kicsi malac

Hát azért három évig átverni valakit, az nem "egy félrelépés"! A bizalom kényes jószág.

Nekem - a blogot olvasva - korábban sem tűnt annyira kereknek minden, de én valószínűleg allergizálva vagyok erre. Túl érzékenyek az antennáim.

Hát 3 év és 1 gyerek után kiderül, hogy 2 emberrel parallel csalnak, akkor eb legyen, aki ezt bevállalja. Amúgy az előző gyermek anyjával is hasonló a történet? A képben forgó úr az a laza rocksztár fazon, aki 65 évesen azt mondja a 8. gyerekénél, hogy végre felnőttem az apasághoz?

amatőr: áh, ez basic level. 2 nővérem és 2 húgom van :-)

És ami a fontos, a Muci hogy van?

Sziasztok!
Mindenki csak irja a saját dolgait, dehát ahány élet, annyi fajta sztori.Ez szomorú dolog, akkor is ha nincs gyerek, akkor meg pláne ha van egy ilyen pici baba, ilyen előélettel, és senki nem érezheti át azt, amit most Lucia érez,hiába a humorérzék,belül valami megtörik és már semmi nem lesz a régi.Gondolj az elmúlt nyárra/a koszos kórteremre, ahol a babákkal lehettünk/, és akkor minden pozitív irányba fordul:)Akkor is nagyon nehéz volt, és látod most mennyi minden történt veletek egy év alatt, az szinte hihetetlen, és nem is lehetünk elég hálásak, hogy így alakultak a dolgok.Tudod mire gondolok igaz?Kitartás!

egesz halkan mondom, mert NH hozzaerto, de lepapirozni bizony csak a minimumot lehet, vagyis barmi, ami a minimumnal tobb, es az apa nem teljesiti, a birosag se fogja rajta behajtani, es lepapirozni 2 dolgot lehet, anyanal van a gyerek elhelyezve, gyerek 3 eves kora utan kethetente az apanal, plusz unnepek fele stb, vagy kozos megegyezes, de ott _semmit_ se szamit a papir, ha jot akarsz lucia, akkor nem a kozos megegyezest kered, es remeled, h amugy hosszu tavon is egyuttmukodes marad, te is tobbet adsz a gyerekbol, apa is, az szuper, de papiron ez nem levedheto
(a sok nem kell papiros megjegyzesre, luciaeknal hazassag nem volt, ma magyarorszagon a hazasaggon kivul szuletett gyerekek jogi helyzete a legzurosebb, ezert is muszaj a papir kulonmeneskor)

mediáció sztem felejtő

Az éhenhalásos postodról villant be nekem az a rész, amikor arról írtál, a fiúd lánya foltozott, lepukkant kabátban jár, otthon vacak gépe van, és Te vettél neki újakat. Ahogy nekem itt lejött, nem lehet csóró ember a volt fiúd, mégsem nagyon volt rajta, hogy segítse őt, nekem ez már akkor is furcsa volt. Ne számíts sok jóra ezek után. Légy résen!:)

Eorica: helyesbítenék, a leánynak az apja vett új gépet, a megállapodás szerinti gyerektartást is rendesen fizeti oda, meg minden. A ruhákat azért én vettem, mert a pasik nem tudnak ruhákat venni, anyagilag pedig nekem nagyjából mindegy volt. de azért résen vagyok.

totál ledöbbentem.
mél ment!
papírozás kell! (bár asszem én összetehetem a két kezemet ezek után!)

Muskátli,
az 57.000 az bruttó vagy nettó?

Valaki el tudja nekem magyarázni azt, hogy miért csinálja ezt egy csomó pasi így? Hogy nem fizet, hogy csak akkor segít anyagilag, amikor bíróság kötelezi rá, és akkor is csak szájat húzva, kihagyásosan vagy éppen sehogy? Ők nem emlékeznek arra, hogy milyen volt nekik gyereknek lenni? Nem emlékeznek arra, hogy az anyjuktól mi mindent kaptak? Mégha nem is mindent, amit szerettek volna, (mert ugye kevés a gazdag ember, vagy kevés a minden idejét mindig a gyerekére szánni tudó anya), szóval nem emlékeznek arra mi meló volt velük, hogy mennyibe került az ő felnevelésük még akkor is ha csak a nyolc általános iskoláig jutottak el? Ha meg tovább, akkor pedig pláne? Nem érzik át milyen lehet a saját gyereküknek ha ők nem segítenek? Nem emlékeznek arra, hogy milyen volt a hullafáradt anyjuk és hogy ebből ők mit szívtak? Nem érdekli őket, hogy a saját gyereküknek jobb legyen, és nem látják be hogy ehhez ők tudnak hozzá tenni?
nem fogom fel, tényleg nem

Szia! mindenki le van döbbenve, akik csak hírből ismernek benneteket, azok is. teljesen. gondolom erről szól az összes fenti komment, most nem bogarásztam őket végig. Tudom, hogy nem túl találó ilyenkor erőltetni egy esküvői meghívást, de szerintem a kikapcsolódás miatt gyertek el, lesz schillbea - REMÉLEM - meg mindenféle mókás dolog :)
(meghívó ment, ugye?)

.M.: igen, köszi, szándékozom menni, írtam is vissza, hogy gyereket vihetek-e :)

nemsissi:

sokféle oka lehet. Egészen biztosan vannak menthetetlen és vállalhatatlan magatartások, de nem feltétlenül csak az lehet a magyarázat, hogy az egyik napról a másikra "elszegényedő" pasik alapértelmezésben szemetek. Ritkán sikerül egy kapcsolatból (pláne a szerelem elmúltával, blablabla) úgy kiszállni, hogy a másik fél (a nő) ne kerüljön valamiféle gyanús ellenség szerepébe, akiről minden rossz elképzelhető, pl. hogy egészen biztosan méltánytalan követelésekkel áll majd elő, hogy bosszúból a bőrt is le akarja nyúzni az exéről, hogy - szintén bosszúból - el akarja lehetetleníteni, meg akarja keseríteni az exe hátralévő életét stb stb. Ezért aztán szinte magától értetődő reflex a gyanakvás, a rosszindulat feltételezése, amiből az következik, hogy sok pasi igyekszik a lehető legkevesebb számonkérhető kötelezettséget vállalni. Nem egy példát láttam, amikor a válással/szakítással járó feszültség és ellenséges hangulat elmúltával az apa részéről is előtérbe került az "ivadékgondozás ösztöne". Igaz, sok esetben meg valóban arról van szó, hogy a pasi egy felelőtlen és lelkiismeretlen segg. Általában inkább közép- és hosszú, mint rövid távon szokott kiderülni, hogy apaként mennyit ér valaki.

Nem sokszor kommenteltem még ide, de most megteszem.
Gyanús volt nekem ez a fickó mindig is egy kicsit. Állandóan hegyet mászik, te egyedül vagy a gyerekkel, de fordítva persze semmi?
Azt mondják, hogy akit sajnálnak, az félig elveszett. Éppen ezért nem merem mondani, hogy sajnállak, hiszen talpon vagy, stramm és kitartó, és szupernő, meg minden. Csinálod.
De akkor is borzasztó gáz, ami történt veletek.
Remélem, mielőbb sikerül megoldást találni.
Most hozhatnék hülye közhelyes példákat a saját életemből (elvált szülők egyke gyereke lévén), de nem teszem.
Sok sikert kívánok nektek. =)
És legyen papír.

Ja, még annyit, hogy mondtam már egy pár embernek, hogy amit én láttam a világból eddig (20 múltam, ezért nem kell komolyan venni, mert tapasztalatlan gyerek vagyok), az alapján úgy gondolom, hogy egy nőnek csak annyi gyereket szabad vállalnia, amennyit egyedül is fel tud nevelni. Mert annyi ilyen szarság történik manapság. (Igen, az, hogy 3 évig csalnak, mert mindenki ezt csinálja és különben is mindegy - ne haragudj, de ez akkor is szarság szerintem.) És sosem tudhatod, hogy mikor következel te. Éppen ezért félek én a saját jövőmtől.

Bocs, hogy hosszú és kusza.
=) Fel a fejjel.

nemsissi, diogenesblues: nem beszelve arrol hogy valoszinuleg van a pasinak egy jelenlegi noje, akibe valoszinuleg felig-meddig szerelmes (enelkul jo esellyel nem lepett volna le, mert nem lett volna eleg motivacio, tekintve hogy eddig is csalta, hat csalta volna meg tovabb ugyanigy), es ez a no meg hulyere parazza magat azon, hogy megiscsak itt van a gyerek, itt van a csalad, es megprobalja nem az ex es a gyerek kozelebe engedni a pasit, amennyire csak tudja.

sajnos a tapasztalataim szerint mindig az eroszakosabb (es egyben elviselhetetlenebb) fel nyer ezekben a harcokban, mint ahogy tapasztalataim szerint mindig az elnezo tipusu noket csaljak meg gyakran, azokat meg nem, akik hisztiznek minden kulon toltott perc miatt. ez valamifele magunk-ellensege lehet az evolucioban, nem tudom...

