Ma kellett visszamenni a PIC-re szemvizsgálatra, amitől én tiszta frászban voltam. Mert úristen, az a sok kellemetlen emlék fel fog törni Zorcsiban, és azt hiszi majd, hogy visszavittem, mert nem szeretem, meg ilyenek fogalmazódtak meg bennem (illusztráció: zokogó anya, aki reménytelen tekintetű, síró gyermeke felé nyújtja a kezét, de ó, hiába, mert az aggresszív arckifejezésű fehérköpenyes férfi könyörtelenül kiszakítja karjaiból). Ehhez képest amikor még a szemész előtt megérkeztünk, némi várakozás után a főorvosnő elkérte, hogy ő majd beviszi cseppenteni, majd megjelentek az ajtóban kettesben S. B.-vel, aki megkérdezte, visszaviheti-e babázni egy kicsit. Amikor végül visszakaptam, Zorcsi mindennek tűnt, csak boldogtalannak nem, én nem tudom, mivel töltötték az időt, de láthatóan a gyermek elképzelései szerint alakultak az események. Ráadásul a szemészhez is bemehettem vele, ezt soha nem fogom megszokni, hogy jogom van a gyerekemmel lenni.
A rosszabb része, hogy természetesen rengeteget kellett várni úgy is, hogy elkéstünk, plusz félóra volt az, hogy eredetileg az én nevemen vezették be a pockot a rendszerbe, mert a születésekor még nem volt apasági nyilatkozat. A szeme viszont szépen fejlődik, tűnik el a demarkációs izé, majd két hét múlva lesz kontroll megint.
További nagy hírek, hogy Zé átlépte a 2500 grammot, stabilan az arcára tudja húzni a könyveit (finommanipuláció), és megfordítja a fejét hanyatt, illetve hason is, ha úgy gondolja, hogy érdemes, nagyon ügyes. Én meg megtanultam kezelni az autósülést, szóval én is nagyon ügyes vagyok (a fiúm meg motort alakít át, lásd mint az előző szereplőknél, ez egy ilyen család).
A rosszabb része, hogy természetesen rengeteget kellett várni úgy is, hogy elkéstünk, plusz félóra volt az, hogy eredetileg az én nevemen vezették be a pockot a rendszerbe, mert a születésekor még nem volt apasági nyilatkozat. A szeme viszont szépen fejlődik, tűnik el a demarkációs izé, majd két hét múlva lesz kontroll megint.
További nagy hírek, hogy Zé átlépte a 2500 grammot, stabilan az arcára tudja húzni a könyveit (finommanipuláció), és megfordítja a fejét hanyatt, illetve hason is, ha úgy gondolja, hogy érdemes, nagyon ügyes. Én meg megtanultam kezelni az autósülést, szóval én is nagyon ügyes vagyok (a fiúm meg motort alakít át, lásd mint az előző szereplőknél, ez egy ilyen család).
