kicsi malac

Naszóval, volt a hétvégén a megaszülinapozás, amitől előtte egy kicsit tartottam, mert rengeteg munkám összejött hirtelen, ráadásul egy teljes napom a tortás helyzetgyakorlatra ment el, meg egyébként is, a családlátogatás, mint olyan, nem a kedvenc műfajom, de a Muci szereti, és ami a Mucinak jó, azt a Muci megkapja. Viszont abszolút pozitívan sült el az egész, teljesen jó ajándékokat kapott a babaképű, meg én is, bár az így harminc felett már mindegy.

Ami nekem a legnagyobb szám volt, a fiúm nővére küldött Floridából egy csomó gyerekruhát. Én régen leginkább magamnak szerettem ruhát venni stresszlevezetésként, most már a gyereknek, csak le vagyok tiltva enmagam által a szerről, mert úgyis rengeteg cucca van, viszont ezzel együtt sincs jobb, mint amikor még egy csomót kap, ráadásul ilyen tuti szereléseket. Amúgy meg kicsit nagy rá mind, akkora méretből meg még csak egy nadrág-pulcsi kombója van nemisbékáéktól, szóval most akkor nem lesz gond a soron következő adagra. A személyes kedvencem a kalózos szett, illetve a dexteres hawaii-inges háromrészes, de a többi is tuti. A farmer (levi's, behalok, nekem sincs levi's farmerem, mondjuk azért, mert nekem nem áll jól a márka, de akkor is) kertésznadrág azért is tuti, mert még terhesen nyüsztettem a fiúmat azzal, hogy mondja már el, milyen lesz a gyerekünk, mert olyan rossz, hogy nem tudom elképzelni, és akkor egyik éjjel megálmodtam, hogy milyen lesz, és tök olyan volt, mint most, csak 2-3 éves, volt pár szeplője is, és olyan farmer kertésznadrágja. Szóval akkor a teljesség igénye nélkül a kapott holmik nagyja:



De mindenki mástól is tutiságok érkeztek a házhoz, egyiket se bánom, pedig már így is minden a Muci játékaival van tele. Az alanti képen látható például a gyerek szerszámkészlet, amit az atyai nagyanyjától kapott a Don, és rögtön borzasztóan megörült neki. Az idő nagy részében ugyan csak rágcsálja, de már többször megpróbálta a csavarkulccsal megszerelni az összecsavarozott elemeket, szóval ez tényleg genetikus lehet a fiúknál, mert arra, hogy hogyan lehet megfogni a cumisüveget, még mindig rá kell vezetni, de csavart húzni persze magától tud. Vagy majdnem tud.

A képen látható továbbá a DM-es babakönyv, amivel nagyon régóta szemezek, ezt a nővérétől (a fiúm lánya) és a nővére anyukájától kapta Don Muci babatállal és babakanalakkal egyetemben, lehet csipogtatni, babatükrözni, meg minden. Illetve ott van még az autókészlet, ami egyrészt mosható huzatú kitömött vászonból van, másrészt meg rugós mechanizmussal rendelkezik mindegyik, hátra kell húzni, és akkor előrerohan. A fiúmmal nagyon jót játszottunk velük, karamboloztunk is, meg minden.



És végül jöjjön a rém, amihez hasonlatos, úgy reméltem, soha nem teszi be a kiszedhető kis polifoam-darabkáit az életterünkbe, de a Mucnak tetszik, és lásd fentebbi hitvallásomat a Mucinak tetsző dolgokról. Szóval a szüleimtől kaptunk színes-mintás polifoamot, de nem ám valami kezdőknek való darabot, hanem rögtön olyat (nem tudom, a képen mennyire jön át), amitől kifolyik az ember szeme. Hazavittük, összeraktuk, beültem a közepébe, és rögtön olyan volt, mintha drogoznék, vagy valami. Mindenesetre kiderült, hogy a gyerek epilepsziára szerencsére nem hajlamos, de határozottan begyorsul ettől a játszószőnyegtől.



(Szerintem különösen megkapó részlete a "négy atomtengeralattjáró" (a fiúm szerint zeppelin), illetve a "hat vadászrepülő", de úgy egyben van leginkább tudatmódosító hatása).

És akkor következzen a lényeg, ízirájder Muci, aki felpattant (némi segítséggel) az unokanővére nyúlmotorjára (a kemény csákók nem nyuszimociznak), majd előre-hátra tologatta magát, ami több, mint amire jó pár kamasz divatmotoros képes:



(Arckifejezésében szerényen palástolt büszkeség, merthogy a környezete reakciói alapján valószínűsíthető, hogy ő a világ legügyesebb gyereke, de azért nem fog erre felvágni, csak méltósággal viseli a ranggal reáruházott kötelességeket).