kicsi malac

A garázs oldalsó lépcsője mellett lefolytatott párbajt követően a természeti elemekkel hősiesen szembeszálló, bulletproof feliratú cowboy visszhelyezi fegyverét a pisztolytáskájába, ügyet sem vetve a női mellékszereplők célzásaira arra, hogy mintha megbeszéltük volna, hogy nem szórjuk ki a homokozóból a homokot:



Muci merengve nézi a leendő hálószobámat, miután kikérdezte a munkásokat a munkafolyamatról, hasznos tanácsokkal látta el őket (ne ilyen cúnája fesszétek, hanem szépje, ész középje jakjatok jámpát szejintem), majd kicsit morgott magában azon, hogy milyen jendetjenszéget cinájtak, és összesepert a középre tolt bútorok körül.



Muci (mint azt előre sejtettem) közölte velem, hogy ez a kanapé neki kell, majd pózolt egy darabig a kanapéja mellett Zoolanderes stílusban (it's not my fault that I'm ridiculously goodlooking):

Ruhákról, képekkel.

Elolvasom »

Elolvasom »

Bejegyzés két videóval és két képpel. Ezen a képen a Muci egy kézzel válogatott kéregdarabot nyújt át agnusnak az avarban heverve. Levelek, tekintet, romantika.

Elolvasom »

Ebben a fejezetben a gyermek Dolgokat Kap.

Elolvasom »

Megint bejegyzés videóval (mert az állóképből általában kiszáguld).

Elolvasom »

Muci wifebeaterben, én meg még a nagy fogyás előtt.

Erről az a véleményem, hogy egyrészt a vulgáris kifejezéseknek is megvan a helye, szerepe, funkciója a nyelvünkben (nem véletlen, hogy ha valamelyiket eltávolítják vagy devulgarizálják, akkor addig semleges(ebb) szavak kapnak vulgáris felhangot), másrészt lustanyu teljesen a helyén kezeli ezeket, nála stílusértéket nyernek (erről szól az irodalom, mint olyan), harmadrészt meg én például soha nem beszéltem úgymond csúnyán gy.e. (gyerek előtt), azóta viszont úgy kell visszafognom magam a gyerek előtt is időnként.

Egyedülálló anyának lenni időnként egyáltalán nem könnyű, például így születésnap előtt sem. Ma este jött el a mélypont, és nem, nem az zavar, hogy nem lesz itt mindkét szülője, vagy hogy mittudomén, kénytelen leszek a születésnapján is hivatalba hurcolni, mert nincs kire hagynom, ezeket ki nem tojja le, amikor ott a rémszarvas.

Az este nyolc ugyanis az ikeában, születésnapra beszerzett, megkarikázott orrú hintarénszarvas felett ért, amihez akkor kellett elővennem a harmadik fajta csavarhúzót, illetve már másfél órája küzdöttem vele tekintélyes testi erőt kifejtve az állat megzabolázása céljából. Pedig előtte a piros Lack asztalka összeszerelésekor sem ejtettem ki az "ejnye már"-nál erősebb kifejezéseket a számon, továbbá a kis, kék cicás-kutyás székecske összeszerelését is vulgáris kifejezések nélkül abszolváltam, de a rénszarvas kihúzta a gyufát, szerintem örült volna, ha csak a seggkörfogatát emlegetem. Szóval minden széplélek kezébe nyomnék egy lapraszerelt (lappraszerelt, hö-hö, elnézést) ikeás rénszarvast, aztán elinditanék egy stoppert.

Egyébként most akciós, csak úgy mondom.

A Muci különben azért széket-asztalkát meg ilyeneket kap, mert mostanában rájött, hogy milyen jó az a kis elefántos fakopáncsos hokedli, amit kapott, és hurcolja mindenfelé, és ráül (egyedi a technikája, négykézlábról felnyomja rá a popóját) hát most kap kék faszéket, meg gyermek rattanfotelt párnával, meg kerti műanyag széket, hadd válogasson.

Illetve vettem még neki egy igazi étkészletet, kis macis fémbőröndben macis tányérok, meg kétfülű pohár. Mostanában ugyanis már tölt magának pohárba (vagy játékvödörbe, akármibe) üvegből vizet, és megissza ügyesen, meg villával eszik tányérból paradicsomos tésztát (á la biochef), ha kicsit lassan is, úgyhogy megérdemli.

Játékot nem azért nem kap, mert kegyetlen, hideg szülő vagyok, hanem azért, mert rengeteg játéka van, és egyikkel sem játszik, hanem inkább mosogat:



Most komolyan, nem én kényszerítem. Ha nem figyelek, felmászik a konyhaszékre, onnan a konyhaasztalra, onnan az U-alakú konyhapultra, aminek végigmászik a túlsó végébe, és mosogat. Ha vigyázok (=betolom a széket), akkor kétségbeesetten csimpaszkodik a konyhapult szélébe, és próbálja felhúzni magát. Ilyenkor részben nagyon büszke vagyok rá, hogy egész sokáig megtartja magát félig nyitott fogásban, másrészt nem szeretem, ha bánatos, ezért általában megadom magam, és önfeláldozóan hagyom mosogatni.

Meg olyanokat csinál, hogy elpakol, de mindent, amit talál, bele a fiókokba, ahova befér. Meg a szemetesből kihalássza a papírzsepi zacskóját, és visszateszi az éjjeliasztalkám fiókjába, mert A Papírzsepit Ott Tartjuk. Illetve ha kap egyet, mert kuncsorogni szokott érte (hmm, lehet, hogy kap egy doboz papírzsebkendőt is születésnapjára?), akkor fogja, és elkezdi a padlót vagy a bútorokat törölgetni, és közben skandálja, hogy tista! Tista! Nem tudom, mihez kezdjek ezzel a gyerekkel, nem tudom, kitől örökölhette ezt (sóhajtotta lucia csüggedten).

