Bajban vagyok, mert a Muci kinőtte az ágyát. A mózest mármint.
Kezdetben vala a bárhol elalvós malac, aki játszott meg nézelődött, ahol volt, majd amikor álmos lett, elaludt, ahol volt. Mivel kiságy nem nagyon férne be hozzánk, viszont a légzésfigyelő miatt nem alhatott akármin a gyermek (erről a légzésfigyelőről egyébként nem tudom, hogy fogunk majd leszokni, olyan gondosan kapcsoljuk be minden este, mintha lélegeztetőgép lenne, pedig 3,5 kilós kora óta nem volt riasztás (és akkor is csak fals, a kis súly miatt). Tisztára olyan, mint amikor attól pánikoltam be, hogy kirakták Zorcsit a kórházban az inkubátorból kabrióba, és már nem volt rajta pulsoximéter, én meg rémülten néztem, hogy most honnan tudjam, ver-e a szíve és vesz-e levegőt), úgyhogy éjszakára a mózesbe telepítettük (amit később átraktunk a dolgozószobába, mert nem tudtunk egymástól aludni, mármint én meg Zorcsi, a fiúm simán). Ez a forgás utáni időkben nagyon praktikus megoldásnak bizonyult, azóta csak ott tud aludni a Don, mert van egy ilyen fixa ideája, hogy Mindig Hasra Kell Fordulni, hason viszont nem tud aludni, a mózes viszont szűk neki ahhoz, hogy forgolódni tudjon, úgyhogy inkább elalszik.
Ez is olyan aranyos egyébként, hogy hazahoztuk a kétkilóst, és elveszett a mózesben, minden este nagy gonddal rendezgettük, hogy rálógjon a légzésfigyelő mindkét felére, most meg kinyújtva végigér benne, és alig lehet betuszkolni mellé az alvósbárányát, meg az alvóstextilpelusát.
Kiságyat nem akarok, mert nekem is van fixa ideám, mégpedig az, hogy felmászik a rácson, és leesik (az utóbbi két hétben minden egyes alkalommal megpróbálta levetni magát a pelenkázóról, továbbá tegnap negyedóra leforgása alatt eljátszottuk a kanapén, hogy először előrefelé, utána hátrafelé lemászik róla, ami azért is fura, mert még nem tud mászni, csak kizárólag akkor, ha le lehet esni valahonnan), matrac neki csak a mi hálószobánkba férne, de ott nem tudna aludni, mert zajérzékeny (illetve én is az vagyok, minden egyes sóhajtására felébredek), vagy szunyálhatna lent a nappaliban a kihajtott kanapén, de szerintem még kicsi és hipotón ahhoz, hogy arról leessen, majd ha nagyobb lesz.
Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy veszek neki majd egy nagyobb kutyakosarat, mert az hasonlít a legjobban a mózesre, és szépen megágyazok neki benne. Azért ebből szerintem lesznek vidám sztorik felnőttkorában, hogy nem csak hogy gyerekszobája nem volt (megint csúszik az építkezés), de ráadásul kutyakosárban kellett aludnia, de nem baj, majd kiírja magából a blogjában, az olcsóbb, mint a pszichológus.
Kezdetben vala a bárhol elalvós malac, aki játszott meg nézelődött, ahol volt, majd amikor álmos lett, elaludt, ahol volt. Mivel kiságy nem nagyon férne be hozzánk, viszont a légzésfigyelő miatt nem alhatott akármin a gyermek (erről a légzésfigyelőről egyébként nem tudom, hogy fogunk majd leszokni, olyan gondosan kapcsoljuk be minden este, mintha lélegeztetőgép lenne, pedig 3,5 kilós kora óta nem volt riasztás (és akkor is csak fals, a kis súly miatt). Tisztára olyan, mint amikor attól pánikoltam be, hogy kirakták Zorcsit a kórházban az inkubátorból kabrióba, és már nem volt rajta pulsoximéter, én meg rémülten néztem, hogy most honnan tudjam, ver-e a szíve és vesz-e levegőt), úgyhogy éjszakára a mózesbe telepítettük (amit később átraktunk a dolgozószobába, mert nem tudtunk egymástól aludni, mármint én meg Zorcsi, a fiúm simán). Ez a forgás utáni időkben nagyon praktikus megoldásnak bizonyult, azóta csak ott tud aludni a Don, mert van egy ilyen fixa ideája, hogy Mindig Hasra Kell Fordulni, hason viszont nem tud aludni, a mózes viszont szűk neki ahhoz, hogy forgolódni tudjon, úgyhogy inkább elalszik.
Ez is olyan aranyos egyébként, hogy hazahoztuk a kétkilóst, és elveszett a mózesben, minden este nagy gonddal rendezgettük, hogy rálógjon a légzésfigyelő mindkét felére, most meg kinyújtva végigér benne, és alig lehet betuszkolni mellé az alvósbárányát, meg az alvóstextilpelusát.
Kiságyat nem akarok, mert nekem is van fixa ideám, mégpedig az, hogy felmászik a rácson, és leesik (az utóbbi két hétben minden egyes alkalommal megpróbálta levetni magát a pelenkázóról, továbbá tegnap negyedóra leforgása alatt eljátszottuk a kanapén, hogy először előrefelé, utána hátrafelé lemászik róla, ami azért is fura, mert még nem tud mászni, csak kizárólag akkor, ha le lehet esni valahonnan), matrac neki csak a mi hálószobánkba férne, de ott nem tudna aludni, mert zajérzékeny (illetve én is az vagyok, minden egyes sóhajtására felébredek), vagy szunyálhatna lent a nappaliban a kihajtott kanapén, de szerintem még kicsi és hipotón ahhoz, hogy arról leessen, majd ha nagyobb lesz.
Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy veszek neki majd egy nagyobb kutyakosarat, mert az hasonlít a legjobban a mózesre, és szépen megágyazok neki benne. Azért ebből szerintem lesznek vidám sztorik felnőttkorában, hogy nem csak hogy gyerekszobája nem volt (megint csúszik az építkezés), de ráadásul kutyakosárban kellett aludnia, de nem baj, majd kiírja magából a blogjában, az olcsóbb, mint a pszichológus.
tegnap itt:
www.belvarosiaukcioshaz.hu/
láttam egy gyerekágyat , igazi régimódi, valódi fa, 80 ezer (jaj!)...