Nem olvastam a kommenteket, biztos sokan írták, amit fogok, nem baj. 1. Ez a closeres metafora nagyon ott van. 2. Lucia, te egy nagyon fasza csaj vagy.

lucia, te most ne figyelj ide. Mert úgyis tudod. :-)

Zsófianyu, persze, csak ha arra gondolok, amit tavaly nyáron lucia is végigkeccsölt a gyerek kapcsán, közben a pasi meg félrejárt, hát erősen hányhatnékom van. :-(

na, hivatalosan is befejeztem az észosztást, R-nek üzenem, h nem minden úgy van, ahogy leírta, azaz, h jogilag szinte semmi nem úgy van, azt lehet behajtani, vagyis behajttatni, amit valaki vállalt, hiszen a bíróság a felek megállapodását hagyja jóvá, szóval ha valaki nem a minimálbért vállata, hanem többet, akkor az az összeg lesz a végrehajtható
persze ha a gyerek apján semmit nem lehet végrehajtani,mert se bejelentett melója, se ingatlana, se kocsija, stb, akkor tök mindegy, mit vállalt, hiszen ha nem fizet, akkor ennyi
a jövőre nézve azonban mégsem mindegy, mert bármikor lehet mégiscsak végrahajtató vagyontárgy, vagy hivatalos munka...
na, én ilyen jogi témákban nem kommentelek többet, drukkolok, és ha Lucia üzen, boldogan segítek
az én vágyam tényleg csak az, h Mucinak jó legyen, és ebben az anyunál történő elhelyezésen túl sajnos az anyagiak is szerepet kapnak

Mucifülű hogy van?
Mi újat fedezett föl a nagyvilág dolgaiból? :o)
Van rajta újabb harctéri sebesülés?

Na még valami, bár talán ide már kicsit off: egy pasi sem tudna egy vele még kapcsolatban lévő nőt megcsalni, ha a harmadik félben lenne annyi tartás, hogy azt mondja: te addig ide nekem ezt nem dugod be, amíg otthon le nem rendezted a dolgokat. Azaz nem vesz részt a megcsalósdiban szeretőként. Mert nem óhajt(ja) egy másik nőt (és nem utolsósorban a saját nőiességét) ilyesmivel lealázni. Amikor rám (barát)nős pasik akarnak mászni, mindig a barátnőre, vagy feleségre gondolok és elküldöm az embert haza beszélgetni, mégha tetszik is. Teszem ezt azóta, mióta legelőször, tapasztalatlan huszonvalahány évesként belementem egy háromszögbe. azóta túlteng bennem a 'sisterhood' bármiféle farok és/vagy meghittség utáni vágynál.

Én is azt hittem, hogy csak viccelsz! Végigolvastam az összes kommentet, hogy nem-e derül ki közben a kész átverés...
Hihetetlen ez az egész..
De a Donnak még mindig jobb így (szerintem) mint ha kerek családban nő fel és a végére derül ki, hogy ez az egész csak egy légvár amibe felnőtt és élt20-on évig és utána hagyja el az apja hátra se nézve, én ezt 1éve küzdöttem végig gyerek oldalról és hát az összes emlékem ami az apámmal kapcsolatos ill a gyerekkorommal meghazudtolódott a szemét viselkedésétől (tudom apára nem mondunk ilyet),én azt mondom egy ember nem attól lesz apa, hogy gyereket csnált, arra a nagy többség képes, ezért még nem jár tiszelet és szeretet a gyerek részéről.

Kíváom, hogy azért egy viszonylagosan jó kapcsolat maradjon fent a Muci és az apja között, így ő még mindig jelentősen kevesebbet sérül a dologban.

Előtted pedig le a kalappal, nem is hinnéd mennyire vágyom rá,hogy az én anyám is ilyen jól viselje. (pont az ellentéted).

Így bár én csak a fiatal felnőttként éldegélő gyerek szemszöge vagyok, éretlen zöldfülü, de kívánok rettentően sok sok erőt és minden jót Neked.

nemsissi: nananana! ne menjunk el olyan iranyba, hogy a harmadik fel a szemet, mert az hulyeseg, sot! ezt a hozzaallast mindig is utaltam. az a kiscsaj nem igert senkinek semmit, nem ismeri luciat, nincsenek vele szemben kotelezettsegei, es bar nem szep, amit tett, megsem neki kellett volna visszafogni magat ebben a szituacioban, mivel ez egyesegyedul az o dolga, hogy magara nezve bevallal-e egy ilyen kapcsolatot vagy sem. Ha nem tevedek, lucia is volt mar harmadik fel (valahol a blog elejen emlit egy olyat, hogy amikor csaladapat ragad el felesege es szereto gyermeke karjaibol), es bar valoszinuleg nem olelne most keblere a masik not, de szerintem van annyi esze hogy nem ot okolja a tortentekert.

ja es valami, amit meg senki sem emlitett, legfokeppen lucianak:

az meg hulyeseg, hogy minden pasi ezt csinalja. ezt egesz egyszeruen nem szabad elhinned az exednek, mert nem igaz. elo peldakat tudok az olyan pasikra, akik komolyan veszik a parkapcsolatokat, es nem kefelnek felre fuvel-faval csak heccbol meg mert az o barati korukben ez a divat. szoval kitartas, lesz meg ilyened is. :)

Gra: mindkét kiscsaj ismer engem, az egyik például szervezett egy három hetes közös túrát a fiúmmal, a saját pasijával és velem, ami kvázi az ő nászútjuk volt, velem elég szemét módon bántak mindketten, gyakorlatilag végigbőgtem az utat. a másik kiscsajjal is voltak közös többnapos happeningek, én ott már terhesen istápolgattam őt, a leány meg ette a kaját, amit vittem, vidáman csicsergett, majd a gyermekem apjával a bokorban is gondolom elég vidám volt. és ezek csak a kiemelt események.

ettől függetlenül ők valóban nem ígértek nekem hűséget, nem tartoztak nekem semmivel.

No, én is régóta olvaslak stikában és nagyon bírom a szövegedet meg a Mucit is. Úgylátszik ez a bejegyzés szóra bírja az ilyen kukkolókat is. Szóval, én is kissé hiányoltam vagy inkább keveselltem az apai szálat a történetben. Ha ez a helyzett jobb a tiszta lap. Kell a bátorság hozzá de benned megvan! Mondhatnám még hogy "mindenpasidisznó" de ez így persze nem igaz egy az egyben, viszont azt hiszem sokan sorolhatnák a tapasztalatokat... Neki még sok idő kellene hogy a felelős apaszerepbe igazán belenőjön, nem biztos hogy érdemes kivárni... Minden jókat Nektek!

Lucia, a három év, az baromi sok(k)! Ennyi ideig nincs az a pasi, aki szemfényveszteni tud, csak ha a nő hunyja a szemét.
Nem bántani akarlak, nem is sajnállak, (azt ugyebár tilos :)) de együtt érzek. Pláne, hogy most éppen én is egy (ugyan jóval kisebb költségvetésű, de) Hatalmas Tévedés projektben utazom.
Így utólag (persze, persze) már pontosan látom, hogy miben, mivel és mennyire hülyítettem magam.
A papírozás mellett (ami szerintem is kell), ezt kell inkább jól feldolgozni, azaz hogy ne növessz páncélt, de ne is legyél többet vesztes! Menni fog! :)

Lucia, mint ősolvasód és rajongód, én is kilépek a kukkoló szerepből, de nem mondok okosakat, csak gondoltam, ha van épp 3 perced magadra, és esetleg szórakoztatna, hogyan dolgoz fel vki egy nagyvonalakban hasonló sztorit úgymond lírai módon, és próbálja humorosan, kukkants ide, hátha ettől is kicsit könnyebb lesz.(Ha nem bírod a stílust, akkor bocs, tévedtem.)
zoldlific.freeblog.hu/
Amúgy én is a teljes szabadságot biztosítók, majd nagyon pofáraesők táborát erősítem, de még mindig hiszek a normális párkapcsolatokban. Na nem az 50 évig meg nem csalósban, csak a mindig igazmondósban. Naiv -e vagyok?
(Ha úgy érzed, a kommentemben szereplő link ciki, vagy reklámnak tűnik, ne publikáld a hozzászólásomat, csak az a lényeg, hogy téged megmosolyogtasson, ha egyáltalán.)

