kicsi malac

Mucolda az egyik igaz hívétől ezt kapta karácsonyra (bár rá nagy picit, rám meg tökéletes, azért igyekszem nem elhasználni előle), és rögtön tudta kezelni a plexit meg a csatját meg a szellőzőket. Illetve mostanában sokat beszélgetünk arról, hogy minek hol a helye, és hogy játék után a helyére tesszük a dolgokat, na, Muci állítása szerint a bukósisak helye az ágyamban van, mert ott nem lesz piszkos és nem fázik.

És a világ legviccesebb dolga, amikor puszit adok a plexire, vagy megkocogtatom.

Sajnos csak a meglehetősen hosszú vers közepén döbbentem rá, hogy mégsem mindig ez az utolsó sor, amit a felnőtt gyerek tud belőle, és akkor kezdtem el felvenni. Azért van ágyban, mert új ágyat kapott (hogy ki tudjon belőle mászni, ha vécére kell menni), és egész nap azt gyakorolta, hogy fog lefeküdni, aludni és felkelni, hogy este már flottul menjen. Úgy gondolom, hogy most, hogy vécébe pisil, ismeri a verdákat, meg tud szerelni egy transzportert és kivülről fújja Szutyejev és a magyar klasszikusok munkásságát, megfelelő kulturális háttérrel fogja kezdeni az óvodát.

(Igen, én meg felfejlődtem beszédhibás, enyhén kínos szavalatokat netre felpakoló anyukává).

Ez a videó pár hónapja készült már, húsvét környékén, de szerintem kár lenne kihagyni, jeles példája annak, amikor szülők szórakoztató egységnek használják a gyereküket. Egyébként meg a száját nem tudja sokáig csukva tartani, amikor a múltkor kértem, hogy csak egy picit maradjon csöndben, nemsokára suttogva folytatta, hogy deje cica, most cöndben majadunk, mejt anának fáj a feje, de ténleg ne beszéj, stb.

Elolvasom »

Majd írni fogok rendes hosszút, de például ma is ezzel ment el a fél délután, miközben a másik kezemmel gépeltem:

Mivel az előző bejegyzés kommentjeiben kis vita volt arról, hogy tudja-e a Muci a nurofent, itt a hard proof.

(Az elején azt magyarázta, hogy a fiúnak van bogja a kis szápópépen, meg a nagy szápópépen is van, csak a mondat eleje lemaradt).

A Muci ma reggel azzal kelt, hogy megyünk a Zsófihoz autóval, utána azzal folytatta, hogy nézzük meg agnus képeslapját, majd elmesélte, hogy agnus hóban volt ott, és bement a házba, és fázott a lába. Utána közölte velem, hogy csinálunk fényképet agnusnak Muciról és Fániról, nagyon fog örülni.

Végül nem fényképet csináltunk, hanem videót, vagyis videókat, mert Nárcisz Dániel Kilián öt másodpercenként szeretné megnézni magáról az elkészült felvételeket (többször egymás után), egyébként viszont utálja produkálni magát lencse előtt, úgyhogy végszavazni kell neki.

Az első videóban már tudja a nevét (valamennyire):



A másodikban hozta a Fánit (alien-anyakirálynő), hogy róla is, úgyhogy Fáni is megmarad az örökkévalóságnak:



Felhívnám a figyelmet még az ún. büntető tekintetre, amikor azt mondom neki, hogy nem ülök le.

Bejegyzés két videóval és két képpel. Ezen a képen a Muci egy kézzel válogatott kéregdarabot nyújt át agnusnak az avarban heverve. Levelek, tekintet, romantika.

Elolvasom »

Na ezért nincsen mostanában sok képi anyag a Mucusról, mert amint meglátja a kezemben a fényképezőgépet, ezt csinálja:



Megjegyzések:

1. Tudja, hogy ő Dani, Muci illetve Muszika, csak a fényképein és a videóin hívja magát fiúnak (meg mostanában amikor egyedül veszi fel a cipőt/szandált, megdicséri magát azzal, hogy nadfiú vad).

2. Én nem szoktam az én fiúmnak nevezni őt, ő viszont mostanában rászokott, hogy ha valamit nagyon el akar érni nálam, akkor bebirtokosragozza magát (vö. muszikádnak kekszet). Ez a stratégia a technológiai fejlettségünk mai állapotában kivédhetetlen, visszafordíthatatlan elérzékenyülést és akaratgyengeséget okoz.

3. Két szó van, amit konzekvensen helytelenül ragoz, mindkettőt csak E/2 felszólító módban (tehát amikor engem utasít valamire), az egyik a csücsülök, a másik a főveszlek.

4. Ez a nagyon kevés konfliktushelyzetek egyike köztünk, hogy nem hagyom eleget nézegetni a számítógépen és a fényképezőgépen a fiút. Múltkor kipróbáltam, és képes volt egy főzés-mosogatás teljes ideje alatt elbűvölten bámulni a saját kjúba állított videóit a youtube-on, és közben végig magyarázta nekem, hogy muszika felállt, muszika szaladt, muszika lekvárt eszik, fogdmeg a cicát, muszika! ajanosz!

Folyt. köv.

Na jó, egy videó azért belefér. Ez olyan egy hónapja volt, pár nappal a nagy beszédáttörés előtt, amikor a Muci szintén egyik pillanatról a másikra döbbent rá, hogy fel tud mászni a csúszdán (sokat segített, hogy kivételesen nem a csúszós részén próbálta), és önállóan le is tud csúszni. Azóta a csúszda vándorol velünk egyik szobából a másikba. Két csúszás között meg odajön puszit adni, hogy együtt örülhessünk.

Megint bejegyzés videóval (mert az állóképből általában kiszáguld).

Elolvasom »

Képek, videó, vigyázat, hosszú.

Elolvasom »

Most megint csak gyorsan, megint videóval, azt nem kell annyit szerkesztgetni.

Az aktuális hírek egyike, hogy tegnap megkapta a Muci a másfél éves oltását, le is mérték, nyolcvannégy centi és kilenc és fél kiló, vagyis nem egy dagadt fajta, olyan tizenkettőnek illene lennie. De a védőnő megtapogatta, és azt mondta, nem kórosan sovány, konkrétan megmarkolászta a kis fenekét, és kijelentette, hogy jó kis popsija van, a Muci meg önelégülten mosolygott (esküszöm, mindent ért), hogy igen, valóban jó kis popsim van. Ráadásul most nem is szúrtak le, amiért mittudomén, nem tud fejben deriválni a gyerek, bár volt egy rövid kis asszónk, miszerint nekem vinnem kellett volna az oltási könyvet (nem találtam, de azóta meglett), amire azt válaszoltam, hogy ha tudom, hogy ötven percet kell várnunk a kapott időponthoz képest, akkor lett volna időm megkeresni, és ennyiben maradtunk. De azért megszúrták a malacot gond nélkül, be se lázasodott, meg semmi, acélmalac, pedig ez a DiPerTe azért ütős egy koktél.

A járásnál ott tartunk, hogy ha bigyózik valamivel a kezében, akkor kapaszkodás nélkül áll, ilyenkor szól is nekem, hogy baba, nehogy lemaradjak a kunsztról, én meg túláradóan megdicsérem.

A pusziszédelgés terén is nagy fejlődést tanúsított, például érti a "kérek puszit" felszólítást, és eleinte lelkesen teljesítette is, de most már azt csinálja, hogy amikor kérek puszit, akkor vigyorogva azt mondja, hogy nem, majd odarohan a tehenéhez, és látványosan összecsókolgatja. A tehenet Vivtől kapta karácsonyra, kedves tekintetű, nagydarab, puha testű állat, a Muci nagyon szereti, remélem, nem azért, mert rám emlékezteti.

És akkor a videó. Amúgy nem lenne nagy szám, azért akartam felvenni, mert előtte a Don odament a hűtőhöz és tenyérrel cspkodni kezdte, mire kinyitottam, hogy mit akar, és akkor kivett egy túró rudit. Ugyanos mostanában sokat volt az apjánál és a nagyanyjánál, ahol úgymond nem hajlandó rendes kajákat enni (nem tudom, nekem általában hajlandó, biztos látja a kegyetlen, lelketlen gonoszt a tekintetemben, mindenesetre itthon Spárta van, répafőzelékkel, meg minden (ami főleg nekem Spárta, mert a Muci azért szereti, én viszont a szagától is rosszul vagyok)), szóval a nagymamánál és az apjánál nagyjából túró rudit zabál csokis keksszel egész nap. Na itthon ilyen nincs, mert általában igyekszem megenni előle a túró rudit, viszont nagyon finom nádcukros-citromos-vajas almapüréket csinálok neki uzsonnára, amit szeret is, most viszont bevágta a durcát, amikor elvettem tőle a té rudit, és nagyon aranyos pofákat vágott ripacskodva az almapürére, ezt akartam felvenni.

