Mondjuk ez rá is fért, mert hétfőn a nagymamájánál aludt, tegnap az apjánál, kicsit féltem is, hogy megismer-e még, de hála istennek levakarni sem tudtam magamról. Hónapfordulós összefoglalót majd holnap írok, addig is előzetesen szeretnék eldicsekedni vele, hogy teljesen magától rájött, hogy a kutya az a vau-vau. Én próbáltam intellektuális anyuka lenni, és mindig úgy mondtam neki, hogy ez itt egy vizsla, ez egy beagle, ennek meg nem tudom a fajtáját, de ez is canis familiaris, erre valamelyik nap feltűnt, hogy mindig akkor vavavázik, ha odakint ugatnak az ebek. És tényleg, ha meglátja őket, rögtön mondja, hogy vava, és most már én is megtanultam, és helyeselek, hogy igen, ott a vau-vau, és örülünk ennek együtt.
És egyébként is a világ legjobb pasija, maszatos a térde, huncut a szeme, rohangál négykézláb egész nap, imád csúszdázni, lehet vele beszélgetni babadolgokról, adja a puszikat, amúgy meg bűnrossz és rakoncátlan és neveletlen, amilyet mindig is akartam, de ma, amikor belázasodtam, olyan édesen kedveskedett és simogatott és dünnyögött és nem ugrott le a lépcsőről, hogy egyszerűen odáig vagyok. Mintha tudta volna, hogy rossz most nekem fent lenni, hipergyorsan bevágta a kanalas kajáját, angyali türelemmel viselte a pelenkázást, nem nyafogott semmit, és bár akkor is imádnám, ha ilyenkor is rossz lenne, de így meg még annyival jobban.









és szerepjátékban is jó és bátor! i.e.
agnus és a plüssmedve: brumm brumm!
muci: vau vau!