Gra: mondom akkor máshogy, hogy értsd mire gondoltam: egy kapcsolat két emberre tartozik. Kettőre. Attól kapcsolat. Tehát ha egy kapcsolatnak még nincsen vége, nem fair abban harmadikként "részt venni". Saját magunkkal szemben sem és a másik párral szemben sem. Minden három- vagy sokszög orbitális önbecsapás, érzelmi éretlenség, az önismeretről hiányáról és hatalmas gyávaságról valló bizonyítvány. Szerintem a nők érzékenyebb antennával és kifinomultabb érzelemvilággal, valamint tudatosabb önképpel rendelkeznek (érettebbek), mint a pasik, (akiknél sokszor csak vagy-vagy alapon jut vér a farokba és az agyba). Ezért várnám el minden nőtől, hogy ne alázza le saját magát harmadiknak és ezáltal ne alázzon meg egy másik nőt sem. Egyetemes felelősségvállalás. Nem kell egyetértened, de én így gondolom és eszerint is élek.

"mindkét kiscsaj ismer engem, az egyik például szervezett egy három hetes közös túrát a fiúmmal, a saját pasijával és velem, ami kvázi az ő nászútjuk volt, velem elég szemét módon bántak mindketten, gyakorlatilag végigbőgtem az utat. a másik kiscsajjal is voltak közös többnapos happeningek, én ott már terhesen istápolgattam őt, a leány meg ette a kaját, amit vittem..." [lucia]

Jaj, Lucia, ez nagyon durva! Lehet, hogy nem véletlen a "lucia-jelkép" választásod? (a fél-vak lány)
A jövőre nézvést, valami szemész kellene. :-)
Nekem - a blogjaidat olvasva - ennél enyhébb dolgok is erősen szemet szúrtak a kapcsolatotok szimmetriáját illetően. (jó, persze, egy kívülállónak mindig sokkal könnyebb tisztán látni)
De én is azt hiszem, mint amit itt már páran írtak, hogy léteznek "felelős" pasik is. (bár még nekem sem sikerült megtalálnom a hozzám pásszolót)
Szóval keresgélj! Drukkolok neked.

Muciról újabb történetek, felvételek? :-)

Amatőr: ha én szeretek valakit, akkor meg is bízom benne, a hülyeségig, ezzel nem tudok mit csinálni. de bennem is meg lehet bízni, tuti, hogy pasiban is van ilyen, és majdcsak szembejön.

jó ideig tart, míg az ember megtanul "luciául", vagyis azt a fajta kommunikációt, hogy minden helyzetből, sztoriból tudsz vicces posztot írni. ha az ember ezzel a tudattal olvassa a blogodat, rögtön nem olyan rózsaszín a helyzet.

egyébként én is hasonló stílusban kommunikálok, csak nem űzöm ilyen magas szinten :-)

@nemsissi: általában a kikapós pasik nem azt mondják a kiszemelt "nempárjuknak", hogy figyu, nagyon szívesen megdugnálak, de a kapcsolatom nem adom fel, hanem inkább ilyeneket: már évek óta elhidegültünk, csak a gyerek miatt vagyunk együtt, meg azért, mert még nem sikerült a lakáskérdést megoldani, de már az a nõ nem jelent nekem semmit. És a bárgyú harmadik meg ezt mind megeszi, és várja, hogy "rendezõdjenek" a dolgok, de addig is szorgosan vigasztalja a pasit.

Ha már minden titokra fényt derült, megkérdezhetem, hogy mi a helyzet a szegénylegénnyel? És jól gondolom, hogy szegénylegény=rendszergazda? Vagy ne legyek vindisgréc?

Jaj, a kicsi malac apja egy nagy disznó (bocsánat a hülye szójátékért Lúcia, de ez most úgy jött )

úristen, sajnálom, ez itt annyi a béke boldog kis szigetének tűnt...

Üdvök

"Minden három- vagy sokszög orbitális önbecsapás, érzelmi éretlenség, az önismeretről hiányáról és hatalmas gyávaságról valló bizonyítvány."

Khm..........
Ez olyan nagyon igaz! És ehhez annyira fel kell nőni, hogy észre is vedd!

lucia, ez igy tenyleg gaz hogy azok a lanyok ismertek, es raadasul nem csak latasbol. ez esetben lehet oket utalni nyugodtan. en pont az az ember vagyok aki baromira megert mindent, meg azt vallja hogy van az a mindent elsopro szerelem amikor az ember gorenysegeket csinal masokkal es meg boldog is, es ezert senkit nem lehet elitelni. Na de mindennek van hatara, es sem a fiudat, sem a szeretoit nem tudom ezek utan megerteni. Kicsit sem.

Egyebkent a tobbiekkel ellentetben en nem vettem le elso percben, hogy a fiud ilyen, es nekem nem santitott semmi. Azt hittem, van egy tok jo fej pasid, aki bar kisse kulonc, de a kuloncsegei meg az elfogadhato kategoriaba esnek. Szerintem ezt a sztorit en is ugyanugy benyaltam volna, ha a fiud anno velem jon szembe. Szoval nem kell ugy erezned hogy minden kommentelo okosabb nalad, mert legalabb egy van, aki siman nem :)

Gra: kösz :)

Rozix: nem, a szegénylegény (bár a lovászfiú megnevezés jobban tetszik) nem a rendszergazda. nem csak az a kb tíz ember van az életemben, aki rendszeresen szerepel a blogomban :)

Gra: Ajjaj, félreértés! Én egy percig sem gondoltam, hogy okosabb lennék Luciánál (sőt írtam is, hogy - ugyan más módon, de - szintén szorít a cipő), és ezek a dolgok meg különben sem IQ-ból működnek.
(és a saját történetemben: én is "a hülyeségig megbíztam", és pofára is estem... Nagyon. Még most is lapos a fejem)

Csak arra gondoltam, hogy "más szemszögből", KÍVÜLÁLLÓKÉNT, egy éve olvasgatva a Muci-blogot, sok apróbb-nagyobb momentum szemet szúrt, a Mucipapa családhoz való hozzáállását illetően, ami külön-külön talán nem tekinthető különösebben tragikusnak (egyet-kettőt már mások felhoztak, én most nem akarok), de ha mindet összeadom, akkor azért összeszorul a gyomrom.
(és nem csak egy hete, mióta a megcsalás ténye napvilágra került)
És perszehogy azok az emberek bíznak meg a legjobban, akik maguk megbízhatóak, mert bennük nem merül fel más lehetőség.

Lemaradtam valahol, és most nagy ütésként ért ez a dolog. Tudod Lucia, hiszek a szerelemben, az Igaziban, abban az igazi "másik felemben", de tíz éve egyedül nevelem mégis a két kamasz fiamat (17 és 15 évesek). Nehéz volt az elmúlt évtized. Nagyon. Ma már azt gondolom, hogy a szexuális kapcsolat, ha nincs mögötte, benne szerelem, - semmit nem jelent. Ha Muci apja érzelmileg hozzád kötődik, csak a megcsalások miatt nem érdemes elválnod tőle! A férfiak mások. Számukra a külső kapcsolatok sokkal kevesebbet jelentenek! Ismerek monogám férfit, hűségest, "egyasszonyost" ( a saját Édesapámat ) és ismerek rengeteg férfit, aki igazán szereti a feleségét, de soha nem volt képes ellenállni a kísértésnek, a vágyainak (mert nem elég erős hozzá)... De a gyengeség nem halálos bűn, - én ma már ezt is gondolom.
A férfiak furcsák...gyengék...kíváncsiak...Olyan mások. Nem vagyok én senki, hogy tanáccsal szolgáljak. Csak ennyit tudok a magam tapasztalataiból elmondani: A fiaim nagyon szeretik az apjukat. Ő is szereti őket. És nehéz egy fiúgyereket a saját apja nélkül felnevelni. Csak azért mert megcsalt két kis semmi nővel, - nem biztos, hogy érdemes elválnod tőle!
Kívánom hogy bárhogyan lesz is: Mucinak és Neked is a legjobb jusson mindenből! Szeretnélek boldognak látni! Nekem ez a legfontosabb. Nagyon megszerettelek Benneteket. Ha bármiben tudok segíteni, ne gondolkozz egy percet sem, hogy írj nekem!

Kicsit elugrottam - stílszerűen - szegénylegénykedni (vagy lovászkodni, bár ha jobban belegondolok, inkább kondáskodtam). De közben ez a kérdés jutott eszembe: most akkor az apuka költözött el? Felszólításra?
Egyébként meg nem értem, hogyha valaki több, párhuzamos történet szállal dolgozik, akkor miért dönt úgy, hogy az egyikkel összeköltözik? Nem lett volna egyszerűbb egy rossz értelembe vett legénylakásban lefolytatni a missziókat?

Lucia, ez a két csaj nagyonnagyon gáz. és a pasid is, h ebben részt vett. ez a közös nyaralás már messze nem az a hirtelen felindulásból elkövetett félrelépés, amit annyira szoktam védeni.
és nem, nem te vagy a hülye ebben a helyzetben, még ha elsőre úgy is látszik.
úgyhogy ha vkit sajnálni kell, az nem te vagy.

és igen, érdemes (a hülyeségig is) hinni a szerelemben. uis a világon a legnagyobb hülyeség szerelem, bizalom stb nélkül élni.

Krisztina, a gyereknek valóban kell apa, és a nőnek is társ, de nem ilyen. nagyon igyekszem, de nemigen tudok mást mondani, minthogy erre egyszerűen nincs mentség.

Nagyon szeretnék mindeközben MuciZoárdról is tudni valamit, Ő hogy áll mindehhez, ..és a haja?
Egyébként szurkolok Neked, de szerintem nagyon ügyesen megoldod ezt (is).

Hát akkor én is előrukkolok valami okossággal az eddigi csöndes olvasásodból (mint azt valaki a másik blogodban megjegyezte, úgy tűnik, ez a történet sok eladdig kitartóan nem kommentelőt kimozdít a hallgatásból). Ezzel a mentség dologgal ugyanis szerintem úgy van, hogy akár elfogadjuk, megértjük a másik motivációit, akár nem, a törés, amit adott esetben a cselekedete okoz, törés marad. Más szavakkal élve: ha valaki széttöri a kedvenc bögrémet, az hogy csak véletlenül lesodorta az asztalról vagy szántszándékkal földhöz csapta, esetleg fogalma sem volt róla, hogy az egy bögre, stb. mit sem változtat azon a tényen, hogy a bögre eltörött, és ilyenformán inni sem lehet már belőle. Tudom, hogy ez nagyon sarkos így, mert az emberi kapcsolatok egyrészt nem bögrék, másrészt az hogy mit kezdünk a cserepekkel nyilván nagyban függ az összetöretés körülményeitől - mindenesetre remélem, így is érthető, hogy mire gondolok.
Az meg szerintem tök nagy szó, ha az tud segíteni, ha azt látod, hogy egy hatalmas nagy tévedést hagysz hátra és nem egy (egykor) működő kapcsolatot, én a saját tévedéseimben a végkimerülésig szoktam gyötrődni. Szóval a Closer jelenet tényleg nagyon ott van, és/de tökre kívánom neked, hogy amint tudsz, egy kapcsolat felé közeledve mosolyogj majd!

Távolról sem jogos indok? Te jó ég! Akinek baja van beszélje meg, ha nincs megoldás, hát menjen. De a csalásra nincs magyarázat se mentség. Legfeljebb önigazolásra történik némi próbálkozás a másik részéről.

mivel ez a fiad blogja, jó egészséget kívánok neki ,)

kb két napja az enyémkicsi is szerzett egy puklit a homlokára ,) átbucskázott a kanapé karfáján... utánakaptam, a ruháját el is markoltam, így nem koppant olyan nagyot, de a kházat mi is megjártuk, mert úgy tartom: inkább az orvos mondja azt hogy "hülyevagyminekjöttél" mintsem késő legyen...

neked meg kitartást és erőt kívánok ,) tanács: ne papírozz, kőbe vésess mindent ,) namerugye a köveket nem lobogtatjuk, hanem hajigáljuk... hmm, de ha hajigálunk és megsérül, akkor megen mi kerülünk bajba... szó mi szó, papír!

amúgy a hűség nem egy érzés, hanem egy döntés.

Egyedülanyukás gyerekről lehetne olvasni valamit? Hiányzik a Muci!:-(

Részegszamár: hamarosan, már rengeteg minden van róla, csak még be kell szerkesztenem a képeket, meg dolgozom, meg megyek ma is szigetelni, szóval majd holnap estefele :)

Szigetelni :D

Kitartás,és várjuk az új Muci-sztorikat! :-)

Lucia, ha tényleg gáz, hogy kívülállókénet itt osztom az észt, akkor lőjél le! :$ (De talán lejön, hogy a saját életemről beszélek.)
Nem bizalmatlanságról van szó, hanem arról, hogy ne fogadj el nyílt utcán trágárságok tolását arcba, végigbőgött édeshármas nyaralást, miegymást.
Mert igen, elfogadja az ember, mert megmagyarázza magának, hogy hát mit is tegyünk, ő egy ilyen kis indulatos. És fokozatosan elfogadásra kerülnek az egyre elvadultabb szituációk, a végén az is normális lesz, ha pl. a gyereket nem lehet fél napra az apjára bízni.
Világos, hogy az ember mindent megtenne, hogy szeresse a Fontos. Pedig jobb lenne, ha mégsem mindent.
Szerintem, a mostani gödörből csak akkor lehet kijönni, ha már tudod, hogy miért nem fog ez többet előfordulni. (És az rossz válasz, hogy azért, mert hátha legközelebb normális pasit dob a gép. :$)

Lucia, eddig max, ha egyszer kommenteltem nalad, es most is csak annyit, kurz und gut, hogy nagyon fasza csajnak tartalak es becsullek ezerrel. Nagy-nagy szandekkal minden szepet-jot kivanok neked es a kisfiadnak.

...a túraszervezős-elhívós dolog elég durva. Nem mentségképp, de tudni kell, hogy a barlangászok társadalmában a hölgynemű barlangászok 90%-a a "közkincs" kategória, azaz a legtöbb hölgy barlangját a legtöbb barlangász felderíti.
Amit mondani akarok ezzel, az nem az, hogy ez normális dolog, csak a jelzett úr és a jelzett hölgy megértéséhez némi adalék, hogy túrán/barlangban könnyebben szövődnek tartós alkalmi dugási-kapcsolatok.
Mielőtt sokat kapnék az itt jelenlévőktől: a "hétvégén-kiruccanunk-Visegrádra", vagy a "voltam-már-Aggteleken, mégsem-feküdtem-le-mindenkivel" típusú kommentelők NE érezzék magukat igazi barlangásznak/túrázónak:) Ergo nem róluk van szó. Echte fajtársak úgyis tudják, miről beszélek.

azért szerintem ez kicsit erős, Mászógép. és voltam már sziklafalon is pedig, ha nem is túl sokszor, de a társaság, akikhez laza szálakkal kötődöm, és kb minden hétvégén lóg valahol, erre eléggé rácáfol.
de ha meg igazad van, akkor elég... hm... más a véleményem a sziklamászókról (vagy ez tipikusan CSAK a barlangászokra vonatkozik?) mától fogva.
ne általánosíts, azt gondolom...

persze, mindent meg lehet magyarázni, de amikor lucia még a kapcsolat elején megmondta, hogy megcsalás ne legyen, ha gond van, inkább menjenek szét, és ennek ellenére 3 évig ment a megcsalás, akkor azt hiszem, sem tiszteletről, sem érzelmi kötődésről nem beszélhetünk a fiú részéről.
egyébként a megcsalás görénység, és az ilyeneket nem lehet megmagyarázni azzal, hogy ja, én barlangász vagyok, nekem lehet, leszarom hogy a másik kifejezetten kérte hogy ilyen ne legyen.

egyébként lucia, kicsit a tényekről is mesélhetnél (akár a másik blogban), lakásügyben mi a helyzet? ki lakik hol, ki költözik el? a mostani szigetelős napokban ki vigyáz a Mucira? Változott-e valami a fiú anyagiakkal kapcsolatot hozzáállásában? Tudom hogy úgy indult az egész, hogy nem akarsz róla beszélni, de ha már félig elmondtad, szerintem elmondhatod teljesen is, ha más nem, azért, hogy ne feltételezzen ez a sok kommentelő mást, mint ami a valóság :-)

Mostanában sokszor érzem úgy, hogy a belterj mindenütt belterj (és ehhez még spéci hobbi sem kell), noha ettől még nem lesz fáklyásmenet a másikkal és/vagy az önmagunkkal való szembesülés.