Természetesen, mire leszaladtam a fényképezőgéppel, abbamaradt a pofavágás, vagyis hát nyomokban azért még csinálta, de nem ez a lényeg, hanem hogy szerintem titokban leszerződött az egyik nagy multival product placementre. A bújtatott reklám helyét nem árulom el, nem lehet eltéveszteni, a visszafogottságon és a művészi finomságon még dolgoznia kell a husinyúlnak. A reklám után következik még egy olyan rész, ahol elmeséli, hogy mentünk, és volt ott egy kutya, egy nagyon nagy, harcias kutya, de az neki pfü, semmi, nem is félt. Még mindig a kutyák érdeklik ugyanis a világon a legjobban a számítógépek és a telefonok (meg agnus!) után.

És akkor a képi anyag:

Az elvált kategóriájú apukákban nem szabad bízni. Megbeszéltük ugyanis, hogy most hétvégén, amikor a Muci odaát lesz, az apja megtanítja járni (á, nincsenek magas elvárásaim). Ehhez képest járni ugyan nem tanította meg, viszont azon a lépcsőtelen helyen a Don megtanult lemenni a lépcsőn (ami leginkább azért kínos, mert otthon a lépcső csak alulról zárható), a lépcsőkorlátba kapaszkodva lógni (???), illetve megtanult csont nélkül felmászni az ágyamra, úgyhogy már oda se menekíthetem előle a dolgokat. Ráadásul tegnap talált egy maradék zacskó mazsolás drazsét, amit nagy örömmel felcipelt az ágyamra elfogyasztás végett, amikor kiderült, nagyon örültem, hogy egy nappal elhalasztottam a tiszta ágynemű felhúzását. Viszont a világon annál viccesebb nincsen, hogy a Mucedli később a nap folyamán felfedezte a bontott zacskó szárított borókabogyót is, ami tök úgy néz ki, mint a mazsolás drazsé, és miközben megpróbálta elfogyasztani, egyértelműen lerítt az arcáról, hogy ő ezt nagyon nem érti, de valami komoly baj történhetett ezzel a golyós csokival.

Képek nincsenek, videót viszont muszáj volt csinálni, mert a Don egyszer csak birtokba vette a notebookot, mire odaértem, elindította rajta Lady Gagától a Pokerface-et (mivel nemzetközi celebekkel nem tartjuk a kapcsolatot, csak arra tudok tippelni, hogy agnus hiányozhat neki, aki Halloweenre Lady Gagának öltözött), majd visszarohant a hintaszékéhez, hogy ott tomboljon rá. Először megpróbált az előadóval együtt énekelni, de ő csak a hinta-palinta szövegét tudja, azt sem végig, mint az a felvételből kiderül. Utána különféle kunsztokkal megkísérelt engem is belevonni a mókába, de meglehetősen zavarta, hogy a kamerázás miatt nem fetrengek röhögve a padlón tőle, ahogy szoktam (nagyon szüksége van a visszajelzésre), pedig 0:47-nél még az általában ellenállhatatlannak bizonyuló elvises csípőmozgást is produkálta.

A szám végénél viszont megdöbbenéssel konstatálja, hogy megszűnt a zene, a saját halandzsanyelvén a tudtomra adja, hogy szerinte konkrét lépésekre van szükség, majd a tettek mezejére lép, és elrohan újrajátszani Lady Gagát. Videó:



(Az élesszemű megfigyelők a tükörben az operatőr nyomait is felfedezhetik impresszionista stílusban).

Ebben a bejegyzésben is lesz videó, meg sok evés, karácsony alkalmából.

 

Elolvasom »

Ebben a fejezetben a Muci több szempontból is tanúságot tesz kiemelkedő bölcsességéről, a korához képest különösen, a végén lévő videóban pedig elbújik, de szerencsére meglesz.

Elolvasom »

A Muci meg van arról győződve, hogy ő már olyan felnőttféle. A nagyfiúkkal akar játszani, igazi számítógépen számítógépezni, és igazi szerszámokkal igazából megszerelni a dolgokat (a csúcs az volt, amikor a szájában egy keresztbeálló cédével, egyik kezében egy nagy csavarral, a másikban pedig egy csavarkulccsal piszkálta elmélyülten a radiátort). Továbbá úgy gondolja, hogy ő már tud egyedül enni. Én nagyon szeretem őt, ezért néha hagyom egyedül enni, de be kell valljam, hogy ez az egy olyan helyzet van, amikor még az én elfogult anyai tekintetem szerint sem a legvonzóbb oldalát mutatja a Muci, és a legszívesebben a kertben etetném, hogy utána egy slaggal tisztíthassam le őt és a környezetét, pedig ő még nem is olyan vészes. Mindenesetre nagyon, nagyon várom már, hogy mittudomén, szalámiskenyeret adhassak neki vacsorára, vagy ilyesmi.

