Muci egy ideig méregetett, majd azt mondta, hogy jó, ana, de amikoj odateszed az ajándékokat, akkoj vidázz, hod ne töjjenek össze a díszek a fenőfán, jó?

(Azóta annyira kifáradt, hogy éppen a számítógépes szobában alszik hálózsákban az eszközök között).

Muszáj megírnom, mert a Muci nagyon aranyosan karácsonyozott, de képek nincsenek, mert nem fényképeztem.

Szóval azt már említettem a másik blogban, hogy délelőtt a Fánival rohangált, örvendezve annak, hogy karácsonyfa van. A Fáni úgy lett Fáni, hogy a Muci még régebben az apjánál kapott egy nagy ikeás plüsselefántot, akit elneveztek Fáninak. Amikor hazajött, kérdezte, hogy hol a Fáni, én mondtam neki, hogy apánál, mire Muci kijelentette, hogy ana hoz Fánit. Ezzel nem tudtam vitatkozni, úgyhogy vettem neki egy plüsselefántot én is az ikeában (és pont aznap volt napi akcióban leárazva). Namármost a Muci egy zoológus, és rögtön osztályozta is az egzotikus élőlényeket a közös vonásaik alapján, úgyhogy azóta minden, aminek ormányszerű dolga, például hosszú farka van, az Fáni. A plüsskígyó például a nagy Fáni.

Szóval a Muci ebédig rohangált, és néha megsimogatta az alien-királynőt, hogy ne féj, nem bánt a vijág, cak kajáconfa, mert egy kicsit azért tartott a műfenyőről, majd elment aludni, én meg addig kipakoltam a (megszámoltam) huszonöt ajándékát (ami soknak tűnhet mindazoknak, akiknek nincssok idejük játékboltban lődörögni). Amikor felébredt a gyermek, átirányítottam a karácsonyfához, ahol rögtön észrevette, hogy mentőautó!!, amit már nem volt energiám becsomagolni, és innentől kezdve két órán keresztül a mentőautóval játszott, és amikor kérdeztem, hogy nem akarja-e esetleg a többi ajándékot is kibontani, határozottan rávágta, hogy nem.

Én hagytam mentőautózni, és dolgoztam egy kicsit, a Muci meg egyszer csak odajött hozzám, és azt mondta (ilyen festett fafigura-díszek vannak főleg a fán), hogy jetöjtem a babát a jovackájój, nem szabad jetöjni a babát, de a jovacka nem féj be a mentőautóba, amire az volt a zsigeri reakcióm, hogy (1) milyen ügyesen feltalálja magát, hogy a karácsonyfadíszekkel vezetteti az autót, (2) milyen szépen, csont nélkül törte le a babát a hintalóról, (3) hát igen, a lovacska tényleg nem fért volna bele, (4) Muci, nem szabad leszedni a díszeket!!

Utána azért szép lassan kibontottuk a többi ajándékot is, és a Muci rögtön tudta, hogy miről szól a Star Trek, beleültette a figurákat a parancsnoki híd székébe, és azt mondta nekik, hogy játjátok, bácik, üdeszen jeüjtetek, moszt kojmánozzatok! Szóval ha nem zoológus, akkor űrhajópilóta lesz. Mondjuk ehhez hozzá kell tennem, hogy mostanában a kormányzás az übermensch-tevékenység számára, a múltkor is leszólított egy pasast a bevásárlókocsi ülőrészéből, hogy fidej, báci, és amikor a bácsi figyelt, akkor elmondta neki, hogy ana vezette autót, ana tudja kojmánozni a autót!, de ezt olyan hangsúllyal, bólogatva, amiben benne volt, hogy "látod, nekem ilyen anyukám van, és te mit tudsz felmutatni?". A bácsi ezután hang nélkül távozott, biztos nem tudott kormányozni.

Az este végén végül előszedtem az új könyvét is, és megértettem, hogy miért nem szeretik Bartos Erikát, akik nem szeretik. Mert eddig azt hittem, hogy oké, egyszerű kis történetek, de a Kispipi és kisréce sem világirodalom, és mégis imádjuk. Viszont ez az annapetigergő tele van furcsa, magyartalan mondatokkal, semmi humor nincs benne (az van a legviccesebb résznek szánva, hogy a féléves gyerek beleeszik a rumos sütibe, és berúg), meg nincsen semmi csattanó vagy levezetés a történetek végén, hanem egyszer csak nincs tovább. Na mindegy, Muci szereti, mondjuk ebben lehet, hogy benne van, hogy kitalálok neki izgalmas sztorikat a képekhez (markolóval és mosógéppel), és kígyókról is sokat beszélgetünk közben.

Utána lefekvés előtt a Muci berakta az ágyamba, megpuszilgatta és betakargatta a mentőautót, majd tisztáztuk, hogy játszunk majd a mentőautóval és olvasunk mesét is holnap, utána elaludt.

És mentőautóztunk másnap is, de a következő kedvenc programja az volt az ünnepek alatt, amikor nem fejlesztgettem és vittem ki a szabad levegőre, hanem beállítottam neki a youtube-on queue-ba a saját videóit, és nézhetett fiút, miközben csokis mézeskalácsot rágcsált, tisztára elöntötte a boldogság. És a második kedvenc ajándéka a közlekedési lámpa, amit a nagyszüleitől kapott, úgyhogy most már reggel azzal kel fel, hogy "mentőautó, megáj a jámpánáj, pijos!", szóval még egy ideig minden nap karácsony lesz itt.

Majd írok hosszabbat-képesebbet is, csak mindig van valami, most például a Mikulás. A Mikulás a Muci benti szandáljába hozta a mandarint, a szaloncukrot, a csokitélapót, a biogumicukrot és a Kirk babát (Spockot az istennek nem találtam sehol, de valaki el kell vezesse az intergalaktikus dömpert), amíg a Muci délután aludt.

Amikor felébredt, akkor szóltam neki, hogy vegye fel a szandálját, és akkora öröm volt, hogy na, és azt is megértette, hogy a Télapó hozta a dolgokat (cukjokat! Muszikának!), és utána egyszer csak hallom, hogy a babájával beszélget (ez a babás dolog is aranyos, mert a babát, ami egy olyan nyolc centis, nagyon helyes kislánybaba, még a terhességem előtt vettem valahol, mert megtetszett, és úgy éreztem, ha egyszer kislányom lesz, akkor biztosan örül majd neki, erre a Muci egy fél éve megtalálta, és azóta a baba vezeti a dömperét meg a tűzoltóautóját, nagyon szereti), szóval azt mondja a babának, hogy baba, vedd le a szipődet, hoz neked a téjapó szukojkát, és ezzel átvitte a szobámba a baba cipőit, úgyhogy kénytelen voltam egy-egy Jelly Beant csempészni beléjük (a baba nagyon örült, Muci mondta neki, hogy hú, nadon öjüjsz!), utána megbeszéltük, hogy azért most már elment a Mikulás, pihen (iskojában van, vonta le a következtetést a Husi, akinek a nővérét ezzel szoktam kimenteni nála).

Pillanatnyilag éppen a plüssmacskáját eteti sonkás kenyérrel (cak ed piszikét, szisza! Na! Husit is edél!), én meg az öt perccel korábbi körutamon azt vettem észre, hogy ez a Miki valószínűleg a világ legcukorabb Mikije volt, aki nálunk járt, mert tele van az összes fenti cipőm és papucsom kisautókkal, helikopterekkel, pálmafákkal és sonkás kenyérrel.