Szóval minden hobbi orgiával jár. :)

Lucia azért én csendben örülök, hogy 'jól' vagy :)

Mászógép: ez a faj nem csak a mászók, barlangók között van, ismerek több ilyen "fajú" pasit az evezősök, a dzsúdósok, sőt a szobafestők és még számtalan más sportot és foglalkozást űzők körében is...ez egy jellemző, a legtöbb ilyennek van kedves felesége és gyereke (néha több exnejtől néha több is vagy több titkolt nőtöl több meglévő nej, exnej mellett is - ragozható tetszés szerint felállítható csoportok sajnos), és a kedves feleség egy idő után vagy tűrő házisárkánnyá változik; kifelé a megvagyunkdejólaférjemmel arcát mutatva, míg otthon csendben mellrákot kap 40 évére és meghal jól 50esként, a férjet meg sajnálni fogják akik nem is tudják milyen, a másik meg Lucia, aki bízik, mert ilyen és bizalma van, de ha megtud és kiderül, akkor olló elő és vág. És az ilyenek túlélnek :) az olanfajú pasik meg szaporodnak, csak tudod sok olyat is ismerek, aki 60 elmúlt és nagyonegyedül van és már falra sem tud mászni és a végén alkoholista vagy depressziós lesz és a legrosszabb vénember típus, hogy nincs foga, de még fütyül a lányok után és azt hiszi ezdejó és emlékszik a régi időkre, de tudja, hogy senki nem várja otthon és a számtalan gyerekéből egyiket sem érdekli...de felébredni bármikor lehet egy ilyen fajtaságból" is, csak a visszatekintés nehéz, a földbe döngölt nők és csipogó gyereksereg sorát rendezni...és ehhez is erő kell, de ama "faj" gyengesége a gyengesége...

najezhoccúletthö :)

Mászógép: de engem nem érdekel, hogy minden fiú ezt csinálja az oviban :) az emberek 99%-a nem érti a vicceimet, mégse jönnék olyannal össze, aki nem érti. és nem akarok olyanokkal sem lenni, akik megcsalnak-hazudnak, akárhányan is csinálják. van, akinek a lehajtott vécéfedél a nünükéje, nekem ez. :)

Gra: ezek még alakulóban, egyelőre úgy tűnik, én maradok, a gyerek apja gólyázik, ill. megállapodtunk, hogy innentől heti egy napot ő vigyáz a kölyökképűre (a többi napon is láthatja, ha akarja). a pénzügyek meg majd lesznek valahogy, azon dolgozom, hogy senki ne járjon rosszul, papír még nincs elintézve, de rajta vagyok, csak először meg kellene egyeznünk.

Kérek szépen a gyerekről legalább egy rövid híradást. Hiányzik.

Lucia, amúgy meg ne hidd el, hogy "mindenki ezt csinálja", még úgy se hidd el, hogy közben elutasítod,mert baromira nem igaz. Csak az van - van is erre valami kommunikációs törvény, talán az a spirálos? nem tudom -, hogy ha valaki találkozik már két, pláne három férfival a 30 férfiismerőse közül, aki csal, akkor nyilván ki lesz akadva, hogy ez milyen nagy szám, és onnantól azt fogja mondani, hogy "döbbenet, hogy mennyien csinálják" (mert tényleg döbbenet már a 30-ból 3 is), aka. "mindenki ezt csinálja". Egyrészt. Másrészt meg annak nincs hírértéke, hogy ha a pasi segít otthon a házimunkában, miközben hűséges a feleségéhez/csajához. Ezért aztán soha nem fognak semmilyen blogon elharapózni az olyan kommentek, hogy "ne aggódj, hidd el, kurva sok a papucsférj, belegondolni is rossz".

(És nagyon jó lett a marcipánbevonat a répatortán, ahogy írtad, köszi :) )

Különben ez olyan genyóság, nem? Hogy heti 1 napot ő vigyáz a gyerekre... És még járjunk örömtáncot. Mivel 50-50% a gyerek eredete, ezért úgy volna fair, hogy heti 7 napból 3,5 napot bevállaljon.

modoc, én nem ismerek olyan anyát, aki le akarná passzolni ennyi időre a gyerekét (szerintem Lucia sem tenné meg).

tzs,számból vetted ki a szót. modoc, Neked nincs gyereked ugye?

modoc, lehet, az ereimet vagdostam volna fel, ha ennyi időt akart volna tölteni a gyerekemmel az apja...
Az enyém pontosan ennyi idős volt, mint most Mucivulkán, amikor elváltunk. Egy ideig az apja minden hétvégén elvitte, péntek estétől vasárnap délutánig. A gyerek ordított, amikor vitték, ordított, amikor hozták. Szörnyű volt (nekem). Aztán később már ritkábban, mivel apuka külföldön dolgozott. De a lényeg: a gyerek frankón leveszi ám, hogy ki mit tett-tesz érte. Abszolút tisztában van vele, hogy minden nyűgjénél én voltam ott vele, és mindenben én segítettem neki. Az apját is szereti, meg soha nem is neveltem ellene, de tudja, hogy kinek mit "köszönhet". Ja, azóta megnőtt, már egyetemista. De ha baj van, hozzám jön, nem az apjához. És ha heti 3,5 napot töltött volna az apjával, akkor is hozzám jönne.
Lucia, szorítok nektek, bár tudom, ügyes csaj vagy, megoldod. Mucinak pusszantás, ja rövid hajjal megint kisbaba lett a nagyfiúból, de jól áll neki:)

klem: Mikor mi 3 hónapig külön éltünk, a gyerekek örömmel jöttek hozzám. Jó pár példát tudok még mondani, ahol az apuka egyáltalán nem minta apa, de a gyerekek boldogan mennek hozzá. Sőt, olyant is tudok, ahol az anya az apa ellen nevelte a gyerekeket kezdetben, de -szerencsére- teljesen hatástalan volt, a gyerekek szerettek az apjukkal lenni. Szóval a te példád sem általános.
26 éves koromig én is azt hittem, hogy mindenki a hűség mintaképe, aztán leesett, hogy a kapcsolatok nagy részében valaki félrelép. Biztos, hogy a férfiak nagyobb részben - azért van benne biológia. Persze, azért a nagy részük nem űz "sportot" belőle.
Nekem spec. mikor a feleségem -szerinte jogos bosszúból- félrelépett, utána hónapokig "ápolhattam" a lelkét.

hát.... tudom ez az általános felfogás, hogy egy gyerek maradjon az anyukánál, de nálunk ez teljesen máshogy van, nálunk tényleg kb felesben van a gyerkőc (mondjuk 4 nap nálam, 3 az apukájánál, attól függően, hogy kinek mennyi munkája van). olyan 2,5 éves volt, amikor szétköltöztünk, szóval kicsi, de ők mindig is nagyon imádták egymást, úgyhogy tök nagy gonoszság lett volna hosszú időre szétszakítani őket. (eleve az ex akart nagyon gyereket, én meg hagytam magam meggyőzni)
sőt, hármasban is szoktunk programokat csinálni, el is utazunk együtt nyaralni. szóval lehetne így is csinálni, ha már nagyon muszáj, de egyébként pont azon gondolkodtam, hogy az emberek vészesen gyorsan feladják manapság a házasságokat, rohanó idő, türelmetlenség.

Victor, félreértettél. A gyerek nem azért ordított, amikor hoztuk-vittük, mert nem szeretett az apjánál lenni, dehogynem! Pont ezért ordított. Csak mivel pici volt, nem értette, mi zajlik körülötte. Otthon volt velem, aztán megjelent az apja, aki elvitte. Nem értette, miért viszi el tőlem. Sírt. Aztán megnyugodott, nagyon jól érezte magát két napig apával meg a nagyszülőkkel, akik persze kényeztették ezerrel. Aztán apa visszahozta, akkor meg azt nem értette, hogy miért kell onnan eljönni. Sírt. Aztán persze megnyugodott, és minden szuper volt, egészen péntek délutánig, amikor megint jött apa, és megint nem értette, hogy miért kell innen elmenni. Ez tartott pár hónapig, amíg egyrészt megszokta a helyzetet, másrészt meg kicsit csökkentek az "elvitelek". A gyereknek szüksége van állandóságra az életében, az enyém ezzel a megváltozott helyzettel nem tudott mit kezdeni, hogy folyton kiszakítják onnan, ahol jó.
És egyáltalán nem írtam azt, hogy az az általános, ami velünk történt, és azt sem írtam, hogy a gyerek nem szeretett az apjával lenni. Csak mivel pici volt (14 hónapos), nem értette a dolgot.
Szóval ez a két nap bőven elég volt hetente. (és én nagyon szenvedtem, amikor nem velem volt, folyamatosan programokat csináltam, de nem volt perc, amikor ne jutott volna az eszembe, annak ellenére, hogy tudtam, hogy a lehető legjobb helyen van.)

klem, a klasszik valasnal a gyerek 3 eves koraig apuka heti 1et lehet a gyerekkel, es akkor sem elvivosen, es ez nem veletlen, nem csoda, h a 14 hosotok zokogott a valtasoknal, hiaba volt jo neki elotte utana, igazibol ez az atlag reakcio, csak ettol nektek nem volt kellemes

tzs - a pasim kisfia 3,5 éves. A pasim azért nem költözik el a közösen használt lakásból, mert a csaj (bár 37 éves és ő találta ki ezt a jajnekemúgykelltőledgyerek dolgot - persze, tudom ehhez 2 kell) önmagát és az önmegvalósítását a gyereknél mindig előrébb helyezi, ezért pl simán leadja a kissrácot gyerekmegőrzőbe órákra amíg ő a barátnőjével strandra megy. Érted, anya .. 2-3 napokra rendszeresen elmegy - állítólag - továbbképzésekre úgy, hogy nem is telefonál h hogy vagy kisfiam. A csaj családjától hangzott el a kérdés h te miért akartál egyáltalán gyereket ha heti pár órát is csak óriási drámázások árán töltesz el vele? Ezzel együtt a pasim nem is meri megpróbálni megszerezni a gyereket, mert úgyis a csaj kapná, mert a gyerek pici+ anyuka nevén van a lakás. Szóval vannak sztorik fordított esettel is. Ja igen, a kapcsolatról kiderült a végén h anyuka félrelépett ...

