Először is köszönöm a matricákat, jönnek sorban.
Aztán most csak gyorsan mondom, hogy tisztára Nigella és Martha Stewart vagyok egyszemélyben babaszemszögből, ma az almás gezemicét is megette, pedig nem úgy indult. Az úgy volt, hogy az aktuális menet sütőtök mellé bedobtam két almát is alufóliában egy órára a kemencébe, azután elmentünk a kocsimért Pilisvörösvárra, hazafelé meg bevásároltam az Isoldeféle Intersparban, illetve rengeteg pénzt elköltöttem csokira és cukorkára egy másik helyen, de ezekről inkább a rendes blogomban. Azután hazaértem, és konstatáltam, hogy az alma az roppant hülyén néz ki, egyrészt feleakkora és képlékeny a fólia tartalma, másrészt kibontás után színre és formára olyan volt mindkettő, mint egy-egy túlméretezett mazsola. Ízre viszont átmentek a szűrőn, úgyhogy kikanalaztam a héjból az ehető részeket, és összeszoktattam (rázva, nem keverve) a cumiban némi tápszerrel. Az eredmény a túlhígított gesztenyepürére emlékeztetett színvilágban, és sokáig gondolkoztam, hogy ezt hogy is mondhatnám szépen.
A fogadtatása először ambivalens volt. Malac a szájába vette, majd vigyorogva kiköpte, olyan arccal, ami szerint ezt biztos valami másik gyereknek csináltam, mert ő nem ilyet szokott. Ezt játszottuk két percig, majd elmagyaráztam neki, hogy ez csak alma és tápszer, mindkettőt nagyon szereti, egye meg legyen szíves, és erre rácuppant, és úgy megette, hogy a végébe bele is aludt, de akkor sem engedte a szájából a cumit. Ilyet még az anyatejjel sem csinált, szóval tök büszke vagyok, meg minden.
Fényképek majd holnap.
Aztán most csak gyorsan mondom, hogy tisztára Nigella és Martha Stewart vagyok egyszemélyben babaszemszögből, ma az almás gezemicét is megette, pedig nem úgy indult. Az úgy volt, hogy az aktuális menet sütőtök mellé bedobtam két almát is alufóliában egy órára a kemencébe, azután elmentünk a kocsimért Pilisvörösvárra, hazafelé meg bevásároltam az Isoldeféle Intersparban, illetve rengeteg pénzt elköltöttem csokira és cukorkára egy másik helyen, de ezekről inkább a rendes blogomban. Azután hazaértem, és konstatáltam, hogy az alma az roppant hülyén néz ki, egyrészt feleakkora és képlékeny a fólia tartalma, másrészt kibontás után színre és formára olyan volt mindkettő, mint egy-egy túlméretezett mazsola. Ízre viszont átmentek a szűrőn, úgyhogy kikanalaztam a héjból az ehető részeket, és összeszoktattam (rázva, nem keverve) a cumiban némi tápszerrel. Az eredmény a túlhígított gesztenyepürére emlékeztetett színvilágban, és sokáig gondolkoztam, hogy ezt hogy is mondhatnám szépen.
A fogadtatása először ambivalens volt. Malac a szájába vette, majd vigyorogva kiköpte, olyan arccal, ami szerint ezt biztos valami másik gyereknek csináltam, mert ő nem ilyet szokott. Ezt játszottuk két percig, majd elmagyaráztam neki, hogy ez csak alma és tápszer, mindkettőt nagyon szereti, egye meg legyen szíves, és erre rácuppant, és úgy megette, hogy a végébe bele is aludt, de akkor sem engedte a szájából a cumit. Ilyet még az anyatejjel sem csinált, szóval tök büszke vagyok, meg minden.
Fényképek majd holnap.
