Malaccal ma reggel hatig aludtunk, ő este hattól, én kilenctől, pedig valamikor időközben a fiúm is hazazörgött. Nagyon ügyesek vagyunk.
Ma reggel meg a dévényezéssel indítottunk, szimpatikus volt a terapeuta, szép dolgokat mondott a Donról, meg vigasztalgatta menet közben az üvöltő gyereket. Mondjuk úgy vettem észre, fájni nem fájt neki, csak felháborította, hogy Megfogják a Combját, meg biztos fárasztó is volt a szeánsz. A diagnózis az, hogy nincs nagy baj, enyhe hipotónia, meg kiflizik egy kicsit féloldalra, de ez utóbbi magától is helyrejön majd, a hipotóniáját meg kitornáztatják. Eleinte hetente kétszer kell menni, utána csak egyszer, nem olcsó (hanem drága), de muszáj gatyába rázni a malacot, és ez a terapeuta legalább közel van, szimpatikus és nem kell nála várni.
Szóval pillanatnyilag arra várok, hogy felálljon és elinduljon a gyerek (csodákat meséltek a Dévény-módszerről), de egyelőre mélyen alszik, még enni sem kért torna óta, furcsán megváltozott a jelleme, na mindegy, csak felkel valamikor.
Ma reggel meg a dévényezéssel indítottunk, szimpatikus volt a terapeuta, szép dolgokat mondott a Donról, meg vigasztalgatta menet közben az üvöltő gyereket. Mondjuk úgy vettem észre, fájni nem fájt neki, csak felháborította, hogy Megfogják a Combját, meg biztos fárasztó is volt a szeánsz. A diagnózis az, hogy nincs nagy baj, enyhe hipotónia, meg kiflizik egy kicsit féloldalra, de ez utóbbi magától is helyrejön majd, a hipotóniáját meg kitornáztatják. Eleinte hetente kétszer kell menni, utána csak egyszer, nem olcsó (hanem drága), de muszáj gatyába rázni a malacot, és ez a terapeuta legalább közel van, szimpatikus és nem kell nála várni.
Szóval pillanatnyilag arra várok, hogy felálljon és elinduljon a gyerek (csodákat meséltek a Dévény-módszerről), de egyelőre mélyen alszik, még enni sem kért torna óta, furcsán megváltozott a jelleme, na mindegy, csak felkel valamikor.
Nem ide tartozik, de kilinkeltelek. Nagyon tetszik a blogod.