kicsi malac

Tegnap kilengtem este, és egy kicsit kiütöttem magam, megittam két kávét ugyanis este 9 és éjfél között, amitől reggelre komplett másnapossági tüneteket produkáltam, szédültem, hányingerem volt, ill. hasmenésem, és egyáltalán. Mivel nem akartam, hogy a gyermekem lemaradjon a heti tornájáról, önfeláldozó anya módjára kirebegtem a fiúmtól, hogy vigye ma ő dévényre, én meg visszaaléltam a párnák közé. Egykor felkeltem, kihámoztam Mucit a hordozóból, amiben beadta az alvó gyermeket a fiúm, töltöttem bele tápszert, váltottam rajta pelenkát, majd leraktam a bölcsőbe, azt sóhajtozva, hogy anya beteg, légyszi ma legyél el nyugiban, és Mucc a világ legjobb kiscsirkéje, mert így is tett, szép halkan beszélgetett az egerével négyig. Ezt tudnám felhozni mentségül, amiért nincs kép, de higgye el mindenki, hogy a célszemély szeme, mint a kárbunkulus, szája csücsöri, arcocskája rózsa, és a köcsög ekcéma is mintha múlna.

Nemrég volt egyébként először olyan élményem, hogy ha a gyerek nagyon csendben van, akkor biztos rosszban sántikál, és tényleg. Valahogy levergődött a dolgozószobában a játszószőnyegről, és amikor bementem, akkor éppen a fiúm hátizsákját rángatta diadalmas arccal kepesztve a padlón. Abba a hátizsákba egyébként olyan három ilyen muciméretű gyerek beleférne, de szerintem ha jól belenyomkodnánk őket, akkor négy is, szóval a jelenet nem nélkülözte a komikus elemeket.

Amúgy továbbra is dúl a szerelem köztünk, de szerencsére nem követem a vonatkozó szakirodalom utasításait, hogy ne áruljam el a valódi érzelmeimet, és várjam ki, hogy ő tegye meg az első lépést, mert arra szerintem csak úgy kábé egyéves kora felé kerül majd sor. Viszont azzal tisztában vagyok, hogy előbb-utóbb elhagy majd egy másik nőért (és ez a jobbik eset), és szorgosan látom el munícióval azokra az alkalmakra, amikor fel kell majd hívnia annak a másik nőnek a figyelmét arra, hogy velem ellentétben milyen szeretetlen, már-már rideg a viselkedése. Az "anyám puszilgatott, miközben kakiltam" és az "anyám oldtimert vett nekem karácsonyra" mellé felkerült az "anyám meghámozta nekem a szőlőt" is. Ja, és ha már itt tartunk, azt hiszem, megfejtettem a kajával való undokoskodás eredetét is, ugyanis ha teljesen folyósra keverem vízzel, akkor hajlandó megenni a dolgokat.

Egyébként más is szerelmes szokott lenni belé, bementem a munkahelyemre ugyanis, és odabent a nők kezébe nyomtam,  amíg beszélgettünk pár szót a főnökömmel, és egyszer csak olyan visítás támadt odakint, mint egy rockkoncerten, amiből azt az egy értelmes szót lehetett kivenni, hogy "mosolygott".

Ami a hozzátáplálást illeti, mostanában belelkesültünk, és mindent megkóstoltatunk vele ujjhegyről, a narancsot szereti, a D'Arbo baracklekvárt szereti, a bacont szereti, a fruttapurát és a mustárt utálja. Mikor mondtuk neki, hogy felnőttkorában márpedig szeretni fogja a mustárt, akkor el is sírta magát, de lehet, hogy csak mert meleg volt neki a barlangászkocsmában, a hőt nem bírja.

Amúgy most hangfetisiszta lett, a hülye hangok minisztériuma egy személyben, sikítva hörög, ha rásüt a nap, sikítva hörög, ha megörül az elefántnak, sikítva hörög, ha meglát minket, mindezt rezignált arccal. Egyéb alkalmakkor olyanokat mond váratlanul, hogy "blö-blö-blö", illetve "gá", a zsiráfnak meg külön szókészletet tart fenn. És amúgy egy cuki, akkor is, ha sikítva hörög.