Ruby, minden gonoszkodás nélkül, de abban a kapcsolatban te a 3. vagy, így gondolom csak a pasidon keresztül hallod a történeteket, így nem is biztos, hogy az fedi a valóságot. Persze, ezért nem költözik el ... (ez az egyik legjobb fal duma a szeretőknek)
(lehet Lucia expasija is ezt mondta a barátnőknek, hogy Muci miatt nem költözik el Luciától. Közben meg csak jó volt neki, hogy vasalt ruha és melegétel és egy nagyon jó szellemi partner várja otthon, ha éppen erre van szüksége)

ja, én is ezt akartam írni, csak nem akartam gonoszkodni, hogy simán lehet, hogy a pasi nem azért nem lép, amiért mondja. én sem tudhatom, nálunk milyen verziót hallhattak a harmadikok, de volt rendszeres szexuális élet, ölelgetések, hosszú beszélgetések, részemről teljes ellátás, amit kifelé bárminek el lehet adni. sőt, nekem is megpróbálták beadni, hogy mi igazából csak a gyerek miatt voltunk együtt, de azért pár keresztkérdésre kiderült, hogy egy-két hónappal ezelőttig a másik fél tök még jól érezte magát ebben a kapcsolatban, és nem a gyerek miatt. (utána meg a saját balhézásai miatt nem).

tzs - 10 éve ismerem a pasit, ebből együtt van velem összesen kb7 éve. Aki nem ismeri őt és engem, az természetesen engem a "szeretőnek" gondolhat, gondoltam is, hogy lesz aki rögtön erre kattan rá. Én elvileg azért írtam ide hogy látszódjon, hogy van néha olyan eset, hogy az anya a gázabb a két szülő közül mert azt írtad h nem ismersz anyát aki ennyire időre lepasszolná a gyereket. Azért köszi hogy próbálod felnyitni a szemem h a pasim egy képmutató hazug:) Vicces, hogy ezt a családjainkból és az ismeretségi/baráti körből senki sem állítja. Ezek után végképp elgondolkodtató a dolog h azok a szerencsétlen apukák, akik TÉNYLEG szeretnének a gyerekkel lenni, mennyire esélyesek a bíróságon (lásd előítéletek).

Sziasztok!
Én is egy eddig csendben olvasgató voltam, és nem éreztem azt, hogy osszam az észt. De sajnos olyan helyzetbe kerültem, mint a kedves Blog tulajdonos. Csak én a másik oldalról látom, konkrétan a gy.a. oldaláról.
Leírnám, az én hasonló helyzetemet, hátha megértitek a másik oldalt is.
30 éves vagyok, másfél gyerek apja. A másfeledik nemsokára meg fog születni. Közel nyolc éve vagyok házas, szerelemből házasodtam, szerelemből csináltam gyereket, kettőt is. De az évek folyamán sajnos eljutottam egy olyan szintre, hogy konkrétan kinyírtam magamat belül érzelmileg. Soha nem voltam veszekedős alkat, inkább igyekeztem mindent normális hangnemben megoldani. nem jártam el hazulról, nem buliztam, mindig a család volt a fontosabb. És soha nem is mentem félre, nem is éreztem rá kényszert, nem a farkam vezérelt. Majd ahogy teltek az évek, szép csendben elkezdtem belül meghalni. Nem kaptam vissza az asszonytól azt a szeretetet, amit én adtam, sem testileg, sem lelkileg. Nem számítottam soha annyit, mint Ő nekem. Vagy lehet még is igen, de ezt nem hozta soha a tudomásomra. Megszületett az első baba, egy csodaszép és okos kislány. Ezután kicsit elkapott a gépszíj, ahogy ez lenni szokott az első gyereknél, és nem foglalkoztam magammal, nem gondoltam semmire, a gyerek minden egyes percemet lefoglalta. De ez természetes dolog. Majd egy évre rá megfogant a másfeledik gyerkőc is, ő is kislány. De ekkor már valami nagyon nem stimmelt otthon, nem éreztem azt amit kellett volna, gyakorlatilag csak hálni jártam haza. Nem éreztem azokat, amit az első gyereknél, nem úgy néztem már az asszonyra sem, éreztem baj lesz. Majd két hónapja sikeresen kiborultam testileg és lelkileg. Lefogytam 30 kilót, megőszültem, és annyira szétcsúsztam, hogy a Dunának akartam szaladni. Konkréten kinéztem azt a helyet, ahonnan már nem a saját lábamon fogok elkerülni. Mélypontra kerültem, kiégtem semmi de semmi jó érzés nem volt bennem, és a legrosszabbakra gondoltam, nagyon rosszakra. Volt két hét, amikor csak a gyerkőc képe a telefonom hátterében tartott vissza mindentől. Nagy nehezen elmentem dokihoz aki megállapította bipoláris depresszióm van. Gyógyszert nem akartam szedni érthető okokból, és így maradt a beszédes terápia. Ekkor az asszony iránt már semmi de semmi érzelmem nem volt, nem szeretem már, nem tudok vele egy légtérben élni, rá sem bírok nézni. A hülye féltékenységével azt érte el ekkorra, hogy bizony találtam magamnak egy másik lányt. Nem tudom már, hogy jöttünk össze, nem emlékszem, csak úgy jött a dolog. Megtörtént, minden aminek meg kell történnie. Beleszerettem, és ő is belém. És ettől a lánytól pár hónap alatt sokkal többet kaptam testileg és lelkileg, mint az azt megelőző hosszú évek alatt az asszonytól. Olyan dolgok jött elő, amire soha nem gondoltam volna magammal kapcsolatban, jó értelemben. És most per pillanat ott vagyok, hogy asszonyt nem szeretem, nem tudok vele lenni, de közben meg most fog a második gyerek tőle megszületni, viszont a szívem meg másé. És marhára nem tudom mit csináljak. A gyerekeimet nagyon szeretem, nem tudnám elviselni, ha mást hívnának apának, vagy ha nem láthatom őket minden nap. De viszont meg nem tudok színészkedni otthon, hogy jaj de jó minden. A feleségem próbálkozott, hogy visszakapjon, de sajnos már rég nem érzek semmit sem felé a sajnálaton kívül, és legfőképp nem érzek olyan késztetést, hogy a nulláról elkezdjük ismét. Nem fog menni. Most visszafogom otthon magam, nem mondok neki semmit, csak próbálok hazudni merre vagyok, mit csinálok, miért kések a megszokott hazaérkezéshez képest. Nem akarom, hogy koraszülés legyen a vége. Ugyanakkor egyszerűen nem tudom mi legyen. Kezdek megzakkanni mégjobban. Tök jó lenne ha tipikus férfi sztereotípia lennék, és szarni tudnék mindenre, de sajnos vannak érzéseim. Nem tudok nem törődni a gyerekeimmel.
Röviden ennyi. Köszi, hogy elolvastátok.

Csigabiga,
menj te a picsába. röviden ennyi.

nyina nem kene itelkezni, sose tudhatod te mikor kerulsz hasonlo helyzetbe... sztem csigabigan ez nem segit.

az en szuleim 16 eves koromban valtak el, de jobb lett volna, ha nem huzzak annyi ideig. azert nem lett testverem, mert anyam kijelentette (a fulem hallatara tobbszor), h marpedig o ilyen apanak nem szul tobb gyereket. pfff... a gyereknek egyaltalan nem jo, ha latja/erzi/hallja a feszultseget, azt, h a szulok utaljak egymast, akkor mar inkabb egy nyugodt, kiegyensulyozott anyukaval kettesben, aki remelhetoleg hamarosan megtalalja az Igazit. mindenki lelki serult vmennyire, de egyaltalan nem mindegy, h honnan kell magat feltornaszni felnott fejjel. marpedig egy rossz szuloi kapcsolat "minta" a gyerek elott...

lucia, te pedig szuperanyuka vagy es hiszem, h megtalalod azt az oszinte pasit, akivel boldogan tudtok majd elni es gyerekeket nemzeni, stb. egy ilyen tunderi Mucival nem lesz nehez uj "apukat" talalni. drukkolok.

zsuzs, persze, nem kéne ítélkezni, de sajnos hirtelen vagyok és ítélkezős fajta. :)

de véletlenül sem azt mondom, hogy bármi áron együtt kell maradnia apunak és anyunak. nem, dehogy. azt mondom, hogy mindenkiben legyen annyi gerinc, hogy mielőtt mást vág gerincre meg ápoltatja azt a szegény lelkét, előtte otthon lerendezi a dolgokat.

csigabiga: tehat gyakorlatilag arrol van szo, hogy csak halni jarsz haza, tehat az eleve terhes feleseged viszi otthon a haztartast, plusz viseli gondjat a mar meglevo gyereknek (akit te nagyon-nagyon szeretsz), mikozben te kamatyolsz valahol.