Szóval az anyaság sötét oldala (amikor nem videózok,nincs ilyen csend, mert általában énekelek valamit a dednek, hogy eltereljem a figyelmemet a szörnyű valóságról, illetve egy pszichológus biztos képes lenne ebből valami rejtett bosszúmotívumot is kihozni, de ettől a blog olvasóit inkább megkíméltem, meg magamat is attól, hogy helyettem mindenki a Mucit sajnálja):

Az utóbbi időben borzasztó tömény volt a program, Télapó idején a Muci elé járult a mindenki, meg még külföldön is voltunk, ha nem is hosszú időre. Mindenesetre az már biztos, hogy Mucinál az ajándékok rangsorában a megosztott első helyet az agnustól kapott túrókrém (agnus: az egyik a Mucié, a másik a tiéd, nem voltam benne biztos, melyiket tudja megenni, de lehet, hogy elég felnőtt férfi már ahhoz, hogy a puha kekszdarabosat is elfogyassza), illetve a FP formabedobó. Ja, meg a csúszda, ugyanis a nagyon jó kisfiúknak ilyeneket hoz a Mikulás a csizmájába (a nagyon jó kisfiúk nagyon türelmetlen anyukája nem bírja kivárni a karácsonyt). Az utolsó helyen a csoki és a szaloncukor végzett (általánosságban), azt nem volt hajlandó enni, nekem kellett feláldoznom magam (mit meg nem tesz egy anya, futott át a fejemen a gondolat, miközben Kinder csokit majszoltam révülten).

Hogy kontextusba helyezzem a videót, a szereplők Muci, Nő1, Ffi1 és Nő2 (ez utóbbi vagyok én). A felvételt Nő1 készítette, amikor felmentem ceruzaelemet keresni a csütörtökön kölcsönkapott babanotebookba. A cselekmény abból áll, hogy Nő1 rávezetéses módszerrel sikeresen ráveszi Mucit, hogy a teljes repertoárját adja elő a kamerának szókincsileg, ezenközben Ffi1 destruktív, figyelemelterelő megjegyzéseket tesz. A műsornak az érkezésem vet véget. A zseniális operatőri munkának köszönhetően (lerí róla a bloggermentalitás) Mucin kívül az összes szereplő végig képen kívül marad.

Régen volt már videó, úgyhogy most csináltam hármat, amelyeket exkluzíve csak ezen a blogon lehet megtekinteni (esetlegmég a youtube-on, vagy bárhol máshol, ahova beembeddelik). Kedvcsinálónak egy homályos paparazzi-fotó a gyanútlanul olvasgató Muciról:

Elolvasom »

A tovább mögött kettő darab, akár viccesnek is található videó a címszereplőről.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben dokumentálom a Muciról elnevezett gyermektornáztató eszközt, képpel-videóval.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben két videó található a Donról, amint a vad természettel ismerkedik. Szörfruhában.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben Muci haját fújja a szél a videón, továbbá a Don több tekintetben önállósodik.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben megint videó lesz (ami nem jár semmiféle elkötelezettséggel a részemről a jövőre nézve), illetve dicsekszem a gyerekkel, aki úgy viselkedik, ahogy a gyerekek szoktak.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben a Don megrámolja a fiókot, mozgóképen is.

Elolvasom »

Szóval van ez a videó, pár hete vettem fel, és igazából nem különösebben érdekes, mert a gyerek alig látszik rajta, illetve nincs benne komolyabb cselekmény sem. Azért nem látszik rajta jól a Muci, mert azt akartam rögzíteni az örökkévalóságnak, ahogy a láthatatlan barátaival beszélget. Rendszeresen megcsinálja ugyanis azt, hogy kipécéz magának egy mintátalan területet, falat, ilyesmi, jelen esetben a tetőtér ferde plafonját, és azzal komplex beszélgetéseket folytat le, röhincséléssel, meg minden. Szerintem amúgy nem szellemeket lát, én arra tippelek, hogy a csecsemőknél sokkal könnyebb sensory deprivationos tüneteket (bocsánat, nem tudom, hogy van pontosan magyarul, amikor megvonják az ingereket) elérni, és kompenzálásképpen hallucinálnak egy kicsit, és mivel az ember agya, főleg ilyen kicsi korban az arcok detektálására van beállítva, valószínűleg arcokat hallucinál. De ez tényleg csak egy elmélet.



