kicsi malac

Malacnak nagyon jól állnak az ősz színei. Az "a sütőtök a kedvencem, de anyukám nem akarja hipózni a ruháimat" fantázianevű kollekció következő darabjáért nemisbékát illeti köszönet:



Zorcsi azért ráncolja egyébként a képen a homlokát, mert közvetlenül evés előtt áll (azért ilyen kis vézna, beesett arcú), és helyteleníti, ha ilyenkor cateringen kívül bármi mással foglalkozom (beleértve az öltöztetés is, enni pucéran is lehet).

Egyébként, ha már sütőtök, kiderült számomra, hogy Zé igenis tesz különbséget kaja és kaja között, számára meg az derült ki, hogy az élet nem mindig fekete-fehér. Az élet ugyanis az elé a dilemma elé állította, hogy táplálékkal teli cumit nyomtak a szájába, a nevezett táplálék viszont finomfőzelék volt, ami mégiscsak durva (szerintem is gusztustalan, de nem akartam megtagadni a gyerektől a saját előítéleteim miatt, hátha ő szereti). Ezt a gordiuszi csomót Zorcsi azzal kísérelte meg átvágni, hogy megpróbált anélkül enni, hogy finomfőzeléket engedne a szájába, vagyis negyven perccel T₀ után még mindig a cumin nyammogott (kb. 5 perc szokott a felezési ideje lenni, és az utolsó ¹/₁₆ a cumira tapadva marad), ami viszont még mindig háromnegyedig volt. Ekkor feladtam, kapott tápszert, és kihúztam a finomfőzeléket az adható kaják listájáról. Répaleves sütőtökből viszont stabilan 3 dl fedezi a szükségleteit.

A csíkos ugyan kövérít, de mi bátrak vagyunk:



Ezen a képen malac, amellett, hogy csábosan néz, türelmetlenségét kifejezendő karjával csapkodja maga alatt a kanapét, a lábával meg szélsebesen biciklizik, közben azt mondja, heőő. Azt hiszem egyébként, kijelenthetjük, hogy a heőő az első szava, mert teljesen tudatosan használja, ugyanúgy szokta kimondani, és nem gügyögés, hanem tényleg artikuláltan azt mondja, hogy heőő. A fiúmnál kaptam fel rá először a fejem, hogy a fiúm azt mondja a babának, hogy heőő, mire a baba meglepően felnőttes hangon utánaismétli (majd mindenki nevet). Némi gyakorlás után (sikerült nekem is megtanítania) most már mi is erről szoktunk beszélgetni, simán utánam mondja, sőt, ha a kaja utáni üvöltés nem segít, akkor elhallgat, és mérgesen heőő-zik egyet, mert tudja, hogy arra minden eldobok, és csak vele foglalkozom. Sőt, nem akarok olyanokat belelátni, amiket még nem tud (majdnem azt írtam, hogy nem akarom antropomorfizálni a gyereket), de már többször is úgy tűnt, mintha huncutkodna a heőő-vel; mikor én mondogattam neki, várva, hogy utánam ismételje, a szeme sarkából lesve engem elkezdte, hogy heeee..., majd hirtelen rávágta, hogy ...őő!, és nevetett.

Ja, és nem csak remek a humorérzéke, de a harcművészetekben is jártas: