Ma már nagyon féltem attól, hogy a maradék józanságomnak is búcsút inthetek (bár az épeszűség soha nem tartozott az általam legkultiváltabb erények közé), mert a fiúm megint elutazott öt napra valami tehenes országba a hegyek közé, úgyhogy bementünk a munkahelyemre szocializálódni és függő ügyeket elintézni. A gyermek tökéletesen viselkedett, nagyokat vigyorgott a cicis nénikre (ha ilyet lát, mindig bepróbálkozik, hátha valaki végre hajlandó megszoptatni), szemkontaktust teremtett, kézről-kézre ugrándozott, úgyhogy egy picit meg is sértődtem, hogy nem keseredik el, amiért nem nálam van, és bosszúból szóbahoztam a súlyproblémáját (igen, nagyon szép hurkás, válaszolták a cicis nénik).
És akkor most jöjjön a lényeg:
Vérszagra gyűl:

A sötétség gyermeke:

Zúzós volt a koncert:










Most rendesen elszégyelltem magam.
Majdnem születése óta olvaslak titeket, és csodálom a képeket, de a mostaniak alapján nem ismertem volna meg. Csak esetleg a vámpíros rugdalózóról, de nem szépítem a dolgot. Hogy az arca mennyit változott! Gondolom a kilók teszik. Most mennyit nyom Zoárd, bejött a fogyókúra?