2008. dec. 13. 17:51 - írta: lucia - Kategóriák: ábra, beszerzések, 7. hónap
Mindig elfelejtem bevinni a fényképezőt, amikor viszem fürdeni a malacot, ha pedig már vízben a gyerek, akkor nem ugrálok, pedig ott vigyorog a legfényképeznivalóbbakat. Most a telefonom azért szerencsére kéznél volt:
Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy én kentem el digitálisan az elkennivalókat a szemérem védelmében, a Donnak amúgy élőben megvan mindene.
Ma egyébként kimerészkedtünk az ún. emberek közé, mert egyikünknek nem volt már elég tápszere, de az ünnepekig asszem ilyet többet soha, gyilkos hordák pusztítanak mindenhol. Ha már patikában voltunk, vettem ilyen Babé koszmó elleni sampont a koszmó boynak megelőzésképpen, hát énnekem még ilyen drága samponom nem volt, mondtam is neki, hogy Zoárdfiam (ha ezt mondom, mindig nagy, fülig érő, fogatlan vigyorgás a válasz, úgyhogy gyakran mondom), szóval Zoárdfiam, fémdobozos sampon félévesen, azért te se panaszkodhatsz. Mondjuk nem is szokott.
Új feature egyébként, hogy megtanulta átkarolni fél kézzel a nyakam, miközben viszem le a lépcsőn, úgy, hogy a buksi fejét a vállamba fúrva szuszog, tiszta idilliek lennénk, ha mindeközben nem rugdosná veszettül a gyomromat (pont odáig lóg le a lába, és szerinte soha nem megyek elég gyorsan), mindenesetre én meglehetősen elolvadva, bár levegőt nem nagyon véve szoktam így közlekedni vele.
A másik, hogy nem tudom, honnan, de pontosan tisztában van azzal, hogy csinál a repülő. Amikor a fiúm vízszintesen a feje fölé emeli, akkor kifeszíti magát, és széttárja a karját, közben röhög. Mondjuk a repülők általában nem köpnek annyi tápszert az alattuk lévőkre, mint a múltkor Zé, de akkor nemrég evett.
És a végére egy olyan kép, ami azt ábrázolja, hogy csinál a Don, amikor valami kéréssel folyamodnak hozzá:
De végül aztán hajlandó volt megemelni a popsiját, hogy ott is megmoshassam. Majd egyszer biztos ő is kér tőlem valamit.
Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy én kentem el digitálisan az elkennivalókat a szemérem védelmében, a Donnak amúgy élőben megvan mindene.
Ma egyébként kimerészkedtünk az ún. emberek közé, mert egyikünknek nem volt már elég tápszere, de az ünnepekig asszem ilyet többet soha, gyilkos hordák pusztítanak mindenhol. Ha már patikában voltunk, vettem ilyen Babé koszmó elleni sampont a koszmó boynak megelőzésképpen, hát énnekem még ilyen drága samponom nem volt, mondtam is neki, hogy Zoárdfiam (ha ezt mondom, mindig nagy, fülig érő, fogatlan vigyorgás a válasz, úgyhogy gyakran mondom), szóval Zoárdfiam, fémdobozos sampon félévesen, azért te se panaszkodhatsz. Mondjuk nem is szokott.
Új feature egyébként, hogy megtanulta átkarolni fél kézzel a nyakam, miközben viszem le a lépcsőn, úgy, hogy a buksi fejét a vállamba fúrva szuszog, tiszta idilliek lennénk, ha mindeközben nem rugdosná veszettül a gyomromat (pont odáig lóg le a lába, és szerinte soha nem megyek elég gyorsan), mindenesetre én meglehetősen elolvadva, bár levegőt nem nagyon véve szoktam így közlekedni vele.
A másik, hogy nem tudom, honnan, de pontosan tisztában van azzal, hogy csinál a repülő. Amikor a fiúm vízszintesen a feje fölé emeli, akkor kifeszíti magát, és széttárja a karját, közben röhög. Mondjuk a repülők általában nem köpnek annyi tápszert az alattuk lévőkre, mint a múltkor Zé, de akkor nemrég evett.
És a végére egy olyan kép, ami azt ábrázolja, hogy csinál a Don, amikor valami kéréssel folyamodnak hozzá:
De végül aztán hajlandó volt megemelni a popsiját, hogy ott is megmoshassam. Majd egyszer biztos ő is kér tőlem valamit.
A második képen megértettem, miért Don :) Ez a nagykád már, amiben fürdik? És a homlokán milyen kiütések vannak?