Bréking: kidugta a csücskit a bal alsó egyes is. A Don ezúttal sem produkált különösebb fogzási tünetet, csak az indokolatlanul sok röhögés adhatott volna okot a gyanúra. Az apja azóta kétfogú tigrisnek nevezi.
Másik áttörés, hogy most bíztuk először másra a gyermeket, méghozzá az apai nagymamájára (az én szüleimre nem hiszam, hogy fogjuk valaha is), és se engem, se a Mucit nem viselte meg a dolog, pedig volt benne evés, altatás, játék (na jó, nála az evés annyi, hogy oda kell tartani a szájához a cumisüveget, az altatás meg annyi, hogy bele kell rakni az ágyába, de akkor is). Anyósilag nagyon jó leosztást kaptam egyébként, a fiúm anyukája állítása szerint kedvel engem, továbbá nagyon figyel, hogy úgy kezelje a gyereket, ahogy én mondom, még akkor is, ha nem ért velem egyet, és mindenféle piszlicsáré apróságokat is figyelembe véve, amik engem nem is érdekelnének. Ráadásul gyerekvigyázás közben el is mosogatott, és megígértette, hogy megint jöhet. A Muciról meg régóta gyanítom, hogy neki igazából tökmindegy, kivel van, csak folyamatosan játsszanak vele.
Amúgy összeállt ez a vizes dolog a fejemben. Régóta motoszkál bennem, hogy a Mucit rendesen vízbe kellene tenni, mert a kádazást nagyon élvezi, meg a mozgásfejlődésének is jót tenne, de egyedül még fürdetni sem tudnám a csecsemőtámasz nélkül, mert amint vizet ér, elkezd rúgkapálni és csapkodni, illetve ezzel egyidejűleg hátrafeszíti magát hídba. Nagyon nehéz egy félkörívben rugdaló kisgyereket úgy tartani, hogy az arca ne érjen bele a vízbe, a többi része viszont igen. De most láttam, hogy már csecsemőknek is vannak úszógumik meg karúszók (a vízen fenmaradó olasz tenorok), úgyhogy ki fogom a tömpelábúval próbálni a dolgot először kádban, utána nagyobb vízben is. Hátha.
Másik áttörés, hogy most bíztuk először másra a gyermeket, méghozzá az apai nagymamájára (az én szüleimre nem hiszam, hogy fogjuk valaha is), és se engem, se a Mucit nem viselte meg a dolog, pedig volt benne evés, altatás, játék (na jó, nála az evés annyi, hogy oda kell tartani a szájához a cumisüveget, az altatás meg annyi, hogy bele kell rakni az ágyába, de akkor is). Anyósilag nagyon jó leosztást kaptam egyébként, a fiúm anyukája állítása szerint kedvel engem, továbbá nagyon figyel, hogy úgy kezelje a gyereket, ahogy én mondom, még akkor is, ha nem ért velem egyet, és mindenféle piszlicsáré apróságokat is figyelembe véve, amik engem nem is érdekelnének. Ráadásul gyerekvigyázás közben el is mosogatott, és megígértette, hogy megint jöhet. A Muciról meg régóta gyanítom, hogy neki igazából tökmindegy, kivel van, csak folyamatosan játsszanak vele.
Amúgy összeállt ez a vizes dolog a fejemben. Régóta motoszkál bennem, hogy a Mucit rendesen vízbe kellene tenni, mert a kádazást nagyon élvezi, meg a mozgásfejlődésének is jót tenne, de egyedül még fürdetni sem tudnám a csecsemőtámasz nélkül, mert amint vizet ér, elkezd rúgkapálni és csapkodni, illetve ezzel egyidejűleg hátrafeszíti magát hídba. Nagyon nehéz egy félkörívben rugdaló kisgyereket úgy tartani, hogy az arca ne érjen bele a vízbe, a többi része viszont igen. De most láttam, hogy már csecsemőknek is vannak úszógumik meg karúszók (a vízen fenmaradó olasz tenorok), úgyhogy ki fogom a tömpelábúval próbálni a dolgot először kádban, utána nagyobb vízben is. Hátha.
lucia, a mi babánk is hasonlóképp viselkedett a fürdetésnél egészen addig, míg egyedül bele nem hasaltattuk a nagykádba, kb 4 centi magas vízbe. kb a 2. vizesarc-szindrómánál rájött, hogy itt végig tartani kell a fejét, azóta ott próbál ki minden új mozgást először (értsd ott kezdett kúszni, feltérdelni, mászni is). valószínűleg a felhajtóerő már ilyen kis víznél is érvényesül és könnyebb nekik a mozgás. esetleg egy próbát Nálatok is megér ez.