Az elcsigázott teherautó-sofőr déli pihenőjét tölti:
Reggel csacsogom a fiúmnak, hogy képzelje, milyen ügyes a Don, kaptuk ugye a semleges krémet a patikában, és azt mondta a gyógyszertáros, hogy tartsam hűtőben, de melegítsem meg, mielőtt rákenem a gyerekre, mert különben sírni fog, én viszont sietség miatt nem melegítettem meg, de a malac ennek ellenére sem sírt egyáltalán. A fiúm erre azt válaszolta, hogy ez azért van, mert a malac egy Rambo.
Na a malac most az előbb a szemem előtt eljátszotta azt, hogy meglátja a cumit, odanyúl érte, és a szájába tömködi. A történtek értékéből némileg levon az, hogy a rossz végénél tömködte a szájába, mert a latexet volt könnyű megfogni, de nem baj, Rambo így cumizik. Amúgy meg ez azért nagy dolog, mert kb. egy hete kezdett célirányosan megfogni dolgokat, de csak nagy dolgokat, és huzamosabb ütögetés után, szóval ez most olyan szintű finommozgás tőle, mint egy átlagembertől a Fabergétojás-készítés lenne.
Ha már ilyen férfias dolgokról szól ez a bejegyzés, a fiúm tegnap mesélte, hogy több férfikollégájával összehasonlították a nagyjából egy időben született gyerekeiket, elsősorban alvás szempontjából, mert ez az az aspektusa a dedeknek, ami őket is érinti (az evést letudták azzal, hogy az anyja ad neki valamit, és az biztos jó), és bár nagyon különbözőképpen alszanak a babák, a társalgás során egyszer sem merült fel az, hogy kicikizzék a másik módszerét, arra utaló kijelentéseket tegyenek, hogy a másik felesleges szenvedést okozna a gyerekének, illetve hasznos tanácsokkal lássák el a többieket, melynek során a legkisebb húzódozás felmerülése esetén örökre összevesszenek. Csak úgy mondom.
Amúgy másik ügyes fícsör a malactól, hogy ébredéskor tudatosan eltakarja a kezével legalább az egyik szemét, hogy ne süssön bele a nap, és ott is tartja (én úgy tudok örülni minden ilyennek, amikor gondolkozó lény benyomását kelti), így ni:
Vigyorikám.
Reggel csacsogom a fiúmnak, hogy képzelje, milyen ügyes a Don, kaptuk ugye a semleges krémet a patikában, és azt mondta a gyógyszertáros, hogy tartsam hűtőben, de melegítsem meg, mielőtt rákenem a gyerekre, mert különben sírni fog, én viszont sietség miatt nem melegítettem meg, de a malac ennek ellenére sem sírt egyáltalán. A fiúm erre azt válaszolta, hogy ez azért van, mert a malac egy Rambo.
Na a malac most az előbb a szemem előtt eljátszotta azt, hogy meglátja a cumit, odanyúl érte, és a szájába tömködi. A történtek értékéből némileg levon az, hogy a rossz végénél tömködte a szájába, mert a latexet volt könnyű megfogni, de nem baj, Rambo így cumizik. Amúgy meg ez azért nagy dolog, mert kb. egy hete kezdett célirányosan megfogni dolgokat, de csak nagy dolgokat, és huzamosabb ütögetés után, szóval ez most olyan szintű finommozgás tőle, mint egy átlagembertől a Fabergétojás-készítés lenne.
Ha már ilyen férfias dolgokról szól ez a bejegyzés, a fiúm tegnap mesélte, hogy több férfikollégájával összehasonlították a nagyjából egy időben született gyerekeiket, elsősorban alvás szempontjából, mert ez az az aspektusa a dedeknek, ami őket is érinti (az evést letudták azzal, hogy az anyja ad neki valamit, és az biztos jó), és bár nagyon különbözőképpen alszanak a babák, a társalgás során egyszer sem merült fel az, hogy kicikizzék a másik módszerét, arra utaló kijelentéseket tegyenek, hogy a másik felesleges szenvedést okozna a gyerekének, illetve hasznos tanácsokkal lássák el a többieket, melynek során a legkisebb húzódozás felmerülése esetén örökre összevesszenek. Csak úgy mondom.
Amúgy másik ügyes fícsör a malactól, hogy ébredéskor tudatosan eltakarja a kezével legalább az egyik szemét, hogy ne süssön bele a nap, és ott is tartja (én úgy tudok örülni minden ilyennek, amikor gondolkozó lény benyomását kelti), így ni:
Vigyorikám.
Szia, állandó olvasód vagyok, és most már nem tudom megállni, hogy leírjam, ugymegnyuszmákolnámdögönyözném a dedet, olyan tüneményes(persze nem fogom),de ilyen érzéseket vált ki belőlem egy-két fotója pl ez is. Rég volt a kezemben kisbaba, az én huszonéves lómalacom már azt se engedi, hogy puszit adjak neki csakúgy. Pedig régen még azt is engedte, hogy belefújjak a pocijába. Tényleg, meg is kérdezem, hogy mit szólna hozzá megint....