Úgy tűnik, nagyon belejöttem most ebbe a videós dologba. A következőnek az a története, hogy a héten meleg volt, és bekapcsoltuk a légkondit, amit technikai okok miatt csak a felső szint előszobájába lehetett felszerelni, ezért van alatta egy ventilátor, ami a hálószobába fújja a hideget. Muci kedvenc helye azóta az előszoba, ahol egy szőnyegen (és, mint kiderült, egy kábelbilincsen) kívül semmi sincs, befekszik a ventilátor elé, felülről a légkondi ontja rá a hideget, lobog a haja, és így érzi jól magát. Ha elvonszolom, akkor hangosan tiltakozik, és visszarobog.
A felvétel során talált egy kis fehér kábelbilincset, amihez először kedvesen gügyögött, majd kicsit olaszossá vált a kapcsolatuk (familiarity breeds contempt, mint azt Mel Gibson is megmondta a Millió dolláros hotelben), de a végén odatartja a cuccot a ventilátor elé, hogy annak se legyen melege. Csapó.
Amúgy megint nagyfiúsabb lett egy fokkal, tök sok a haja, meg minden, és valamelyik reggel minden további nélkül átkúszott a dolgozószobába (így hívjuk felnőttesen a fiúk játszószobáját, ott vannak a drótok, kábelek, csavarkulcsok és mikrohullámú antennák, vagyis minden, amiért reggel felkelni érdemes), és szépen gagyarászva játszott vagy egy órát egyedül, majd szólt, hogy ő most már álmos, tegyem le.
Továbbá most először evett igazi felnőtt kaját valamelyik nap. Délben ugyanis benyomta mind a két deci sütőtökjét, úgyhogy úgy határoztam, uzsonnára kap az én milánóimból, amit újabban biochefesen csinálok, vagyis nem főzöm meg hozzá a paradicsomot, hanem lehéjazva-összevágva-befűszerezve rakom a tésztára. Sok sajttal. De mivel magamnak nagyon fűszeresen csinálom, a Mucinak először leturmixoltam hozzá egy bontatlan paradicsomot (majd csak álltam felette macbethesen, vö. ki hitte volna, hogy egy paradicsomba ennyi lé van), és abba kevertem bele a sajátomból. Ez így önmagában is elég gusztustalanul nézett ki, híg, ugyanakkor nem homogén lötty, de amikor belekevertem a tésztát és a sajtot, akkor lett igazán borzasztó, mert azokat nem darálta le teljesen a botmixer, szóval ugyanúgy maradt a híg lötty, benne úszkáló pár milliméteres tészta- és sajtdarabokkal. Nem is fűztem nagy reményeket a dologhoz, a Don nem hajlandó darabosat enni, ráadásul ebben a kajában új volt neki a paradicsom, a tészta, a sajt, a bazsalikom, az oregánó és a só, mert úgy alakult, hogy ezeket eddig nem kapott, ennek ellenére tátogva leküldte az egészet, csak lestem. Kisfiú lett a kisbabánkból.
nem is tudom hányszor lehet még elsütni azt hogy "rohan az idŐŐŐőőőőŐŐŐŐőőŐŐŐ" anélkül hogy sablonossá váljon ;-)