Malaccal lassan beállhatunk egy vándorcirkuszba, vannak ugyanis ezek a játékaink, a feltételes reflexeinek köszönhetően. Az egyik, hogy amikor a textilpelus a nyakába kerül, tátott szájjal hörögve forgolódni kezd, készen arra, hogy elnyelje a világot. Ilyenkor én kérdezgetni kezdem tőle, hogy na, hogy csinál a cápa, hogy csinál a cápa, és álszerénység nélkül ki kell jelentsem, hogy az összhatás lenyűgöző.
[Amúgy napjaink nagy része a táplálkozás körül forog, Zorcsi imád szopni, de még mindig nincs elég tejem, ami őt nem zavarja, legalább tiszta marad ez a melles viszonyunk a rút, földhözragadt haszonreméléstől, ún. plátói szopizás, amit csinálunk (és azt, hogy mennyire nem tudja összekapcsolni a dolgokat, az is tükrözi, hogy jobb híján simán szopik a kulcscsontomból, a karomból, vagy az apja mellkasának bármelyik részéből, nem válogatós). Viszont így van háromóránként a mellretevés, cumiztatás, fejés triangulum, és az idő. Ráadásul vannak ezek a szertartásai is, hogy ugye cápázik, de amikor a szájába nyomom a cumit, első blikkre meghökkenten kiköpi, olyan popsztáros mi ez a szar arckifejezéssel, elfordul, morog magában, majd nagy kegyesen visszaadja a száját, hogy na jó, legyen, de csak a te kedvedért, tudom, hogy ez fontos neked. Akkor megeszik átlag kilencven grammot, de ha beleköhög, jaj nekünk, jön a haldokló hattyú tánca, mártíri arckifejezés, zihálás, ötperces alvás, és csak utána hajlandó folytatni. Satöbbi.]
És akkor van az, hogy ugyanazt el lehet vele játszani, mint a zsiráffal, hogy ha az ember a malac szemére teszi a kezét pár másodpercre, akkor Zorcsi legalább öt percre bealszik. Ez nagyon hasznos, amikor csak még öt perc kell nekem az ébredéshez, illetve egyben látványos performansz is.
De a legjobb tegnap volt, az Álmában Lebegő Csodagyerek. Zé ugyanis a nagykádban fürdik velem vagy az apjával (kifelejtett felesleges babaholmi: gyerekkád), mert S. B. azt mondta, hogy ez jót tesz a mozgáskultúrájának meg az egyensúlyérzékének, és ugye az én kis világomban most S. B. az egyik főbb istenség. Szóval tegnap a gyerek aludt, amikor lehántottam róla a ruhát, úgyhogy a szokásommal ellentétben nem erőltettem a függőleges pózt, hanem két tenyeremben tartva gyengéden ráhelyeztem a vízre, hátha úgy kevésbé ijed meg. Zorcsi annyira nem ijedt meg, hogy tovább aludt. Akkor kivettem alóla az egyik tenyeremet, hátha, de fennmaradt a vízen hanyatt, mély álomba merülve. Időközben az apja is odajött, beszélgettünk, vizet csorgattam rá, húztam-vontam a felszínen, de semmi. Csak akkor ébredt, amikor kivettük, fel is üvöltött, hogy úristen, vizes vagyok, de az apja megmentette a vízcseppek általi biztos haláltól, volt ugyanis nála törölköző. Szóval azt nem tudom, hogy mi lesz így a mozgáskultúrájával, de lényeg, hogy mindannyian jól szórakozunk.
[Amúgy napjaink nagy része a táplálkozás körül forog, Zorcsi imád szopni, de még mindig nincs elég tejem, ami őt nem zavarja, legalább tiszta marad ez a melles viszonyunk a rút, földhözragadt haszonreméléstől, ún. plátói szopizás, amit csinálunk (és azt, hogy mennyire nem tudja összekapcsolni a dolgokat, az is tükrözi, hogy jobb híján simán szopik a kulcscsontomból, a karomból, vagy az apja mellkasának bármelyik részéből, nem válogatós). Viszont így van háromóránként a mellretevés, cumiztatás, fejés triangulum, és az idő. Ráadásul vannak ezek a szertartásai is, hogy ugye cápázik, de amikor a szájába nyomom a cumit, első blikkre meghökkenten kiköpi, olyan popsztáros mi ez a szar arckifejezéssel, elfordul, morog magában, majd nagy kegyesen visszaadja a száját, hogy na jó, legyen, de csak a te kedvedért, tudom, hogy ez fontos neked. Akkor megeszik átlag kilencven grammot, de ha beleköhög, jaj nekünk, jön a haldokló hattyú tánca, mártíri arckifejezés, zihálás, ötperces alvás, és csak utána hajlandó folytatni. Satöbbi.]
És akkor van az, hogy ugyanazt el lehet vele játszani, mint a zsiráffal, hogy ha az ember a malac szemére teszi a kezét pár másodpercre, akkor Zorcsi legalább öt percre bealszik. Ez nagyon hasznos, amikor csak még öt perc kell nekem az ébredéshez, illetve egyben látványos performansz is.
De a legjobb tegnap volt, az Álmában Lebegő Csodagyerek. Zé ugyanis a nagykádban fürdik velem vagy az apjával (kifelejtett felesleges babaholmi: gyerekkád), mert S. B. azt mondta, hogy ez jót tesz a mozgáskultúrájának meg az egyensúlyérzékének, és ugye az én kis világomban most S. B. az egyik főbb istenség. Szóval tegnap a gyerek aludt, amikor lehántottam róla a ruhát, úgyhogy a szokásommal ellentétben nem erőltettem a függőleges pózt, hanem két tenyeremben tartva gyengéden ráhelyeztem a vízre, hátha úgy kevésbé ijed meg. Zorcsi annyira nem ijedt meg, hogy tovább aludt. Akkor kivettem alóla az egyik tenyeremet, hátha, de fennmaradt a vízen hanyatt, mély álomba merülve. Időközben az apja is odajött, beszélgettünk, vizet csorgattam rá, húztam-vontam a felszínen, de semmi. Csak akkor ébredt, amikor kivettük, fel is üvöltött, hogy úristen, vizes vagyok, de az apja megmentette a vízcseppek általi biztos haláltól, volt ugyanis nála törölköző. Szóval azt nem tudom, hogy mi lesz így a mozgáskultúrájával, de lényeg, hogy mindannyian jól szórakozunk.
ha van szoptatas plusz hozzataplalas, akkor erdemes bevetni a medela sns (szoptanit) nevu cuccot, igy legalabb mig szopik, csurog a szajaba a tapszer-tej keverek, igy a teljes etkezesi ideje alatt stimulalja a mellet, ami ha olyanja van, akar novelheti is a tejtermeleset, de ami miatt ez elonyos, hogy idot nyersz vele reszben, reszben meg nem cumisuvegbol iszik, kevesebb levegonyeles, jobb szopastechnika akarmi (profik kozben a masik mellbol nekiallhatnak fejni, leven jobban termelodik a tej szoptatas kozben) - ha gondolod, kolcsonbe is tudok adni ilyen cuccot kiprobalasra