Ja, ha már tista, van egy csomó szava is. Vagyis folyamatosan dumál, ha kettesben vagyunk, és látszik, hogy tényleg mond valamit, csak én vagyok hülye ahhoz, hogy megértsem. Bizonyos szavak egyértelműek, például az eső (vajon miért), az apa (minden telefon és kapucsengő után megkérdezi, hogy apa?), az autó, az ajtó (a két kedvenc játék), továbbá szól, ha pisi van, vagy ha kaka van (és szemérmetlenül füllent, mert ha visszakérdezek, hogy igen, kaka? akkor rávágja, hogy nem, nehogy átpelenkázzam, mert annál szörnyűbb kínzás nincs a világon).

Ja, és a szép. Szép a virág, szép a kert, a cica, az nagyon szép, és egyszer csak odajött hozzám, megsimogatta a szemem (oké, konkrétan félig kinyomta, de tudom, hogy nem szándékosan), és ellágyulva megjegyezte, hogy szép. Ettől én tócsává olvadtam. De egyébként akkor is mondja, hogy szép, amikor sminkelek, amivel nem is lenne baj, csakhogy ő is szép akar lenni, és ezért időnként kilopja a táskámból a barna szemceruzámat, és elbújva kirúzsozza magát (nagyon ügyes egyébként a finommozgása, jegyezném meg ebből az apropóból).

És továbbra is nagy színész, ha puszit kérek, akkor affektálva eltakarja az arcát, azt mondja, aaaj, neeeeeeeeeeee, közben vigyorog, majd látványosan sóhajtozva azért ad puszit (anya tócsa). És lehet, hogy azért kap egy ikeás cicát is nagy napra, mert imádja a cicákat, ha rászólok valamiért, akkor nagyon édes arcot vág, és azt mondja, miau, mert tudja, hogy a cicákat mindenki szereti, nem pedig olyanokat mondanak neki, hogy Dániel, meg ne lássam még egyszer, hogy bekapcsolod a sütőt.

Szóval áll a rénszarvas meg minden, és minden jó, ha minden jó.

Képek, videó, vigyázat, hosszú.

Elolvasom »

Ebben a fejezetben a Muci több szempontból is tanúságot tesz kiemelkedő bölcsességéről, a korához képest különösen, a végén lévő videóban pedig elbújik, de szerencsére meglesz.

Elolvasom »

Régen volt már videó, úgyhogy most csináltam hármat, amelyeket exkluzíve csak ezen a blogon lehet megtekinteni (esetlegmég a youtube-on, vagy bárhol máshol, ahova beembeddelik). Kedvcsinálónak egy homályos paparazzi-fotó a gyanútlanul olvasgató Muciról:

Elolvasom »

Boldog Halloween Mucival, a sütőtökkel. Képekben.

Elolvasom »

Itt is elnézést mindenkitől, akinek elfelejtettem válaszolni a levelére, de ha már a blogomra (a Muci blogjára!) sincs időm, az azt jelenti, hogy tényleg nagyon nincs időm. Most viszont képek.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben az időjárási körülmények miatt Muci törpe Eminemként nyomja.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben a legújabb fejleményekről lesz szó, játszóteres képekkel. Itt alant a Muci nem szomorú, hanem westernhősös arcot vág, miközben belovagol a városba (meg a szemébe süt a nap).

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben a Muci a Lexus-szalon büféjében él klubéletet, utána meg a szokásos ömlengés. Telefonnal készült képekkel.

Elolvasom »

Képekkel.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben a gyermek a gárdonyi ökobio strandon mutogatja hurkáit és fogyaszt némi jégkrémet. Többek között.

Elolvasom »

Muci kopaszon, képekkel, továbbá pár fiatalkori anekdota az életéből.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben dokumentálom a Muciról elnevezett gyermektornáztató eszközt, képpel-videóval.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben tök jó nekünk a strandon, ügyesen pancsolunk a képeken Muci és én, persze agnus is, csak őt nem raktam be, mert ki tudja, mit szólna hozzá. Maffiózok, lángosok, parkolás és egyéb izgalmak.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben Muci a drága jó agnussal szórakozik, fotómodell és cybergyerek. Indításnak egy eddig publikálatlan fotó Dr. Hannibal Lecterről:

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben a Don nagymozgásos dolgokat végez, illetve etetőszéket kap, ez utóbbit képi következményekkel.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben Muci haját fújja a szél a videón, továbbá a Don több tekintetben önállósodik.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben megint videó lesz (ami nem jár semmiféle elkötelezettséggel a részemről a jövőre nézve), illetve dicsekszem a gyerekkel, aki úgy viselkedik, ahogy a gyerekek szoktak.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben a Don megrámolja a fiókot, mozgóképen is.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben leginkább a Muci születésnapi ünnepségsorozatáról lett szó, illetve az ajándékokról, melyekkel az egy éves babaistenség előtt áldoztak rokonai és szerettei. Képekkel.

Elolvasom »

Ebben a bejegyzésben több gyerekzokni szerepel, mint eddig az egész blogban, illetve a Don duplán is látható.

Elolvasom »

Muci első hajvágásának exkluzív története, csak itt, csak most. Előtte-utána típusú képsorozattal!

Elolvasom »

Ezt a bejegyzést csak az erős idegzetűek nyissák meg, mert a Don sír benne, de azután szerencsére minden jóra fordul. Meg szuperképességei is vannak, szája sarkában körtelé csorog.

Elolvasom »