Malac egyik pillanatról a másikra átállt napi öt evésről négyre, vagyis most már négyóránként tátog, nem három. Ennek örültem, de tegnap este nyammogott csak, amikor kettesben maradt az apjával, miközben én a léha, világi élvezeteknek éltem (egyébként annyira, de annyira meginnék már valami Bailey's-t, vagy legalább egy sört szórakozóhelyen, de hol terhes vagyok, hol szoptatok, hol kocsival vagyok, itthon meg nem olyan, bár tele vagyunk mindenféle nagyon márkás égetett szeszekkel, meg még a lengyelországi túránk során beszerzett mézes pálinkám is bontatlanul kacsingat a polcról, de az akkor sem olyan), szóval malac nem volt hajlandó az apjától táplálékot elfogadni, hanem -- hiteles beszámolók szerint -- csak nevetgélt. Ma ugyanezt eljátszotta a hármas számú etetés közben, ilyenkor egyébként nagyon vicces, mert mindent túljátszik egy kicsit, beveszi a szájába a cumit, majd kiköpi, és beőő-beőő-pfuj-váááh hangokat ad vigyorogva, időnként látványosan köhint is kettőt, és az égre emeli a tekintetét, vagy cumival a szájában mélyen a szemembe néz, elvigyorodik, de fülig, és a szája két sarkán tolja kifelé az anyagot. Ha elveszítem a türelmemet, és határozottabb tónust ütök meg vele (nem kell rosszra gondolni, csak némiképp csökken a mélységes rajongás és feltétlen engedelmesség a hanghordozásomban), és rászólok, hogy na malac, most már elég a játékból, egyél, akkor hangosan röhög. Ebben egyébként az apjára hasonlít, ő is hangosan röhög, amikor a földhöz vágom a biciklimet, hogy elegem van, meghalok inkább.
Mindegy, lényeg, ami lényeg, valahogy az elmúlt két napban szabotálta az evést a Don, de ráhagyom, ő tudja, különben is sokat alszik mostanában, viszont evés helyett az oldalán fekvéssel tölti az idejét, ez nagyon bejön neki. A másik, ami nagyon bejön neki, az a textilpelenka, napközben csak azzal hajlandó elaludni, fogdossa, gyűrögeti, meg minden, úgyhogy most már a lakás minden stratégiai pontján található egy-két darab. És határozottan kinőtte a Cherokee 3-6 hónapos kategóriát (vagy összementek a cuccai a mosásban, nem tudom), illetve a C&A 68-as cuccokat, úgyhogy kapott egy új szett öltözéket, férfias teherautós kivitelben.
A homloki ekcéma egyelőre visszavonulót látszik fújni, nem mostam gyereket két napig, csak kentem, azóta szép. A koszmót meg levakartam használaton kívüli fogkefével, a Don eközben nagyon hülyén nézett rám, de nem emelt kifogást, kösz a tippet (asszem, Chipie). Ezzel kapcsolatos még, hogy volt vagy 3-4 különböző komment, amire mindenképpen válaszolni akartam, de már nem fogom őket megtalálni, viszont tényleg nem bunkó sztárallűrös izé vagyok, csak zombi.









Ez a férfias-teherautós szett engem nagyon érdekelne, remélem raksz fel képet!?
Ha gyereketetésről van szó, akkor mindenki okos, köztük én is, szóval az jutott eszembe, hogy lehet, a Don valamit közölni akar veled. Mondjuk, hogy más kaját kér, vagy kanállal kéri, vagy valami hasonló.
Legalábbis az enyémek akkor csináltak így.
(Nálunk ilyenkor jött a Milupás Gyermekálom Tejbedarapépet, így pár hónapig megint nem volt gond a menüvel.)