(Azért arra ilyenkor is szakít időt, hogy néha egyet-egyet kedvesen belém rúgjon, nehogy mellőzve érezzem magam).

Szóval akkor van videó is arról, hogy folyamatában hogy nézett ki a dolog. Ez már a szessön vége volt, azért is csapta hátra a malac a bal karját, mert fáradt a nyaka. És szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem azért próbálkozik belesírva, mert fenyegettük valamivel, ha nem csinálja, hanem mert már nézegetne, rohanna, és nagyon frusztrálja, hogy nem megy (ma reggel nagyon komoly helybenmászást csapott itt le az ágyban), és húsz másodperc alatt röhögősre vigasztalódott, amikor hanyattfordítottam, és ma már nem is sír hason próbálkozva.

És akkor a mutatvány (a végén látszik, hogy miért kell Dévényre járnia, tegnapelőtt még mindkét karjával ezt csinálta, hogy meg sem próbája kitámasztani magát velük, hanem gerincből emel, tegnap meg már csak a ballal):

A zsiráf a környezetünkben az egyik leggyakrabban előforduló állat. Kedves, közvetlen természete és nagy teste miatt természetes ellensége szinte egyáltalán nincsen is, leszámítva a cápamalacot. A cápamalac egy igen ritka, jellemét tekintve ellentmondásos faj. Tetteinek egyetlen egy motívuma van: az éhség. Mivel a cápamalac lakta vidékeken általában bőséges élelem áll rendelkezésre, a cápamalac általában joviális, passzív magatartást tanúsít a környezetével szemben, vagy alszik. De arrafelé is elérkezik időnként az éhínség időszaka, ami általában 14:57-kor köszönt be, és 14:59-kor éri el csúcspontját. Életüknek ezen kemény szakaszában a cápamalacok akár a zsiráfot is megtámadják. Tehetetlenséget tettetve közel csalják, majd úgy csinálnak, mintha valami bizalmas dolgot szeretnének a fülébe súgni, és megkísérelik átharapni a nyakát. A zsiráfok általában csak a cápamalac fogai teljes hiányának köszönhetik az életüket.

(Agnusnak: 00:58, na úgy csinál a cápa).

Itt volt a védőnő, lehúzta Zé pelusát, mire a gyermek lepisilte. A gyerekorvos is itt volt, szintén lehúzta, őt is lepisilte. A nagyanyja nem húzta le, nem is lett lepisilve. A végkövetkeztetést mindenki vonja le magának.

Amúgy angyali a kölyök, soha semmiért nem sír, ezzel az eggyel lehet felizgatni, ezzel a pelenkadologgal. Ma például szabályosan sikoltott, amikor leszedtem róla, néztünk is egymásra utána meghökkenten. De egyébként borzasztó rendes baba, eszik, alszik, közte beszélget néha, éjszaka csak egyszer ébreszt, akkor is enni, és valami rettenetes lehet a rövidtávú memóriája, mert a dinnye és az ablak örökzöld története újból és újból lenyűgözi, ld. a mellékelt videót (http://video.google.com/videoplay?docid=5363158818164016349, a blogszerkesztő valamiért mindig átírja).

Én viszont kivagyok, valahogy úgy találtam magam, hogy a könyvvel még van olyan 10 napnyi munka, emelett a munkahelyemnek is bedolgozok, közben gyest/gyedet/táppénzt próbálok intézni (ez egy külön poszt lesz), és idegesítő emberek keresnek telefonon (gondolok itt a mindenféle hiénákra, akik a gyerek kapcsán eladni akarnak dolgokat), egyetlen örömöm -- mármint a fiúmon, a gyerekemen, az új autómon, az új telefonomon, a postahozta könyvön és dvd-ken stb. kívül, szóval fogalmazzunk talán úgy, hogy a hét kiemelkedő pontja -- az volt, amikor felhívott S. B., hogy szedje a törpe a Protexint is (ezzel együtt 5 gyógyszert/vitaminkészítményt kap rendszeresen), és mintegy mellékesen megjegyezte, hogy tetszik neki a wiw adatlapom, hát akkor bírni sem lehetett velem, már-már el is mosolyodtam (én nagyon csípem az S. B.-t, mintegy role model ő énnekem).

És köszönöm a kreatív blogger jelöléseket, tényleg, de nincs énnekem időm ezzel foglalkozni, és egyébként is csak egy egyszerű lány vagyok innét a falubó', nem tudunk mi itt az ilyen úri huncutságokkal mit kezdeni, lelkecskéim.