Az utóbbi időben borzasztó tömény volt a program, Télapó idején a Muci elé járult a mindenki, meg még külföldön is voltunk, ha nem is hosszú időre. Mindenesetre az már biztos, hogy Mucinál az ajándékok rangsorában a megosztott első helyet az agnustól kapott túrókrém (agnus: az egyik a Mucié, a másik a tiéd, nem voltam benne biztos, melyiket tudja megenni, de lehet, hogy elég felnőtt férfi már ahhoz, hogy a puha kekszdarabosat is elfogyassza), illetve a FP formabedobó. Ja, meg a csúszda, ugyanis a nagyon jó kisfiúknak ilyeneket hoz a Mikulás a csizmájába (a nagyon jó kisfiúk nagyon türelmetlen anyukája nem bírja kivárni a karácsonyt). Az utolsó helyen a csoki és a szaloncukor végzett (általánosságban), azt nem volt hajlandó enni, nekem kellett feláldoznom magam (mit meg nem tesz egy anya, futott át a fejemen a gondolat, miközben Kinder csokit majszoltam révülten).
Hogy kontextusba helyezzem a videót, a szereplők Muci, Nő1, Ffi1 és Nő2 (ez utóbbi vagyok én). A felvételt Nő1 készítette, amikor felmentem ceruzaelemet keresni a csütörtökön kölcsönkapott babanotebookba. A cselekmény abból áll, hogy Nő1 rávezetéses módszerrel sikeresen ráveszi Mucit, hogy a teljes repertoárját adja elő a kamerának szókincsileg, ezenközben Ffi1 destruktív, figyelemelterelő megjegyzéseket tesz. A műsornak az érkezésem vet véget. A zseniális operatőri munkának köszönhetően (lerí róla a bloggermentalitás) Mucin kívül az összes szereplő végig képen kívül marad.