"Tök jó lenne ha tipikus férfi sztereotípia lennék, és szarni tudnék mindenre, de sajnos vannak érzéseim."
hat akkor legalabb a gyerekeid kedveert tedd meg, hogy addig nem kefelsz felre, amig nincs otthon lehetoseged megmondani, hogy gaz van. A hazugsaggal meg ezzel a titeket-nem-engedlek-de-nekem-mashol-a-helyem hozzaallassal ugyanis csak azt ered el, hogy a gyerekeid soha a budos eletben nem fognak felnezni rad. Amit mellesleg nagyon helyesen fognak tenni, ha igy maradsz.

Ha nekem apam ezt csinalta volna anno, valoszinuleg szoba sem allnek vele.

Gra: Nem azt jelenti. Gyakorlatilag mindent én és a családom csinál otthon. Tehát a terhes asszony el van rendesen látva, és figyelve van arra, hogy a baba nehogy valami megerőltetés miatt megszülessen hamarabb. Csak azért nem mondtam meg, hogy lett más, mert aggódom az asszony és a gyerek miatt. Csak az egésszel az a baj, hogy mindig minden kettőn áll a vásár. És hiába gondolom azt, hogy én vagyok a szenvedő fél, ha ott a másik oldal, anyuka gyerekkel, akkor bizony ő nem hibás semmi miatt.

Csigabiga, és mi van a bipoláris depresszióddal? Mi van, ha egy idő után előjön az új szerelemnél is?
A többire inkább nem reagálnék, mert ha a tényeket nézzük, a "szenvedő fél" jelen esetben a két gyerek, nem te. Te csak egy apuka vagy, aki gyáva lelépni, és gyáva maradni is.

szerintem nagyon könnyű "mindent megkapni" olyasvalakitől, akivel nem él együtt az ember, nincsenek közös kötelezettségeik, nincs konfrontációs területe az életüknek. de nem kívánok pálcát törni senki felett, mindenesetre annak a híve vagyok, hogy aki lépni akar, az lépjen, ne hitegessen senkit, ne vigye haza az esetleges szexuális úton szerzett fertőzéseit, vagy ha annyira nem akar lépni, akkor viselkedjen férfiként, szorítsa össze a fogát, és tegye a 100%-ot az asztalra. nem lehet csinálni is, és szűznek is maradni, mindkét oldalról csak a jó dolgokat elvenni.

Csigabiga, sztem hiába nem tudja az asszony a másikat, de akkor is érzi, hogy valami gáz van. És a baba is érzi. És ezek az érzések örökké megmaradnak majd benne. Gondolom a bajok nem az ő fogantatása után kezdődtek. Ha te lelkileg szét vagy csúszva (bipoláris depresszió),akkor talán ezt kéne helyretenni. Ha egy kapcsolat szar, akkor mindkét fél tehet róla, és az én álláspontom az, hogyha mindent megtettél a megmentése érdekében, akkor lehet belőle kilépni. Te is tudod milyen nehéz időszak amikor egy gyerek megszületik. Asszonynak szoptatás, testvérféltékenység stb... Ilyenkor sztem nem fair dobbantani. Én Luciával értek egyet. Szóval "tedd félre a farkad", és dobd be magad 100%-ban. Nem ítélkezni akartam, csak hirtelen felindulásból kommenteztem.

Tök jó lenne ha a farkamról lenne szó. Azt tudnám kontrollálni, mint ahogy mindig is tudtam. Csak sajnos sokkal többet kaptam a másiktól rövidebb idő alatt, mint az asszonytól. Sajnos nem mostanában kezdődtek a bajok, de ahogy nagyon jól rávilágítottak mások, az igazi papucsférj lettem, és nem álltam ki magam miatt, amikor még büntetlenül lehetett volna. Lehet nehezen értitek meg, de nagyon nagy kettősség van bennem. Az asszonyt szeretem és tisztelem, hiszen adott nekem két gyereket, ezen semmi sem változtathat, ugyanakkor magával mint nővel nem tudok együtt lenni, nem szeretem szerelemmel. Hazudni lehetne, meg színészkedni otthon, de ez megint csak odáig vezetne, hogy megint faszásan vagy ő vagy én bekattanunk. Az nem lenne jó senkinek sem. Igaz nagyon rossz időben jött ez össze, de ez nem mentség. Az első gyereknél is türelmes voltam, és tudtam mivel jár a terhesség, szoptatás, ilyesmi. Nem ezzel van a baj sajnos.

Ja és nem nyavalyogni akartam, tudom ezt nekem kell tudni valahogy majd megoldani. Csak a másik oldalt is akartam kicsit képviselni. Egyik oldal sem egyszerű azt gondolom.

Csigabiga: csak a másik oldalnak nincs lehetősége most, hogy találjon valakit, akitől sok mindent megkap, és még sokáig nem is lesz. a szerelem, a lángoló része, az meg elmúlik, _minden_ kapcsolatban, biológiailag 1-3 év alatt. én például a hazugságok miatt is utálom most az elmúlt x évemet, sokkal jobban örültem volna, ha mindkettőnk számára tiszta, miről szól a kapcsolatunk (mármint léptem volna rögtön, hat ökörrel sem lehetett volna visszatartani). és ezt többször meg is mondtam, el is költöztem, de akkor jött mindig a visszakönyörgés.

hidd el, egy (két) kisgyerekkel sem lesz könnyebb borítani a bilit, mint terhesen, és a gyerekekről meg az anyjukról gondoskodni messzebbről is lehet. az oké, hogy te máshol keresed a boldogságot, de a feleségednek is add meg ezt az esélyt szerintem, mert az így nem fair, hogy az ő vegyértékeit teljesen lefoglalod, közben meg te máshova adod az igazán fontos és jó dolgokat, otthonra meg csak a feszültséget és a mosatlant viszed (még ha nem is mutatod, akkor is ott van, mármint nem a szennyes ruha, azt nehéz lenne eltitkolni).

lucia párkapcsolati tanácsadását hallották :)

Kedves Lucia! Valahol igazad van. Asszony próbálkozik is, de egyelőre hasztalan. Felajánlottam neki szülés után a párterápiát, de nem sok reményt fűzök hozzá. Egy dologban bízom kicsit, hogy megszületik a második, akkor talán észbekapok.

:)Ez azért tipikus férfiegós volt, Csiga. Esélyt arra kellene adni végre a valamelyik oldalon való felelősségvállalással, hogy a jelenlegi nejed _másnál_ tudjon próbálkozni, nem nálad, akiről azt hiszi, hogy még mindig a férje, pedig dehogy. Másnál. Ahogy te tetted. Új szerelem, új élet, két gyerekkel, elvált nőként, ilyenek.

szerintem egesz egyszeruen gusztustalan, hogy csalod a terhes felesegedet. Ja, hat vissza tudnad fogni a farkad? akkor miert nem teszed? nem tudom milyen kovetkezmenyekkel jar egy terhes no egeszsege szempontjabol a mostani szakitas, ezert nem mondom azt, hogy szakits most, mert te tudod, hogy ez mennyire kockazatos. Ha viszont kockazatos, akkor legalabb testileg maradtal volna huseges. Az a masik no valoszinuleg megertette volna, ha tenyleg szeret, hogy nem szeretnel addig felrelepni, amig a feleseg terhes. Igy viszont mit kapsz? Egy adag gyuloletet majd a felesegedtol, ha kiderul, hogy mar a terhessege alatt is csaltad. Egy adag gyuloletet a gyerekeidtol. Es egy adag bizalmatlansagot a mostani partneredtol, mert ha vele kesobb komolyra fordulnak majd a dolgok, folyamatosan az fog jarni a fejeben, hogy vele is megteszed majd.

Mint ahogy meg is fogod tenni, jo esellyel.

"Egy dologban bízom kicsit, hogy megszületik a második, akkor talán észbekapok." Ööö, biztos én vagyok gyengeelméjű, de miért nem lehet megszületés előtt megpróbálni észbe kapni, ha megszületés utáni észbekapásban bízol? Meg aszondja felajánlod neki (igen nagyvonalúan) a szülés utáni párterápiát, de nem sok reményt fűzöl hozzá? Első hozzászólásodban azt írtad, hogy szerelemből csináltál gyereket, kettőt is. Ergó a szerelem az elmúlt 6-8 hónapban múlt el. De közben évek alatt nyírtad ki magad. Vagy hogy is van ez? Ha visszaolvasod, amiket írtál, láthatod, hogy egy csomó ellentmondásos dolgot hordtál össze, főleg persze saját védelmedben. Magadat kéne rendbehozni, betegségestül-mindenestül; _most_ észbe kapni.

