A mai nap eleve nem indult lazázósnak, a terv az volt, hogy megtömöm a gyereket hétkor, reggelizem, fürdöm, megint megtömöm tízkor, indulás a munkahelyemre elintézni dolgokat, utána f1-re a dévényes terapeutához, közben reménykedem majd, hogy nem éhezik meg a babamalac (vagy nem jut eszébe, hogy igen), utána haza, és az apja meg érjen haza f6-ra, mert nekem este is dógomvan.
Ehhez képest a kádban rámcsörögött a Dévény intézet, hogy be tudnak szuszakolni f12-re (ez ugye egy órával korábban és 40 perccel messzebb van), én meg mindenképpen szerettem volna, hogy megnézzék ott is, úgyhogy összekaptam magamat és a gyereket, és rohantunk a munkahelyemre. Ott meg szándékoztam etetni (performansz), de a nénik kitépték a kezemből (a négy kolléganőmmel együtt összesen egy gyerekünk van), a Don meg persze le se tojta a kaját, ha édelegni is lehetett helyette. Akármerre nézett vagy nem nézett, lelkes ováció fogadta az alakítást, és amikor megfogta a Beja karkötőjét, a csajok majd' bepisiltek a gyönyörtől, nem lesz ennek jó vége.
Aztán rohantunk a városba, vagyis először vissza haza, hálistennek útbaesett, mert a zárójelentését otthonfelejtettem, utána a Moszkva térre, ezért még az egysávos, de kétirányú Denevér utcát is bevállaltam, és így az egyórás útból az utolsó 40 perc tartott kb. a Kékgolyótól a Moszkva 16-ig (ez olyan 500 méter lehet). Megjegyezném a miheztartás végett, hogy amikor majd a malac átveszi a világuralmat, én, mint a consiglierije elsősorban azok eliminálását fogom javasolni neki, akik kétszer egysávos úton leállnak vészvillógóval félórácskákra. Az utolsó öt perc egyébként különösen izgalmas volt, tudta-e ön, hogy a Retek utca magasságában átkelni a Szilágyi Erzsébet egyik oldaláról a másikra összesen öt zebrába kerül, összehangolatlan közlekedési lámpákkal? Mert így van.
Mindenesetre végszóra odaértünk, még egy kis kaját is megpróbáltam a gyermekbe nyomni, de fontos lámpanézegetnivalója akadt, és végül csak a vizsgálat felénél döbbent rá, hogy ő Nagyon Éhes. De ami a lényeg, a vizsgálat eredménye hümmögős, a Don laza (enyhén hipotón, lehet, hogy kinőné, de inkább tornázzon), illetve mintha egy hajszálnyit asszimetrikus lenne. A jobbrakiflizést most nem produkálta (nagyon figyelek mostanában, hogy balra is nézzen), de a jobb karját olyan 5%-kal mintha többet mozgatná, és talán a jobb szemét mintha jobban kinyitná, stb. Szóval lényeg, hogy járjunk el a biztonság kedvéért terápiára (amúgy nem tűntek pénzéhes bandának, amikor mondtam, hogy ide szeretnék járni a szomszédba, akkor Anna néni és a kollégája egy emberként sóhajtottak fel, hogy de jó (ők túlterheltek), pedig abból nekik nincs hasznuk), de nagy tragédia nincsen.
A végén még megnyugodva elmentünk megnézni a sütőtököket a Fény utcai piacra, tök szép idő volt, meg minden, most várjuk a fiúmat, közben egyikünk nonstop eszik, szóval minden a lehető legnagyobb rendben.









Jobbra/balra kiflizéshez tipp: Csibém balra kiflizett, mert mindig az ablakot nézte, onnan jött ugye a nagy fényesség. Abszolút kreatív anyaként megfordítottam a kiságyban, szóval ahol addig a lába volt, oda került a feje. Így is az ablakot bambulta, tehát megvolt az ellenkifli. Úgy emlékszem nálatok a takarón lévő elefánt a konstans bambulnivaló, esetleg próbálkozz hasonló trükkel Don Malacnál.