...a Kedves kicsi cápa című, fiktív cápáról szóló elbeszélő költemény valószínűleg a költő gyermekéről szól, akihez fürdetés közben írta a verset. ehelyütt csupán az életrajzi utalásokat emelném ki: a "nem ér le a lába / nem azért, mert béna" sorpár miatt is gyanús, hogy a kistermetű csecsemőről van szó (figyeljük meg, hogy emeli ki a leírás tárgyilagos jellegét a költő a második sorral, amellyel elhárít minden olyan konnotációt, miszerint rejtve vagy nyíltan a vers alanyát hibáztatná a vázolt körülményekért). Az "anyukája bálna" sorban megbúvó önirónia a játékos, könnyed vonalat erősíti, mielőtt elkövetkezne a lírai csúcspont, vagyis hogy "volt ma patikába'". Ez első olvasatra egy ártatlan kiegészítés, amivel a költemény színterét nemcsak a kádon, de a házon kívülre is kiterjeszti, és mintegy az ellentétes élethelyzetek szembeállításával képez keretet (ld. "itt ugrál a kádba'" az elején), ugyanakkor azt az időszakot és a körülményeket ismerve gyaníthatjuk, hogy többrétegű, mély tragikum búvik meg a sorban. Egyrészt a gyermekét entejével táplálni képtelen anya jajszava ez, akinek tápszerért kell mennie, másrészt abból, hogy a "cápa" is volt a patikában, egyenesen következik az apa távolléte, mint súlyosbító körülmény. És ha ismeretesek előttünk a század elejének körülményei, amikor tápszert nehezebb volt beszerezni, mint internetet, felsejlik előttünk a hosszú zarándokút a nyári hőségben, gyógyszertárból gyógyszertárba, melynek során a kétségbeesett anya táplálékot keres a gyermekének, aki ott van vele. Ennek a szituációnak az élét próbálta elvenni, mintegy profanizálni azt az alkotó a rövidke, már-már vidám hangnemű verssorral.
A kötet másik kiemelkedő darabja a Malac című vers, amely sajátos, egyedi szerkezetű, ugyanis minden sora a "malac" szóra végződik. [...]
Szóval nem akarom, hogy a gyerek agyából kelkáposzta legyen, úgyhogy amikor ébren van, akkor folyamatosan vagy fürdetem, vagy masszírozom, vagy versben beszélek hozzá (mármint a konkrét versek nekem méltóságomon alul állnak, szóval megpróbálok csak ritmusban passzoló sorokat mondani neki egymás után, amik vagy rímelnek vagy nem), ennek következményeképpen a gyerek első szava valószínűleg az lesz, hogy malac.
És tegnapelőtt este vettem észre, hogy kevés a tápszer, ráadásul jött a hülye nemzeti ünnep, erről is le lehetne már szokni, és egyik ügyeletes patikában sem volt, amit felhívtam. Úgy tűnik, deficitgazdaságban élünk, a gyenge csecsemők hulljanak el, maradjanak csak az élerevalók, biztos bonyolult technológia kukoricadarát összekeverni a tejporral, illetve hozzákutyulni némi kis romlottkaja-aromát, vagy hogyan is készül a táp. Mindenesetre ma is végigjártunk három gyógyszertárat (a fiúm hegyet mász, vagy mi, már kiment a fejemből, hogy svájcban vagy ausztriában, de reggel kaptam tőle egy mms-t egy tehén orrának fényképével, úgyhogy elégedetten nyugtáztam, hogy valóban vagy svájcban vagy ausztriában vannak), a harmadikban viszont két dobozzal is maradt (de most már nem).
Beszélgetni meg nagyon sokat beszélgetünk a gyerekkel, evés előtt mindig felhívom a figyelmét például arra, hogy olyasvalakitől, akinek az élete egyik fő teljesítménye, hogy kettős tokát növesztett egy hét alatt, nem túl hiteles, amikor előadja a napok óta éhező, árva sovány gyereket, mire Zorcsi azt szokta nekem válaszolni a rendelkezésére álló eszközökkel, hogy anya, ha nem adsz kaját, kénytelen leszek a rugdalózómat megenni. Szopás közben úgy viselkedik, mint egy perverz tata, mély torokhangokat ad ki a mellemmel a szájában, és nagyokat vigyorog, közben időnként huncutul felsandít rám, kicsit lelkifurdalásom is szokott lenni, amiért nem tudom eleget szoptatni, de azután mindig eszembe jut, hogy a nap nagy részét meghitten egymáson fetrengve töltjük, fél méternél távolabb nem igazán kerülünk a másiktól, és akkor megnyugszom.
