Ja, meg volt egy olyan is, hogy az apja leette Mucit (aki a krémszínű úrigyerek-hálózsákjában tartózkodott) málnás joghurttal (az önéletrajzom "hogyan voltunk tökéletes szülők" fejezetéből ezt a részletet majd megpróbálom kihagyni), én meg először egy kicsit kétségbeestem, utána elővettem a Dr. Beckmann Folt Ördögöt Tejre, Tojásra és Fehérjére. Ezt még Isolde ajánlotta valamikor évekkel ezelőtt kommentben, azóta nem próbáltam ki, csak ott hevert a sarokban, most viszont ráuszítottam a málnás joghurtra, és csak néztem, ahogy a szemem előtt tűnik el a rózsaszínség. Kimondottan ijesztő volt, én arra számítottam, hogy majd mosás után esetleg, de nem, azonnal hatott. Nem tudom hogy csinálja.
A másik meg, hogy megint tele lett a gyermek kakája ilyen apró, fekete pöttyökkel, mintha bolhát evett volna, vagy nem tudom. Ennek egyáltalán nem örültem, mert mostanában olvastam (nem a kismamaijesztgetős könyvekben, hanem a Genetika tankönyvemben) az egy gén - egy enzim elmélet kapcsán, hogy milyen dolgokból lehet megállapítani a génhiba okozta köztes enzimhiányokat, és a fekete pöttyök is közöttük voltak. Azután szerencsére eszembe jutott, hogy tegnap délután hogy elmerengtem a banánon, hogy jé, ez magos, pedig nem mindegyikben látszik, és hogy a múltkor is banán után volt feketepötty-riadó.
(És nagyon halkan jegyezném meg, hogy esetünkben mindenképpen a dolgozó anya mellett szól az, hogy szombaton adtam le az aktuális könyvet, most lazázás van, erre a gyerek először Down-kóros lesz, utána génhiba miatt enzimhiányos, nem szabad az én szabadon csapongó elmémet kiengedni a szigorúan megszabott keretek közül).
A másik meg, hogy megint tele lett a gyermek kakája ilyen apró, fekete pöttyökkel, mintha bolhát evett volna, vagy nem tudom. Ennek egyáltalán nem örültem, mert mostanában olvastam (nem a kismamaijesztgetős könyvekben, hanem a Genetika tankönyvemben) az egy gén - egy enzim elmélet kapcsán, hogy milyen dolgokból lehet megállapítani a génhiba okozta köztes enzimhiányokat, és a fekete pöttyök is közöttük voltak. Azután szerencsére eszembe jutott, hogy tegnap délután hogy elmerengtem a banánon, hogy jé, ez magos, pedig nem mindegyikben látszik, és hogy a múltkor is banán után volt feketepötty-riadó.
(És nagyon halkan jegyezném meg, hogy esetünkben mindenképpen a dolgozó anya mellett szól az, hogy szombaton adtam le az aktuális könyvet, most lazázás van, erre a gyerek először Down-kóros lesz, utána génhiba miatt enzimhiányos, nem szabad az én szabadon csapongó elmémet kiengedni a szigorúan megszabott keretek közül).
Hihi, én azt hittem, a gyerekem kakijában giliszta (!)van :))), aztán bevillant a délelőtti banánevés. Villával összetörve csinos kis rostok maradtak a pürében, ami a gyerek másik végén már gusztustalan barna bélférgeket (amúgy még nem láttam olyat) imitál. Mekkora para volt!!! :)