kicsi malac

Mucolda egyelőre hősiesen viseli az óvodát, én kevésbé, de én nem is az a korcsoport vagyok.

Az első két napon csak szülős beszoktatás volt, hétfőtől meg élesben megy már ez a dolog. Hálistennek az óvónénik és a dadus nagyon aranyosnak tűnnek, meg nincs haladó angol és lovaspóló, mint program, hanem csak játszanak, illetve nem túl katonás az egész (ez a Mucit egy kicsit kiborította, konkrétan az, hogy rendetlenség van, még itthon is mondta, hogy rendet fog majd jakni az óvodában). A legjobban meg a kisvécé és a kismosdó tetszett neki, de ez érthető.

A második napon már ott lehetett hagyni őket másfél órára, mondjuk Mucolda eleve nem értette, hogy miért ülök ott, amikor megbeszéltük, hogy az óvodában nem lesz anya és az óvónéninek kell szólni, ha pisilni kell. Őszintén szólva én sem értettem, de biztos nekem is be kell szoknom, úgyhogy egy darabig ültem az egyik fenekemről a másikra, azután nekiláttam egy picit zugdolgozni, mire az óvónéni kedvesen feddő, Schaffer Erzsébet-i stílusban rám szólt, hogy rakjam már el, mert a gyermek ugye azért fontosabb (mondjuk az óvónéni nem tudja, hogy itthon is az a modus operandink a közös programokon kívül, hogy én dolgozom, Mucolda meg szól, ha puszi kell, vagy meg kell néznem, ahogy az autó ki- és beáll a garázsból), úgyhogy innentől igyekeztem a gyermeket nyomon követni a tekintetemmel, aki valamivel később odajött, és szólt, hogy most már vagy menjünk haza, vagy menjek el.

Szerencsére nemsokára elmehettem, és amikor visszaértem, a csoport nagy része bömbölt az anyukája karjaiban, Muci meg (egy nagy mosoly után, mert azért szeret) rám vetett egy Pokol Angyalaisan blazírt pillantást a tricikliről, tájékoztatott, hogy tud lábbal pedálozni rajta, majd felbőgette a motort és elhúzott vele. Szerencsére, mint kiderült, csak a garázsba állt be, utána meg odajött, hogy na, medünk?

Mondjuk azzal azért tisztában vagyok, hogy ennyire ezért nem egyszerű, mert még csak megfigyelő üzemállapotban van az oviban (pókerarccal, szótlanul méri fel a helyzetet), és a végleges véleményalkotáshoz kell még neki pár nap, de legalább nem borult ki rögtön, és úgy nyilatkozott, hogy hajlandó óvodába járni. Féltem egy kicsit attól, hogy mi lesz, ha verekedés lesz, vagy ilyesmi, mert azt nem érti, de annyi volt, hogy elmesélte, hogy az egyik kisfiú azt mondta neki, hogy menjen innen, és odacsapott, és megkérdezte, hogy ezt miért csinálta, de megbeszéltük, hogy ez rosszalkodás és nem szabad ilyet, és Muci láthatóan nem zaklatta fel magát a dolgon (továbbá ilyenkor pont jól jön egy Schaffer Erzsébet-stílusú óvónéni, aki remélhetőleg mindenki megelégedésére feloldja a problémát, megbánás, megbocsátás, galambok a verebek mellé).

A szobatisztaságra viszont rágörcsölt a Mucolda, pedig annyira nem veszik brutálszigorúan, szerintem én tehetek róla, mert hogy mindig mondtam neki, hogy az oviban a vécébe kell intézni a dolgokat, meg csak az járhat oviba, aki nem pisil be, azt mindenesetre közölte velem, hogy nem hajlandó az oviban kakilni, továbbá már az éjszakai pelenkába sem akar belepisilni.

Nekem csak két gondom van az egésszel, az egyik, hogy pisilés után nem törölnek (oké, ez biztos metroszexuális dolog, de itthon akkor is törlés van, ott meg nincs kint vécépapír), a másik, hogy az udvar helyett egyelőre egy nagy teraszra mennek ki, nehogy eltűnjenek, és ez érthető ugyan, de Mucinak unalmas. Na majd meglátjuk.

Na, csakhogy valami kisszínes is legyen (remélem, ezt még nem írtam meg), Mucus belevágott a Miért-korszakába, és a múltkor, amikor mostam a hajam, megint rákezdte. Elmagyaráztam neki, csukott szemmel, a fülemben némi samponnal, hogy azért mosom, mert piszkos, mire mindenáron tudni akarta, hogy de miért piszkos. Amikor úgy érzékelte, hogy elzárkózom a nyílt válaszadás elől, sorban végigvette, hogy de mitől lehet piszkos, és amikor odaért, hogy azéjt piszkosz, mejt bajackot ettéj? (ő azzal disznózta össze magát legutóbb), akkor eluntam, és rávágtam, hogy igen. Erre mély döbbenettel és értetlenséggel visszakérdezett, hogy és a fejedje tetted a bajackot???

Na, ilyen ez mostanában.