kicsi malac

Ma az volt, hogy Timur szülei meghívtak minket a Balaton melletti kies nyári lakjukba vizitre, és mi odamentünk. Mármint kettesben a Donnal, mert a fiúm nem rajong a gyerekközpontú összejövetelekért melegben (én sem, de gondoltam, a Mucinak tetszeni fog majd a sok baba, és jól gondoltam). A nehezítés az volt, hogy a fiúm figyelmeztetett, miszerint ma Alsóörs(i Harley-Davidson fesztivál) van (mint motoros, szerintem a kollektív tudattalanjában tárolja ezeket az adatokat), úgyhogy alternatív útvonalon mentem, Veszprém felé, és egyszer sem tévedtem el. Amúgy egy idő után tényleg rajzani kezdtek mindenfelé a motorosok, de ezek nem a száguldás szerelmei típust képviselték, jellegzetes módon például többször feltartottak egész konvojokat azáltal, hogy hatvannal előzték a belső sávban a külsőben haladó pótkocsis teherautót, úgy három kilométeren keresztül. Este reklamáltam is a fiúmnál, hogy én úgy tudtam, ezek a harleysok csak ilyen díszvagányok, akik a találkozó helyéig utánfutón viszik a motort, és csak ott ülnek fel rá, de a fiúm elmagyarázta, hogy ha Alsóörsön ülnének csak motorra, azzal arcukat vesztenék a többiek előtt, ezért Alsóörs 20-30 km-es körzetében váltanak járművet. És tényleg, Akarattyánál már írmagjukat sem láttam.

Na de odaértünk végül gond nélkül, és a Donnak valóban nagyon tetszett a kortárscsoport, időnként mancsolták egymást, időnként csak átmásztak egymáson, így egyéves kor körül egymással még nem nagyon tudnak játszani, de nyifogás nem nagyon volt. Ráadásul főtt ételt kaptam a szendvicsekben gazdag munkás hét után, meg a vendégfogadás többi része is nagyon ott volt, a gyerekelhelyezéstől kezdve a krízishelyzeteimre kínált megoldásokig. Hálistennek Muci nem tépte ki senki haját, és nem nyomta ki senki szemét, viszont fényképezhettem volna többet is, de csak a végén jutott eszembe elővenni a gépet, amikor Timurral léptek interakcióba.





Aki számára nem lenne világos a cselekmény, az első képen Timur jó házigazda módjára odaköszön a sziesztáját töltő Donnak, és megérdeklődi, finom-e az a cumi. A második képen bemutatja a céltárgy egy rögtönzött megoldását háztartási alapanyagokból. A harmadik fotón már nyélbeütötték a csereügyletet, mindkettőjük legnagyobb megelégedésére (na jó, előtte volt egy kis huzavona, melynek során többször birtokot váltott a cumi, de végül sikerült megállapodniuk). A negyedik képen a Don technikai tanácsokkal látja el Timurt, aki az inkubátor óta először hajlandó cumizni, de rögtön profi módon megy neki.

A Muci egyébként annyira felpörgött az eseményektől, hogy hazafelé egyfolytában énekelgetett az autóban, és itthon sem volt hajlandó aludni, viszont többször négykézlábra állt (ő meg ezt tanulhatná el Timurtól), de azért most este nyikk nélkül elszenderedett. Illetve hálistennek a szeparációs szorongás sem tört ki rajta, vagy csak nem mutatta, esetleg egyszerűen nem szeret annyira, hogy hiányozzak neki, mindenesetre nyugodtan mászkálhattam a kocsihoz meg enni, simán eljátszott addig a többiekkel. Elképzelhető, hogy ő nem fogja annyira utálni az ovit, mint én.