Mucit egyébként borzasztóan érdekli a zene, megbűvölten figyel mindig, minden formájára (a felhúzható játékra is, meg az én éneklésemre is, ami azért már határeset), úgyhogy megint elgondolkoztam azon, elvigyem-e Ringatóra. Rákerestem, megnéztem az időpontokat, ilyesmi, de sajnos volt ott illusztrációként egy kép is, amin ilyen anyukák ülnek egymáshoz nagyon közel a gyerekükkel, és idült mosollyal énekelnek. Ez pár napra rögtön visszavetette az érdeklődésemet, de utána arra gondoltam, hogy hmm, azért előfordulhat, hogy normálisak, nem lenne szabad előítéletekkel viseltetnem, csak mert mosolyognak, például a PIC-es anyukákkal sem volt különösebb bajom. Sőt. Mondjuk azért hozzá kell tegyem, hogy a PIC az egy különleges helyzet volt, mert egyrészt minden felelősséget levettek a vállunkról a gyerekekkel kapcsolatban, elő sem fordulhatott, hogy valamit elrontunk, vagy a másik elront, másrészt meg azért mindenki nagyon együttérzett a többiekkel a helyzet miatt, szóval társaság szempontjából a PIC a béke és nyugalom szigete volt.
Na mindegy, belegondoltam ezekbe, és visszamerészkedtem olvasni a 2008. második félévi babák topikjába az indexen, hogy akkor most majd tárgyilagosan megnézem, milyenek is ezek az anyukák, majd úgy tíz perccel később erősen megemelkedett adrenalinszinttel menekültem vissza a munkába. És egyébként igazságot kell szolgáltassak az ottani anyukák nagyjából kétharmadának, akik teljesen normálisak, de van az az egyharmad, amelyik, hát, hmm, talán leginkább a reaverekhez tudnám hasonlítani őket a fireflyból. Azt már elfelejtettem, hogy akkor mi ütötte ki a biztosítékot, de most megint benéztem példákat keresni, és rögtön az első oldalról kiderült, hogy (a) a csecsemőknek nincsenek emésztőenzimjei, (b) aki két éves kora előtt bilizteti a gyerekét (nem szigorral, odafigyeléssel) az megnyomorítja a gyermeke lelkét (erről esetleg szólni kellene Szirka anyukájának, mert lehet, hogy több kötetnyi szakirodalmat elolvasott a témában, de az indexes kismamákat úgy tűnik, elfelejtette megkérdezni, pedig ők megmondták volna a tutit) (c) a tápszert szigorúan csak vízzel, natúr szabad adni a babáknak, különben mittudomén, mi történik (felrobbannak?). És ami a legrosszabb, ezek nem csak úgy csevegésszinten vannak megemlítve, hanem arra használják őket az elméletek kiagyalói, hogy ledorongoljanak, és lehetőleg minél inkább megalázzanak velük más kismamákat, mert az jó, vagy mittudomén.
És egyébként azt sem hiszem, hogy az emberek a kismamaságtól hülyülnének meg, csak például a félrefordítós topikjaimba olyanok írnak, akik tudnak legalább egy nyelvet legalább olyan szinten, hogy észrevegyék a félrefordításokat, és az érdeklődésük is kiterjed a napi gondokon túlra, a kismamatopikokra meg olyanok írnak, akiknek van legalább egy gyerekük, amihez, lássuk be, nagy ész nem kell úgy alapból. Na mindegy, lényeg, hogy így esett, hogy a Muci esetleg azért nem lesz hárfaművész, mert az anyukája személyes érzékenységből kifolyólag nem vitte Ringatóra, de legfeljebb megírja majd a blogjába.
Na mindegy, belegondoltam ezekbe, és visszamerészkedtem olvasni a 2008. második félévi babák topikjába az indexen, hogy akkor most majd tárgyilagosan megnézem, milyenek is ezek az anyukák, majd úgy tíz perccel később erősen megemelkedett adrenalinszinttel menekültem vissza a munkába. És egyébként igazságot kell szolgáltassak az ottani anyukák nagyjából kétharmadának, akik teljesen normálisak, de van az az egyharmad, amelyik, hát, hmm, talán leginkább a reaverekhez tudnám hasonlítani őket a fireflyból. Azt már elfelejtettem, hogy akkor mi ütötte ki a biztosítékot, de most megint benéztem példákat keresni, és rögtön az első oldalról kiderült, hogy (a) a csecsemőknek nincsenek emésztőenzimjei, (b) aki két éves kora előtt bilizteti a gyerekét (nem szigorral, odafigyeléssel) az megnyomorítja a gyermeke lelkét (erről esetleg szólni kellene Szirka anyukájának, mert lehet, hogy több kötetnyi szakirodalmat elolvasott a témában, de az indexes kismamákat úgy tűnik, elfelejtette megkérdezni, pedig ők megmondták volna a tutit) (c) a tápszert szigorúan csak vízzel, natúr szabad adni a babáknak, különben mittudomén, mi történik (felrobbannak?). És ami a legrosszabb, ezek nem csak úgy csevegésszinten vannak megemlítve, hanem arra használják őket az elméletek kiagyalói, hogy ledorongoljanak, és lehetőleg minél inkább megalázzanak velük más kismamákat, mert az jó, vagy mittudomén.
És egyébként azt sem hiszem, hogy az emberek a kismamaságtól hülyülnének meg, csak például a félrefordítós topikjaimba olyanok írnak, akik tudnak legalább egy nyelvet legalább olyan szinten, hogy észrevegyék a félrefordításokat, és az érdeklődésük is kiterjed a napi gondokon túlra, a kismamatopikokra meg olyanok írnak, akiknek van legalább egy gyerekük, amihez, lássuk be, nagy ész nem kell úgy alapból. Na mindegy, lényeg, hogy így esett, hogy a Muci esetleg azért nem lesz hárfaművész, mert az anyukája személyes érzékenységből kifolyólag nem vitte Ringatóra, de legfeljebb megírja majd a blogjába.
Sajnos vannak akik azt hiszik, h szültek egy gyereket akkor akkor anyaságból, gyermeknevelésből, gyermekgyógyászatból(!) már diplomájuk van, és szeretik megmondani a tutit! Szerintem, sokakat frusztrál, h egyedül vannak otthon a picivel, a párkapcsolatuk is megsínyli azt, h ő már ANYA és a gyerek apja már nem a nagy szerelem, hanem csak haszonállat, aki hozza haza a pénzt(bocs).
A gyerekek nagy túlélők!!! :-)