Úgy vagyok én mostanában, mint Siddharta Gautama, amikor húszévesen szembesült az élet árnyékos oldalával (meg az is párhuzam köztünk, hogy én is éhezem, de én nembánatomban, hanem hogy visszanyerjem leányos gazellatermetemet).
Szóval tegnap kiderült, hogy amikor a bépesti anyukák arra panaszkodnak, hogy nem lehet babakocsival közlekedni a városban, az nem ám hiszti, hanem rögvalóság. Ugye malacnak kifejezetten kecses a kocsija, pláne autósüléssel, ahogy tegnap vittem, ezzel együtt az autótól a fogorvosig szembesültünk (1) a kocsibarátságtalan zebrával, (2) a kapuval, amin nem fér be, (3) öt rámpátlan lépcsőfokkal a liftig, (4) a lifttel, amibe 2 cm híján nem fért be a kocsi, (5) az ajtóval, amin nem fér be a kocsi. Végül megoldottam úgy, hogy egyik kezemben a hordozó, a másikban a kocsiváz összehajtogatva, de mulattam már jobban is.
Ma meg a Don megkapta a kötelező két hónapos oltáskombinációt (a körzetinél, mert így volt egyszerűbb), és ez még egyáltalán nem volt horror, úgy viselte, ahogy vártam, ordított kettőt, majd vigyorgott az összes nőkre (ennek még a körzeti orvosa sem tudott ellenállni, nagy franc a malac, még ha kicsit rövid is az emlékezete). Utána viszont kiderült, hogy fel kell vágni a nyelvét, mert le van tapadva, valszeg ezért is nem ment a szopás neki annyira (szóval ha erőltetem a csak szoptatást, mostanáig többször éhenhalt volna), és ez nem kellemes gondolat nekem. Állítólag nem fáj, de valószínűleg ezt nem csecsemők körében végzet közvéleménykutatás során állapították meg.
Másrészt most be kellene neki adnom a lázcsillapító kúpot, ezt többször a lelkemre kötötték, de egyrészt nem tűnik lázasnak a Don, csak bágyadt, másrészt meg nagyon berzenkedem az ilyesmi ellen. Szerintem ha az egyik ember a másik ember végbelébe akar dugni valamit, ahhoz mindenképpen a felek közös akarata (vö. konszenzus) kell, és különben sem csináltam még babával ilyesmit, mi lesz, ha keresztben rakom be, vagy nemtom. De azt sem akarom, hogy esetleg belázasodjon. Jajnekem.









En sem vagyok hive a gyogyszerezesnek, de oltas utan mindig beadtam a kupot a gyerkocoknek, mert minden gyerekorvos ezt mondta, meg az is, aki az enyem volt anno. Egyebkent nalunk mindig a masodik ejjel volt nyugos - lehet, hogy pont ezert. A kupot nyomd bele kicsit a popsikrembe, ugy konnyebben bemegy, aztan szoritsd ossze a malac feneket. Nem fog orulni neki, az tuti, de inkabb ez, mint a laz.