Ja, a masszírozás az borzasztó vicces, ez a védőnő egyetlen pozitív hozadéka, de aztán neten is megtaláltam. Zorcsi nagyon szereti, bár először egy kicsit meghökkent azon, hogy miért rakok rá olivaolajat (olyan görögsaláta-illata lesz tőle), meg mi ez a hülyeség egyáltalán, de aztán belejött, most már kéjesen hörög tőle. Ennivaló malac.
A kötet másik kiemelkedő darabja a Malac című vers, amely sajátos, egyedi szerkezetű, ugyanis minden sora a "malac" szóra végződik. [...]
Szóval nem akarom, hogy a gyerek agyából kelkáposzta legyen, úgyhogy amikor ébren van, akkor folyamatosan vagy fürdetem, vagy masszírozom, vagy versben beszélek hozzá (mármint a konkrét versek nekem méltóságomon alul állnak, szóval megpróbálok csak ritmusban passzoló sorokat mondani neki egymás után, amik vagy rímelnek vagy nem), ennek következményeképpen a gyerek első szava valószínűleg az lesz, hogy malac.
És tegnapelőtt este vettem észre, hogy kevés a tápszer, ráadásul jött a hülye nemzeti ünnep, erről is le lehetne már szokni, és egyik ügyeletes patikában sem volt, amit felhívtam. Úgy tűnik, deficitgazdaságban élünk, a gyenge csecsemők hulljanak el, maradjanak csak az élerevalók, biztos bonyolult technológia kukoricadarát összekeverni a tejporral, illetve hozzákutyulni némi kis romlottkaja-aromát, vagy hogyan is készül a táp. Mindenesetre ma is végigjártunk három gyógyszertárat (a fiúm hegyet mász, vagy mi, már kiment a fejemből, hogy svájcban vagy ausztriában, de reggel kaptam tőle egy mms-t egy tehén orrának fényképével, úgyhogy elégedetten nyugtáztam, hogy valóban vagy svájcban vagy ausztriában vannak), a harmadikban viszont két dobozzal is maradt (de most már nem).
Beszélgetni meg nagyon sokat beszélgetünk a gyerekkel, evés előtt mindig felhívom a figyelmét például arra, hogy olyasvalakitől, akinek az élete egyik fő teljesítménye, hogy kettős tokát növesztett egy hét alatt, nem túl hiteles, amikor előadja a napok óta éhező, árva sovány gyereket, mire Zorcsi azt szokta nekem válaszolni a rendelkezésére álló eszközökkel, hogy anya, ha nem adsz kaját, kénytelen leszek a rugdalózómat megenni. Szopás közben úgy viselkedik, mint egy perverz tata, mély torokhangokat ad ki a mellemmel a szájában, és nagyokat vigyorog, közben időnként huncutul felsandít rám, kicsit lelkifurdalásom is szokott lenni, amiért nem tudom eleget szoptatni, de azután mindig eszembe jut, hogy a nap nagy részét meghitten egymáson fetrengve töltjük, fél méternél távolabb nem igazán kerülünk a másiktól, és akkor megnyugszom.
Ja, a masszírozás az borzasztó vicces, ez a védőnő egyetlen pozitív hozadéka, de aztán neten is megtaláltam. Zorcsi nagyon szereti, bár először egy kicsit meghökkent azon, hogy miért rakok rá olivaolajat (olyan görögsaláta-illata lesz tőle), meg mi ez a hülyeség egyáltalán, de aztán belejött, most már kéjesen hörög tőle. Ennivaló malac.
LOL az elemzésre :)) és üdv a duplatokának :). proper double-chin :DDd