A gyerekzoárd leginkább alszik, de ebben nagy tehetséget mutat, már az oldalán is megy neki:
(Megnéztem, a kézfeje az ujjak tövénél olyan széles, mint egy gyufásdoboz. Mármint amilyen széles egy gyufásdoboz, nem amilyen hosszú.)
Amúgy rendszeresen ellenőrzöm, hogy könyv szerint mennyit kellene ennie, csak hogy konfliktusmentes maradjon az esetleges csevegésünk a védőnővel, ugyanis Zoárd úgy eszik, mint egy kismadár (súlyának a kétszeresét naponta). Na jó, annyit talán nem, de valamelyik nap például kilencszáz grammot lenyomott, ami akkor a súlyának nagyjából az egyharmada volt (mindenki számolja ki magának), és a védőnő már attól is majdnem agyvérzést kapott, hogy hízik, ettől teljesen kiakadna. Amúgy kajaügyben ő a főnök, ha nem kap eleget (szerinte, nem a doboz szerint), akkor hörög, nyögdécsel, kesereg, amíg ki nem pótolom, a múltkor így két menetben lenyomott összesen két decit, kicsit féltem, hogy az arcomba robban.
Ez az evés dolgot amúgy is nagyon komolyan veszi, a múltkor, amikor békésen kevergettem a tápszert odalent, egyszer csak nagy röhögést, illetve állatias hangokat hallok fentről, és kiderült, hogy Zé eldöntötte, hogy ő márpedig most azonnal enni fog. Úgyhogy hasonfekvésből megtámadta az alatta fekvő apját, és újból és újból nekicsapódott arccal hörögve, hogy ő márpedig szopni fog belőle, ha törik, ha szakad (ilyenként egyébként borzasztó ijesztő zombicápa lesz belőle). Aztán hálistennek megoldottam a kérdést, még mielőtt kinőtt volna a foga, de vigyáznunk kell.
(Megnéztem, a kézfeje az ujjak tövénél olyan széles, mint egy gyufásdoboz. Mármint amilyen széles egy gyufásdoboz, nem amilyen hosszú.)
Amúgy rendszeresen ellenőrzöm, hogy könyv szerint mennyit kellene ennie, csak hogy konfliktusmentes maradjon az esetleges csevegésünk a védőnővel, ugyanis Zoárd úgy eszik, mint egy kismadár (súlyának a kétszeresét naponta). Na jó, annyit talán nem, de valamelyik nap például kilencszáz grammot lenyomott, ami akkor a súlyának nagyjából az egyharmada volt (mindenki számolja ki magának), és a védőnő már attól is majdnem agyvérzést kapott, hogy hízik, ettől teljesen kiakadna. Amúgy kajaügyben ő a főnök, ha nem kap eleget (szerinte, nem a doboz szerint), akkor hörög, nyögdécsel, kesereg, amíg ki nem pótolom, a múltkor így két menetben lenyomott összesen két decit, kicsit féltem, hogy az arcomba robban.
Ez az evés dolgot amúgy is nagyon komolyan veszi, a múltkor, amikor békésen kevergettem a tápszert odalent, egyszer csak nagy röhögést, illetve állatias hangokat hallok fentről, és kiderült, hogy Zé eldöntötte, hogy ő márpedig most azonnal enni fog. Úgyhogy hasonfekvésből megtámadta az alatta fekvő apját, és újból és újból nekicsapódott arccal hörögve, hogy ő márpedig szopni fog belőle, ha törik, ha szakad (ilyenként egyébként borzasztó ijesztő zombicápa lesz belőle). Aztán hálistennek megoldottam a kérdést, még mielőtt kinőtt volna a foga, de vigyáznunk kell.
