Ma estefelé másodfokú viharjelzés volt idehaza, mert Muci, akinek a bélműködéséhez órát lehetne igazítani -- mondjuk egy +/-30 perc pontosságú órát, mert tradicionálisan egy nap egyszer, délelőtt tíz és tizenegy között végzi a nagydolgát --, este is kakit villantott, folyósat, úgyhogy gyanakodni kezdtem, hogy elkapta tőlem a kávét. Természetesen rögtön stratégiát alkottam, és megkíséreltem megitatni, először vízzel, majd babateával, ill. durván híg tápszerrel, de Muci úgy csinált a szájával, mint a szobaszökőkút, úgyhogy azt a következtetést vontam le, hogy nem szomjas (eddig csak a kórházban ivott, mert ott meleg volt). Lefekvéséig kihegyezett idegekkel figyeltem a cselekedeteit, de csak büfizett hármat, úgyhogy elképzelhető, hogy nem kell kórházi pakkot csomagolnom, lábon hordja ki.
Így nézett ki közvetlenül lefekvés előtt (a homloka nem a láz fakasztotta verejtéktől csillog, hanem a gyógyszertári krém + neogranormon kombótól, amivel a köcsög ekcéma ellen harcolok):
Amúgy mostanában a váratlanul fel-feltörő nevetése a legédesebb benne. Ő olyan, hogy amikor a baba nevet, akkor az egész világ vele nevet, amikor mosolyog, akkor az egész világ vele mosolyog, amikor pedig sír, akkor izé, megetetjük vagy letesszük aludni, és abbahagyja. Szóval a minap este ülünk a nappaliban, én akkor értem haza bevásárlásból, és kezdtem etetni a babát, a fiúm meg felajánlotta, hogy kipakolja a szatyrokat, és tényleg ki is pakolta, a nappali padlójának közepére, általam beláthatatlan logika szerint csoportosítva az élelmiszereket (oké, két órán belül elrakott mindent a helyére). Szóval megtalálta a pluszt, és elkezdte dobálgatni, én meg merengtem, hogy szóljak-e neki, hogy óvatosan, mert csak a harmadik boltban találtam ilyen isotoniásat, amit ő szeret, de olyan aranyosan játszott, hogy inkább nem szóltam, a baba meg megbűvölten nézett, és akkor egyszer csak leesett a plusz, mire a baba hangosan kacagni kezdett (nagyon ritkán csinálja, jól be kell hergelni hozzá, általában csak nagyokat vigyorog). Szerintem mondanom sem kell, hogy ezt követően egész este dolgokat dobáltunk, hátha, de nem ismételte meg.
A másik nagyon aranyos, ahogy mindig a fejére húz mindent, hálistennek, eddig is messze pakoltam tőle a nejlonzacsikat, ez az egyik heppem, de borzasztó imádnivaló, ahogy nagyokat szuszog boldogan a takarója alatt, és totálisan megsértődik, ha leveszem a fejéről, nagyon csúnyákat röfög olyankor. A kép elkészülte után húsz perccel megint ránéztem, és már az egész takarót a fejére küldte.
Bónuszként még egy macis-sejtelmes, miszter januárról.
Így nézett ki közvetlenül lefekvés előtt (a homloka nem a láz fakasztotta verejtéktől csillog, hanem a gyógyszertári krém + neogranormon kombótól, amivel a köcsög ekcéma ellen harcolok):
Amúgy mostanában a váratlanul fel-feltörő nevetése a legédesebb benne. Ő olyan, hogy amikor a baba nevet, akkor az egész világ vele nevet, amikor mosolyog, akkor az egész világ vele mosolyog, amikor pedig sír, akkor izé, megetetjük vagy letesszük aludni, és abbahagyja. Szóval a minap este ülünk a nappaliban, én akkor értem haza bevásárlásból, és kezdtem etetni a babát, a fiúm meg felajánlotta, hogy kipakolja a szatyrokat, és tényleg ki is pakolta, a nappali padlójának közepére, általam beláthatatlan logika szerint csoportosítva az élelmiszereket (oké, két órán belül elrakott mindent a helyére). Szóval megtalálta a pluszt, és elkezdte dobálgatni, én meg merengtem, hogy szóljak-e neki, hogy óvatosan, mert csak a harmadik boltban találtam ilyen isotoniásat, amit ő szeret, de olyan aranyosan játszott, hogy inkább nem szóltam, a baba meg megbűvölten nézett, és akkor egyszer csak leesett a plusz, mire a baba hangosan kacagni kezdett (nagyon ritkán csinálja, jól be kell hergelni hozzá, általában csak nagyokat vigyorog). Szerintem mondanom sem kell, hogy ezt követően egész este dolgokat dobáltunk, hátha, de nem ismételte meg.
A másik nagyon aranyos, ahogy mindig a fejére húz mindent, hálistennek, eddig is messze pakoltam tőle a nejlonzacsikat, ez az egyik heppem, de borzasztó imádnivaló, ahogy nagyokat szuszog boldogan a takarója alatt, és totálisan megsértődik, ha leveszem a fejéről, nagyon csúnyákat röfög olyankor. A kép elkészülte után húsz perccel megint ránéztem, és már az egész takarót a fejére küldte.
Bónuszként még egy macis-sejtelmes, miszter januárról.
Lábon hordja ki? :D
Szerintem háton, vagy fenéken:D
Hacsak az elmúlt pár napban nem tanult meg hirtelen járni is.