Csigabiga: "Gyógyszert nem akartam szedni érthető okokból" -- remélem, az érthető okból az nálad azt jelenti, hogy azért nem, mert hülye vagy, mint a sötét éjszaka. Bipoláris depresszió nemegyenlő rosszkedv, ami majd elmúlik, ha megnézel egy jó filmet vagy beszélgetsz egy (vagy sok) kellemeset.

Egyébként meg te akkor is hazudsz, ha kérdezel. Méghogy vissza tudnád fogni a farkad! Méghogy tiszteled a feleséged! Ezeket az ostoba közhelyeket tényleg el is hiszed? Mert akkor lehet, hogy emiatt is gyógyszerezni kéne magad. Terhes feleséget titokban csalni, ez ám a faszvisszafogás meg a tisztelet! Én elhiszem, hogy van olyan, hogy jön egy másik, aki új és jobb szerelmet ad, de ha nem hazudnál, mint ahogy teszed, és tényleg SZERELEM lenne, nem csak kúrás némi kedves beszélgetéssel, akkor bizony a SZERELEM ugyanolyan jó lehetne úgy is, ha még pár hónapig (amíg megszületik a gyerek és te a nagy tiszteleted miatt szépen leülsz az asszonnyal és elmondod neki őszintén a helyzetet) visszatartanád a farkad.

A legjobb könyv, amit a másik oldal szemszögéből olvastam az Anna Gavalda Szerettőm őt regénye. Lucia esetére nem annyira találó, mert nem hazugságra épülő kapcsolatról szól, de Csigabigának mindenképp ajánlom.

Azért az élet ennél sokkal bonyolultabb, a kapcsolatok nagyon ki tudnak hűlni és üresedni, a megcsalásokig el tudnak sivárosodni és mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan nők is, akik semmit sem küzdenek a szerelemért, és semmit sem adnak. Csak gyereket szülni, az elég kevés, a nő a férfi segítőtársának teremtetett, - sajnálom, ez így van megírva. Én nem hiszek a feminizmus túlzó formáiban, - azt gondolom, hogy egy nő a férfi mellett igazán nő, és a férfi testi - lelki jóléte igenis a nőtől sokban függ! Azt látom, hogy a férfiak nehezen uralkodnak a vágyaikon, de ha ráadásul nincs a helyén az asszony, akkor még inkább bejön ez a verzió. A férfiak gyengék és kész. Szerintem jobban kellene vigyáznunk rájuk, - ezt most Lucia nem a te történeteddel összefüggésben mondom!!! De egy kórházban dolgozom, ahol az átlagéletkor 80 év, - gyakorlatilag ien, - elfekvő jellegű kórház. 480 ápoltunk van. 80 nőre 4 férfi jut, összesen 25 férfi és 455 nő. Ezek az élet-végi arányok. Ez elgondolkodtató mindenképpen, és kérlek ne haragudjatok, de nem kellene minden férfit megkövezni, azonnal szemét hazug disznónak minősíteni. Vannak, akik csalnak, vannak, akiknek pedig sokkal nagyobb a szeretetigényük, vannak, akik szórakoznak és vannak, akik szimplán gyengék. És persze vannak olyanok, mint az édesapám, aki egész életében az Édesanyámat szerette és sosem volt más nő az életében. Mit is akarok mondani? Azt, hogy a helyzetek különbözőek. Ha teljesen gáz és üres egy kapcsolat, amiben minden csak hazugság, korlát és hideg megfelelni akarás a konvencióknak, - akkor be kell fejezni, mert értelmét vesztette az egész. De ha csak egy- két -néhány botlás, fellángolás, vagy csak komolytalan játék a félrelépkedés, akkor egy családot nagy kár felrúgni érte. A férfiak amúgy is nagyon korán halnak, nem tudom, hogy miért, de jó lenne ha nem így lenne: ugyanis együtt megöregedni nagyon szép. és öregen az emberek már csak mosolyognak dolgokon, és Rózsi néni még huncutul suttogva el is meséli: "bizony az "öreg" nagytermészetű férfi volt ám, fiatalkorában!" -Egy csomó példát tudok erre! És jó látni ezt így! Egy kicsit legyen már több a megbocsátás, a kegyelem, - higgyétek el: KELL az élethez! Köszönöm, hogy meghallgattatok!
Csigabiga! A második gyerek érkezése sokkal nagyobb teher az anyának! Két gyerek sokkal több, mint egy! A másdik és a harmadik közt már nincs olyan nagy különbség a megrázkódtatásban, a hirtelen az emberre rázuduló feladatokban! Hagyd a párterápiát, csak figyeld a feleséged és segíts neki! SEGÍTS! Mert látni fogod, ahogy összetörik, és szüksége lesz rád! Látni fogod, és érezni fogod, hogy mennyire hálás lesz neked, amiért ott talál téged maga mellett ( ha ott talál!) és rá fog jönni ki is vagy neki és a gyerekeknek valójában! és elkezd majd adni neked! Adni újra, vagy most először úgy, ahogy még sosem adott!Erre nagyon nagy esély van! csak egy kicsit várj még! Később ráérsz dönteni! Kb. egy év múlva. Ha addig sem változik semmi, akkor legyél őszinte egészen hozzá és beszéljétek meg, hogy mi legyen. Te jó pasi vagy. Gondolkozó, felelősségteljes férfi. Nem kommenteltél volna itt, és nem olvasnád anyák blogjait, ha nem így lenne, - ez nyilvánvaló! Jó döntéseket fogsz hozni. Tudom. Csak várj még egy kicsit! Üdv!

A pszichológia sokat foglalkozik azzal, hogy miért képesek az emberek megbékélni a vödör szarral, ami nekik jut, ahelyett, hogy kilépnének belőle. Erről tanítok naphosszat: evolúciós pszichológia, igazságos világba vetett hit, rendszerigazolás. Sosem éreztem ilyen kardinálisnak ezt a problémát, de krisztina kommentje gyönyörű példája, hogy van aki EZT TÉNYLEG ELHISZI. Mindig ledöbbenek mennyire másképp is lehet látni a dolgokat.

mindig meg kéne várnom, mielőtt előttem kommentel vki arra, amitől én agyfaszt kapok, mint most Benenn és akkor csak annyit kéne írnom, egyetértek. mélységesen.
sokkal kevésbé tűnnék ítélkezőnek, magamba meg fortyoghatnék tovább az emberi ostobaság határtalanságáról. (evolúciós pszichológia ide vagy oda.)

kedves Krisztina, gondolom nem lennel ennyire megerto, ha edesapad anno a terhes edesanyadat otthagyta volna egy masik noert.

Jaj.
Majd' egy hónapos távollét után, csak a döbbenet.

A pszichológiai tézisek sajnos engem nem hatnak meg, - mindaddig, ameddig pszichológusok gyerekei öngyilkosok lesznek (ld. dr. Spock és néhány hazai "nagy név" társa ) - valamint ameddig tapasztalatból tudom, hogy a saját problémáimat pszichológusoknak többnyire csak elmélyíteni sikerült ezidáig ( Benenn! keveset tudsz rólam: 22 évesen özvegyen maradtam 2 gyerekkel, utána 10 év házasság múlva pedig "kiléptem a vödör szarból, nem békéltem meg vele" és elváltam a második házasságomból. Így sikerült felnevelnem 4 gyereket majdnem teljesen egyedül - 24, 20, 17 és 15 évesek. Közben dolgoztam és szereztem egy diplomát. Tudom, hogy mire képes egy nő, és mennyire erős, - tudom, hogy Lucia simán meg tud állni a lábán, és bármit képes elérni, Muci pedig csodálatos kiskrapek és remek felnőtt lesz - MINDENKÉPPEN! Nyina, ha ostobaságnak tartod a véleményemet, - szíved joga. Én is csak a véleményemet mondtam el, - a sajátomat, - amit átszűrtem a saját életemen, - mindenki csak azt tudja adni, ami van neki.
GrA, persze nagyon szarul éreztem volna magam, ha az Apám terhesen otthagyta volna az Anyámat egy másik nőért, de valószínűleg megpróbáltam volna megérteni, sőt mentségeket is akartam volna találni mindkettejük számára, mert szerettem volna őket NAGYON - így is, és úgyis - ahogy azt általában a gyerekek szokták a szüleikkel kapcsolatban...
Muci és Lucia egy győztes páros, - győzelmet érdemelnek, boldogságot, és én ezért, ennek drukkolok, - legyen bárhogy!