Malac nagyon jól érzi magát, szerintem tudja, hogy hazahoztuk, a fiúm szerint meg nálunk jobb a hangulat meg a színek, mint a kórházban. Mindenesetre még zuhanyzásnál sem sírt.
Az együttalvást hosszas kísérletezgetések után úgy oldottuk meg, hogy én lementem a pocokkal a lenti kanapéra (az elég kemény a légzésfigyelőhöz), kinyitottuk, ráraktuk a kókuszmatracát, arra a légzésfigyelőt és a gyereket hálózsákban, én meg a matraca széléhez bújtam. Ez nagyon bevált, én is tudtam hason aludni, a gyerek is látott és rám mászhatott (azt nem sikerült kifigyelnem, hogy változtat helyzetet, de mindig rajtam kötött ki), a légzésfigyelő is ment. Mondjuk az orvosa (S. B.) szerint nem fog elfelejteni levegőt venni, én meg nem fogok ráfeküdni stb., de így nyugodtabb vagyok. Reggel amúgy, amikor reggeli után édelegtünk összenyomva az orrunkat, sugárban arconhányt egy merészebb lábemelés következtében, de ez nem vetett árnyékot a kapcsolatunkra.
Most egyébként fent nevezett malcnyuszizsiráf itt szuszog a hónom alatt két takaróban (az emeleten vagyunk légkondiban), és mosolyog, na meg várja, hogy felébredjen az apja, aki nem tud betelni vele.
És egyébként először azt hittem, én vagyok a hülye, mert elolvastam a kiskönyvét, és szellemileg hat hónapos tüneteket produkál (felismer minket és mosolyog, tárgyakért nyúl és megfogja őket, stb.), de aztán a fiúm mondta, hogy a lánya valóban csak hat hónaposan viselkedett így, úgyhogy kicsit koraérett, de most már így marad, lebutítani nem fogjuk.
Az együttalvást hosszas kísérletezgetések után úgy oldottuk meg, hogy én lementem a pocokkal a lenti kanapéra (az elég kemény a légzésfigyelőhöz), kinyitottuk, ráraktuk a kókuszmatracát, arra a légzésfigyelőt és a gyereket hálózsákban, én meg a matraca széléhez bújtam. Ez nagyon bevált, én is tudtam hason aludni, a gyerek is látott és rám mászhatott (azt nem sikerült kifigyelnem, hogy változtat helyzetet, de mindig rajtam kötött ki), a légzésfigyelő is ment. Mondjuk az orvosa (S. B.) szerint nem fog elfelejteni levegőt venni, én meg nem fogok ráfeküdni stb., de így nyugodtabb vagyok. Reggel amúgy, amikor reggeli után édelegtünk összenyomva az orrunkat, sugárban arconhányt egy merészebb lábemelés következtében, de ez nem vetett árnyékot a kapcsolatunkra.
Most egyébként fent nevezett malcnyuszizsiráf itt szuszog a hónom alatt két takaróban (az emeleten vagyunk légkondiban), és mosolyog, na meg várja, hogy felébredjen az apja, aki nem tud betelni vele.
És egyébként először azt hittem, én vagyok a hülye, mert elolvastam a kiskönyvét, és szellemileg hat hónapos tüneteket produkál (felismer minket és mosolyog, tárgyakért nyúl és megfogja őket, stb.), de aztán a fiúm mondta, hogy a lánya valóban csak hat hónaposan viselkedett így, úgyhogy kicsit koraérett, de most már így marad, lebutítani nem fogjuk.
Télleg mondta az orvos, hogy legális az összebújás? Mer ezt mi is gyakoroljuk, mély lelkifurddal fűszerezve, mer állandóan attól rettegek, hogy ráfexem. És hát az is olyan titokzatos, hogy álmomban hogy megy a szoptatás? Mert mondanom sem kell elég gyakran ébredek arra, hogy a kispasi rám van ragadva és szopik.