Tisztára nyűgi vagyok, és fáj a fejem is, úgyhogy ma morogni fogok anyaságilag.
1. Bár eddig jó fej voltam, pontosabban nem lett volna pofám így a fiúmmal élve az egyedülállót beikszelni a családtámogatási papírokon, de ha a magyar állam továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az élettársi kapcsolat, mint jogi kategória, veszélyeztetné a házasság intézményét, ezért nem ismerik el, akkor isten bizony át fogok jelentkezni egyedülállóra, mert olyat nem játszom, hogy ha a fiúm kórházba kerül, akkor a senkije nem vagyok, ha meg kevesebb pénzt akarnak adni, akkor az élettársa.
2. Nagyon, nagyon remélem, hogy Telkiben normális lesz a gyerekorvos, mert ha egy melegfrontosabb napomon csinálja ezt az itteni nő, amit tegnapelőtt, hogy három hete csak tegnapelőttre volt hajlandó időpontot adni, mert ő ugye két hétig nincs az ünnepek alatt, de még felírni sem hajlandó semmit, azután most lecsesz, amiért koszmós és ekcémás a gyerek, pedig emiatt telefonáltam három hete (és látta volna akkor, most már istenesebb, a koszmónak ma pl. már nyoma sincs), szóval akkor bizony vérengzés sem kizárt a részemről.
3. Ez csak ilyen visszatérő mantra, és tényleg nem ragaszkodnék ahhoz, hogy a hegyi turistautakat és a barlangokat is tegyék babakocsival megközelíthetővé, de a csecsemőosztályt, a védőnő hivatalát és a gyógyszertárakat azért légyszi-légyszi mégis, mert leszakad a karom, tényleg. (Erről jut eszembe, van olyan, hogy valaki két hét pihenéstől megizmodosik? Mert az ünnepek előtt sokkal leszakadósabb volt a karom, pedig a malacfülű azóta csak hízott).
Nyüssz.
1. Bár eddig jó fej voltam, pontosabban nem lett volna pofám így a fiúmmal élve az egyedülállót beikszelni a családtámogatási papírokon, de ha a magyar állam továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az élettársi kapcsolat, mint jogi kategória, veszélyeztetné a házasság intézményét, ezért nem ismerik el, akkor isten bizony át fogok jelentkezni egyedülállóra, mert olyat nem játszom, hogy ha a fiúm kórházba kerül, akkor a senkije nem vagyok, ha meg kevesebb pénzt akarnak adni, akkor az élettársa.
2. Nagyon, nagyon remélem, hogy Telkiben normális lesz a gyerekorvos, mert ha egy melegfrontosabb napomon csinálja ezt az itteni nő, amit tegnapelőtt, hogy három hete csak tegnapelőttre volt hajlandó időpontot adni, mert ő ugye két hétig nincs az ünnepek alatt, de még felírni sem hajlandó semmit, azután most lecsesz, amiért koszmós és ekcémás a gyerek, pedig emiatt telefonáltam három hete (és látta volna akkor, most már istenesebb, a koszmónak ma pl. már nyoma sincs), szóval akkor bizony vérengzés sem kizárt a részemről.
3. Ez csak ilyen visszatérő mantra, és tényleg nem ragaszkodnék ahhoz, hogy a hegyi turistautakat és a barlangokat is tegyék babakocsival megközelíthetővé, de a csecsemőosztályt, a védőnő hivatalát és a gyógyszertárakat azért légyszi-légyszi mégis, mert leszakad a karom, tényleg. (Erről jut eszembe, van olyan, hogy valaki két hét pihenéstől megizmodosik? Mert az ünnepek előtt sokkal leszakadósabb volt a karom, pedig a malacfülű azóta csak hízott).
Nyüssz.
jaj te szegény! és igazad van...